Amint már mondtuk, Krisztus egész törvénye a szeretettől függ. A szeretet pedig két parancson alapul, amelyek közül az egyik Isten szeretetéről, a másik a felebarát szeretetéről szól. E kettőről már beszéltünk. Most pedig azt kell tudnunk, hogy Isten törvényt adva Mózesnek, tíz, két kőtáblára írt parancsot adott: ezek közül az első táblára írt három az Isten szeretetéhez, a második táblára írt hét pedig a felebarát szeretetéhez tartozik És ezért az egész törvény két parancson alapul.

Most is sokan áthágják ezt a parancsot, mindazok, akik jóslásokra és jövendőmondásokra figyelnek Ezek ui. Augustinus szerint nem történhetnek meg, hacsak nem valami szerződést kötöttek az ördöggel. „Nem akarom, hogy az ördögök társai legyetek” (1 Kor 10,20), és ismét ugyanott: „Nem lehettek részesei az Úr asztalának és ördögök asztalának.” (21)
     Mások az égitesteket tisztelték, azt hívén, hogy a csillagok istenek. ’A napot és a holdat tartották a földkerekséget kormányzó isteneknek.” (Bölcs 13,2) Ezért tiltotta meg Mózes a zsidóknak, hogy felemeljék a szemüket, s hogy imádják a napot és a holdat és a csillagokat. ,,(Vigyázzatok nagyon magatokra) ha szemedet az égre emeled és látod a napot, a holdat és az ég minden csillagát, ne essél tévedésbe, ne borulj le és imádd azokat, amelyeket a te Urad Istened minden nép szolgálatára teremtett.” (Deut 4,19) Ugyanezt mondja a Deuteronómium 5.
     Ez ellen a parancs ellen vétenek az asztrológusok, akik azt mondják, hogy ezek a lelkek kormányzói, hiszen ezek az emberekért lettek, akiknek egyedül Isten a kormányzójuk.

Mások pedig az alsóbb rendű elemeket tisztelték. „Vagy a tüzet vagy a szelet tartották isteneknek.” (Bölcs 13,2) Ezeknek a tévedésébe esnek azok az emberek, akik az alsóbbrendű dogokat rosszul használják, túlzottan szeretvén azokat. Az Apostol mondja: ,,(Vagy) a kapzsi, azaz a bálványok szolgája.” (Ef 5,5)
     Más tévedők embereket vagy madarakat vagy másokat vagy önmagukat imádták. Ez pedig három forrásból ered.
     Először a testiségből. „A keserű gyász miatt szomorkodó atya elkészítette hirtelen elragadtatott gyermeke képmását és azt, aki mint ember halt meg, most mint istent kezdte tisztelni és szolgáit szertartásokra és áldozatokra kötelezte.” (Bölcs 14,15)
     Másodszor a hízelgésből. Egyesek ugyanis azokat, akiket nem tisztelhettek jelenlétükben, igyekeznek távollétükben tisztelni, elkészítvén és tisztelvén képmásaikat azok helyett. „Akik tisztelni akartak, megcsinálták, hogy azt, aki távol volt mint jelenlévőt tiszteljék.” (Bölcs 14,17) Ilyenek, akik az embereket jobban szeretik és tisztelik mint Istent. „Aki jobban szereti atyját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám.” (Mt 10,37) „Ne bízzatok a fejedelmekben, sem az emberek fiaiban, akik nem tudnak segíteni.” (Zsolt 145,2-3)
     Harmadszor elbizakodottságból. Némelyek ugyanis elbizakodottságból hívatták magukat isteneknek, ahogy nyilvánvaló ez a Judit-könyvben (3) Nabukodonozorról. „Szíved felfuvalkodott és azt mondtad, Isten vagyok.” (Ez 28,2) Ezt teszik, akik inkább a saját ítéletüknek, mint Isten parancsainak hisznek. Ezek ui. magukat istenként tisztelik, a test gyönyörűségeit követvén testüket imádják Isten helyett. „Akiknek a hasuk az Isten” az Apostol szerint. (Fil 3,19)
     Tehát mindezektől tartózkodni kell.

2. A második érvet bőkezűségéből vesszük. Minden jóval ui. egyedül Istentől rendelkezünk. És az is Isten méltóságához tartozik, hogy minden jónak létrehozója és adományozója. „Kitárod kezed és eltelnek javakkal.” (Zsolt 103,28) Ez fejeződik ki ebben a névben, Isten, amelyet a szétosztással összefüggésben mondunk, hiszen ő a dolgok adományozója, mivel mindent betölt jóságával.
     Szerfölött hálátlan vagy tehát, ha a tőle neked juttatott dolgokat nem ismered fel, sőt más isteneket csinálsz magadnak, ahogy az Egyiptomból kivezetett Izrael fiai bálványt készítettek. „Elmegyek szeretőim után.” (Oz 2,5) Ez akkor történik, amikor valaki Isten helyett másba helyezi a reményt, azaz amikor mástól kér segítséget. „Boldog az ember, aki reményét az Úr nevébe veti.” (Zsolt 39,5) Az Apostol mondja: „Most azonban, amikor ismeritek az Istent, hogyan térhettek vissza az erőtlen és esendő elemekhez? Napokat és hónapokat, ünnepi időket és esztendőket tartotok meg gondosan.” (Gal 4,9-10)

3. A harmadik érvet az erős ígéretből vesszük. Ellene mondtunk ugyanis a sátánnak, és egyedül Istennek ígértünk hitet, ezért nem szabad azt gyengítenünk. „Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.” (Zsid 10,28-29) „Ha férje életében más férfié lett, házasságtörőnek mondják” (Róm 7,3), és az ilyet meg kellett égetni. Jaj tehát a föld két útját járó bűnösnek és a kétfelé sántikálóknak.

4. A negyedik érv a sátán uralmának ártalmasságából van. „Szolgálhattok éjjel-nappal az idegen isteneknek, akik nem adnak nektek nyugalmat.” (Jer 16,13) Nem nyugszik meg ui. egy bűnben, hanem törekszik másikat is elkövetni. „Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek” (Jn 8,34), ezért nem könnyen szabadul meg valaki a bűntől. „A bűn, amely a bűnbánat révén nem szűnik meg, csakhamar a saját súlyánál fogva más (bűnre) vezet.” (Gregorius)
     Ezzel ellentétes az isteni uralom: mivel az ő parancsai nem nehezek. „Az én igám édes és az én terhem könnyű.” (Mt 11,30) Elég ugyanis ha megfontoljuk, hogy mit kap az, aki annyit tesz Istenért, amennyit a bűnért tett. „Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatára az életszentségért.” (Róm 6,19) De az ördög szolgáiról a Bölcsesség könyve a következőket mondja: „A kimerültségig jártuk a bűn és a romlottság ösvényeit és nehéz utakon jártunk.” (Bölcs 5,7) Továbbá: „Azért dolgoztak, hogy gonoszul cselekedjenek.” (Jer 9,5)

5. Az ötödik érv a jutalom vagy az ajándék mérhetetlenségéből van. Ugyanis semmilyen törvény nem ígér akkora jutalmat, mint Krisztus törvénye. A szaracénoknak megígérték a tej- és a mézfolyamokat, a zsidóknak az Ígéret földjét, ám a keresztényeknek az angyalok dicsőségét. „Olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyekben.” (Mt 22,30) Ezt megfontolva Péter ezt mondta: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak.” (Jn 6,69)