(Christa Meves Németországban államilag elismert gyermek- és ifjúsági pszichoterápiás orvosnő, számos nagysikerű könyv szerzője)

Az 1994. február 25-én íródott első levél:

Tisztelt Lehmann Püspök Úr,

nagyon köszönöm a Mainz-i Püspöki Ifjúsági Hivatal által kibocsátott „Tabuk nélkül” nevű szexuális kockajátékkal kapcsolatos megkeresésemre 1994.02.24-én keltezett válaszlevelét. Az e napon az Erbacher Hof-ban tartott előadói estemen az Ön állásfoglalására, mint ahogy azt Ön is előre gondolta, sürgetően szűkségem volt, mert már az előadás utáni vita első hallgatói kérdése – a 450 fős publikum fejet csóváló felháborodása által kisérve – e szexuális játék „Saját magatoknál” című jelenetére vonatkozott. Így – kezemben az Ön levelével, legalábbis egyelőre – sikerült valamelyest lecsillapítanom a kedélyeket. Azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a mainziak – és nem csak ők – az Ön Scharping miniszterelnök úrnak küldött nyílt levelével támogatva – és most az én előadásomon az összefüggésekről is felvilágosítva – felébredtek és hozzáfogtak a védekezéshez, hiszen végülis lehetetlen, hogy korunk fiataljait e pszichikai és fizikai rombolásnak ily módon kiszolgáltassák.

Ön nyomatékosan kijelenti levelében, hogy nem örül a „Tabuk nélkül” szexjátéknak, és hogy ez az Ön tudta nélkül készült. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a Püspöki Hivatalban készült szexjáték és az Egészségügyi Hivatal által kibocsátott szexfüzet között „radikális különbség” áll fenn.

Tisztelt Püspök Úr, bizonyára senki nem vonja kétségbe, hogy az állami hivatal által kiadott szexfüzet már a végletekig űzött szemérmetlenséget tartalmaz – mégis lehetetlen nem észrevenni, hogy mindkét kezdeményezés, azaz az Önöké mögött is, ugyanaz a szellem és ugyanaz az ateista-anarchista világszemlélet húzódik meg, amely a keresztény – és különösen a katolikus Egyház erkölcsi tanításával, semmi szín alatt nem egyeztethető össze.

Feltételezhető, hogy az Ön püspökségének ezért a játékért felelős tagjai ezt a szellemi hátteret nem látják át. Ezt nem is olyan könnyű átlátni, mivel manapság az ifjúság nyilvánosság előtti felvilágosításában jobbára e szellemiségű hangnem élvez elsőbbséget. E téren 1968 óta megfontolt, megtévesztésre alapuló ideológiai félretájékoztatás zajlik, pontosan kidolgozott és határozott célra irányuló módszerekkel. Ez a cél a következő: a gyermekeket és a fiatalokat szexuális érdeklődésük felkeltésével és erősítésével a család védőszárnyai és a szülői kapcsolatok alól a lehető legkorábban kiszakítani, hogy ez úton olyan „forradalmi potenciál” keletkezzen, amely hasznos segítséget tud nyújtani társadalmi berendezkedésünk: a család, az állam és az Egyház feloszlatásához, szétrombolásához.
A Mainz-i szexjátékban ez a tendencia minden úgynevezett akcióban elsődlegesen van jelen. A színjátékok, amelyek eljátszására a fiatalokat buzdítják, majd mindegyikének a szülői viselkedés a témája. Például: „Szüleid felfedeztek a szobádban egy pornófüzetet és ezért kérdőre vonnak. 11 éves vagy. Játszd el a jelenetet!” Vagy egy másik eljátszásra ajánlott szituáció: „Anélkül, hogy szüleidnek bejelentetted volna, egy barátodnál illetve barátnődnél töltötted az éjszakát. A következő reggel hazamész. Szüleid dühösek. Játszd el a jelenetet!”

Hogyan játsszon el valaki ilyen jeleneteket anélkül, hogy ne a szülők kerüljenek negatív megvilágításba? És hogyan lehet ilyen utasítások mellett elkerülni, hogy még a szüleikkel harmonikusan élő fiatalok is konfliktusba ne kerüljenek nevelőikkel? Éppen a fiatalok utánozzák a legszívesebben a velük egykorúakat! De mely fiatalnak, mely szülőnek használnak ezek a manipulációk?
A fiatalokban a pubertáskor alatt egyre jobban kifejlődik az önállóságra való törekvés. Ezért különösen helytelen őket éppen ilyenkor olyan mesterségesen létrehozott konfliktusokkal manipulálni, amelyek a szülőkkel való szakításhoz vezetnek. A mai szülők – gyakran saját maguk éppen hogy csak megmenekülve e romboló irányzattól – joggal félnek attól, hogy az ilyen játékok csak arra szolgálnak, hogy gyermekeiket korlátok nélküli, polimorf-perverz szexualitásra csábítsák. Éppen ezért ugyanannyira könnyű, mint amilyen alattomos és veszélyes fiatalok és szüleik között szexuális ügyekben konfliktusokat szítani.
Ezen túlmenően, ebben az Ön püspöksége alá tartozó hivatal által kibocsátott szexjátékban félreismerhetetlenül benne van a nemi érettség utáni azonnali szexuális életre való serkentés is. Például: „Életedben először nőgyógyászhoz akarsz menni, mert a különböző fogamzásgátló módszerekről felvilágosítást akarsz kapni. Ehhez szükséged van szüleidtől egy betegkártyára. Hogyan oldod ezt meg?”

Mindezen túlmenően, szexuális témájú szerepjáték elvileg sem lehet megfelelő módja a szakmai és korhoz illő felvilágosításnak. Elsőként azért nem, mert egy ilyen játéknak számos helyzete szexuális felszólításként hat. Például: „Éppen doktorosdit játszol barátaiddal a szobádban. Szüleid meglepnek. Játszd el a jelenetet!” Ez olyan elképesztő, hogy már minden kommentárt fölöslegessé tesz.

Másodszor: ilyen elképzelt jelenetek eljátszása durván sérti a szeméremérzetet. Igenis, éppenséggel ez a tendencia ismerhető fel bennük, ez a füzet az ilyen akciók eljátszásával éppen a legtermészetesebb emberi szeméremérzetről akarja leszoktatni a fiatalokat! Pedig a fiatalok szeméremérzetét nem respektálni a legnagyobb mértékű felelőtlenség! Különösen a lányokét, akiket ezekben a játékokban felszólítanak – nyilvánvalóan koedukált csoportokban –, hogy menstruációjukról beszámoljanak. A szeméremérzetről – amely szükségszerű és öröklött védelmet jelent az éretlen korú szexuális kapcsolatokkal szemben – való leszoktatás olyan beavatkozás, amely az egyének sorsában a legpusztítóbb következményekkel jár, ahogy ezt a gyakorlat újra és újra bebizonyítja.
Íme egy különösen visszataszító példa (ebből a katolikus hivatal által(!) kiadott felvilágosító és nevelő játékból): „Meglesed szüleidet az ágyban. Utána megkérdezed az anyádat, mit csináltak. Játszd el a jelenetet!” (!!!!!!!!)

Harmadszor: ilyen jelenetek eljátszása a még romlatlan fiataloknak a legnagyobb mértékben kínos, és ezért bennük akaratlanul is – többnyire hosszantartó, hangos – nevetést – vagyis egyfajta oda nem illő érzelmi kitörést – vált ki. Ennek azonban egyidejűleg az a hatása, hogy az egész szexualitás valamiféle nevetségesség tárgya lesz. És itt egész nyilvánvalóan ez is a cél! A használati utasításban ugyanis ez áll: „Mivel számunkra a szexualitás itt elsősorban nem a felelősséggel, megfontoltsággal és komolysággal jelentkezik, hanem tréfával, örömmel és pajkossággal, az akciókat is ennek alapján építettük fel.”

Ezekkel a mondatokkal bizonyságot nyer, hogy a kezdeményezők részéről a szexualitás itt is olyan dologként értelmezendő, amelynek már nincs szüksége a házasság kötelékére és az abban megélt kulturált szerelmi kapcsolatra. A szexualitásnak ez az abszolutizálása, a gyermek-nemzéssel való kapcsolatából és Jézus Krisztusnak erre épülő szeretetparancsának követelményétől való elválasztása a magva annak a régi szocialista „üveg-víz-teóriának” (Glas-Wasser-Theorie), melyet Lenin ugyan betiltott a volt Szovjetunióban, de mint a szabad népek elpusztítására szolgáló eszközt másoknak melegen ajánlott.

A „Tabuk nélkül” tehát tökéletesen összeegyeztethetetlen a keresztény ember-ideállal, amely – ellentétben a szocialistáéval az ember, mint önálló személy méltóságára épül fel. Mert az emberi méltóságot ez a játék lábbal tiporja!

A katolikus Egyház erkölcsi tanítása azon fáradozik, hogy védelmet nyújtson ez erkölcstelenséggel szemben, mely feladatot a Biblia is előír számára, és iparkodik az embereket megvédeni a manipulált fajtalanságtól, mely a legkevésbé sem szolgálja az egyének boldogságát.

Ennek a védelemnek a szükségessége azért oly nyilvánvaló számomra, mert mint pszichológusnő, 25 év óta majd minden nap e fiatalkori „felszabadított” szexualitás negatív következményeivel szembesülök.

A fiatalkorúak korlátok nélküli szexuális magatartása a következő negatív hatásokkal jár:
1. Szexuális szenvedélyek illetve ezektől való beteges függőség keletkezik, ami által katasztrofális mértékben megnövekszik a szexuális büntettek száma.
2. Egyre gyarapodnak a fiatalkorban elszenvedett szerelmi csalódások, és ezzel egyre jobban növekszik a másik nem iránti ellenszenv, mely lelki betegségekhez, depresszióhoz, félelmekhez és az öngyilkossági hajlam megerősödéséhez vezet.
3. Terjed az elmagányosodás, a házasságtól való félelem, az egyedüllét.
4. A szexuális betegségek nagy számú növekedése mind az egyén, mind a társadalom egészségét egyre jobban veszélyezteti.
5. Végül a népesség gyengülésével és csökkenésével, valamint a züllési folyamatok megerősödése által kialakult anarchista bandák keletkezésével a társadalom jövője kerül veszélybe.

Tisztelt Püspök Úr, csak remélni lehet, hogy a Püspöki Ifjúsági Hivatal valóban csak viccelni akart, de ettől ez még így is egy nagyon átgondolatlan, ízléstelen vicc marad. Akárhogy is legyen: a katolikus Egyházat, amely mindeddig rendíthetetlenül ellenállt az erkölcsi romlásnak – mely magatartás szükséges volta épp napjainkban bizonyosodik be – nem szabadna ilyen kísérletekkel megkárosítani. De mindenek előtt: a katolikus szülőknek és a katolikus fiatalságnak továbbra is sürgetően szüksége van arra a tájékozott védelemre, amelyet az Egyházuktól az utolsó időkig korlátlanul megkaptak.

Nagyon kérem Önt, hogy hamarosan azt az örvendetes hírt közölje velem, hogy ezt a játékot betiltották, különben a katolikus népesség békétlensége jobban és jobban felduzzad nálam, úgy, hogy végülis nem marad számomra más hátra, mint hogy érdekükben a leghevesebb tiltakozásba fogjak.

Kérem segítsen a fiataloknak és nekünk, akik érettük felelősnek érezzük magunkat.

Christa Meves

Christa Meves 1994. április 6-án írt második levele Mainz püspökének:

Tisztelt Lehmann Püspök Úr,

Az 1994.02.25-i keltezésű levelemre elmaradt válasza megerősíti számomra azt, amit Ön már az 1994.02.24-i levelében kijelentett, hogy Önnek meg van kötve a keze, és ezért nem lát semmilyen lehetőséget, miként tudná elérni, hogy megyéspüspöksége katolikus fiatalságának ne álljon többé rendelkezésére az Ön püspöksége alá tartozó Ifjúsági Hivatal által kibocsátott „Tabuk nélkül” nevezetű szexjáték.
Mégis feltételezem, hogy abban egyetértünk, hogy egy ilyen szituációban a fiatalok védelméért felelősséget érző szakértő laikusok és elkötelezetten katolikusan élő polgárok cselekvésre szólíttatnak fel, és ezért semmi olyan nyilvánosságra hozatalt nem hagyhatnak kihasználatlanul, amely az Ön elutasító álláspontját e szexjátékkal szemben megerősítheti. Ezért remélem, hogy Ön is örülni fog neki, ha az 1994.02.25-én Önnek írt levelemet – egy a Mainz-i és Rottenburg-i játékokról szóló dokumentációs-füzetben, melyet Pater Otto Maier állított össze – nyilvánosságra hozom.

Ezzel egyidőben erről a témáról további munkákat fogok minden számba jöhető médiában megjelentetni, és egyúttal e munkáimban felhívom a figyelmet a „Keresztények az igazságért” nevű új ifjúsági mozgalomra is, amely a házasság előtti önmegtartóztatásra szólít fel.

Ha erre a levelemre se kapok választ, akkor ezt az Ön e terveimbe való beleegyezésének fogom tekinteni.

Tiszteletteljes üdvözlettel és egy túlterhelt püspök iránti nagy megértéssel

Christa Meves