Dom Prosper Guéranger (1805-1875) a nyugat-franciaországi Sablé-ban született. Pappá szentelése után néhány évvel nem messze innen, Solesmes-ben, három barátjával együtt egy bencés kolostort alapított. Dom Guéranger a liturgia, különösen a gregorián ének megújításáért dolgozott. Számos teológiai művet is hátra hagyott.

Azok az emberek, akiket a mennyei doktor – a jó Pásztor, aki életét adja a juhaiért – megérkezésének híre nem hat meg, gondolkodjanak el azon a szörnyű, de vitathatatlan titkon, amely a megváltásban rejlik: nevezetesen, hogy a bűnös az üdvösség visszautasítása által a megváltást a maga számára haszontalanná teszi.
     De mielőtt ezek az elutasítók a gyermeket, aki megszületett, és akit szemeikkel látnak, eltaszítják maguktól, vizsgálják meg jól saját erejüket: vajon elegendőek-e ezek az erős Isten elleni harchoz azon a napon, amikor Ő megjelenik – nem azért, hogy megmentse, hanem, hogy megítélje őket.

Hogy a Bírót, akitől mindenki retteg, alaposan megismerjék, a szent liturgiát kell segítségül hívni. Abból megtanulhatják Őt félni. De ez a félelem nem csak a bűnösök számára létezik. Sokkal inkább olyan ez, amelyet minden kereszténynek éreznie kell. A félelem egyedül ugyan rabszolgává tesz, de párosulva szeretettel méltányos a bűnbe esett fiú számára, aki bocsánatért esedezik megsértett atyjánál. Ez esetben a szeretet elűzi a félelmet.
     Olykor mégis villámcsapásként tér vissza, és üdvösségünk érdekében a mélységekig megrázza hívő szívünket. E pillanatokban felébred bennünk a saját nyomorúságunkra és a Megváltó kegyelmére – amelyet nem szolgáltunk meg – való emlékezés.

Ezért semmi sem szabad visszatartson bennünket attól, hogy Advent szent idejében az Egyház istenfélő borzongásához csatlakozzunk, aki – bármennyire forrón szereti is őt Alapító – a Szent Officiumban minden nap így imádkozik: „Szúrd át szívemet a tőled való rettegéssel!”