NAGYBÖJTI TALÁLKOZÁS A RÓMAI KLÉRUSSAL
A pápának hiányoznak a régi olvasmányok
(forrás: www.kreuz.net – 2006. március 8.)

A pápa nagyböjti éves találkozója a római klérussal március 2-án, csütörtök délelőtt az apostoli palotában zajlott le. Egy nappal később a Vatikán egy kilencoldalas iratban nyilvánosságra hozta a pápa szabadon előadott szavait. Beszédében a pápa a II. Vatikáni Zsinat értelmezéséről is kifejtette véleményét, amelyet már karácsony előtt is megtett. A pápa szerint a zsinatot nem a múlttal való szakításként, hanem a folyamatosság megújításaként és előrehaladásaként kell értelmezni. Ez a hozzáállás a liturgiában is „nagyon fontosnak” tűnik a számára.

„Egy konkrét példát mondok, ami éppen ma, a napi rövid elmélkedéskor jutott az eszembe. A mai stációs-templom – hamvazószerda utáni csütörtök – a (római) San Giorgio in Velabro (Szent György) templom.” A szent katona, Szent György (†304) alakjával összhangban a régebbi stációs-misében két olyan olvasmány volt, amelyben két szent katonáról volt szó, magyarázta a pápa XXIII. János pápa misszáléjára hivatkozva.

„Az első olvasmány (a régi misekönyvben) Hiszkija királyról szól, aki halálos betegen sírva rimánkodott az Úrhoz: Adj nekem még egy kis időt! Az Úr jóságos és még további tizenöt esztendőt ad neki. Következésképpen egy szép gyógyulásról és egy katonáról van szó, aki újra felveheti hivatását.” Az ezt követő evangélium – folytatta a pápa – a hívő századosról szól, akinek beteg a szolgája, és két motívumot tartalmaz: a gyógyulást és a harci szolgálatot Krisztusért.

Ezzel szemben az aktuális liturgiában két teljesen különböző olvasmányt találunk, az elsőt Mózes Második Törvénykönyvéből (Deuteronomium) a „Válaszd az életet” témához, a másodikat pedig Lukács evangéliumából a kereszt követésének témájához. Az evangéliumot a lecke szövegének interpretálásaként lehet értelmezni.

„A nagyböjti liturgiába, a maga stációs-templomaival és olvasmányaival, amelyek ezekkel a templomokkal kapcsolatban voltak, szabályosan szerelmes voltam. Ez a hit geográfiája, ami az Úrhoz való zarándoklat lelki geográfiájává vált. Kissé sajnáltam, hogy elvették tőlünk a stációs-templomok és az olvasmányok közötti összefüggést. Ma már látom, hogy éppen ezek az olvasmányok nagyon szépek és kifejezésre juttatják a nagyböjt programját: az életet választani annyit tesz, mint a keresztséget megújítani, ami egy élet választását jelenti. Ebben az értelemben intim folytonosságról van szó – így tűnik nekem –, amit ebből a példából – ami csak egy kicsinyke példa a szakadás és a folytonosság területéről – megtanulhatunk.
     El kell fogadnunk az újat, de a folytonosságot is szeretnünk kell, és a zsinatot a folytonosság ezen optikáján át kell látnunk. Hogy könnyebb legyen számunkra is a hitet továbbadni és közvetíteni.”


vissza

a HABEMUS PAPAM oldalra                              a KEZDŐLAPRA