2003. december 8-án, hétfőn délelőtt 11 órakor a Szent Pius Papi Közösség párizsi templomában békésen készülődtek a Szeplőtelen Fogantatás ünnepének körmenetére, amelyet este akartak megtartani, mikor hirtelen körülbelül száz afrikai és ázsiai tört be a szentélybe. A behatolók hivatalosan demonstrációra készülő tartózkodási engedély nélküli illegális bevándorlók voltak, akik e lépésükkel helyzetük jobbra fordulását akarták a kormánytól kikényszeríteni. Pater Beauvais, a vikárius azonnal akcióba lépett, hogy a hely rendjének és szentségének megtartását biztosítani tudja. Értesítették de Cacqueray pátert, Franciaország rendfőnökét, aki azonnal megjelent a helyszínen. Ezalatt a hatóságokat is riasztották.
     Hamar kiderült, hogy az „illegálisak” valójában csak bábok a párizsi zöld képviselők egy részének kezében. E képviselők mindenre el vannak szánva, hogy megsemmisítsék a Saint-Nicholas templomot. Miközben Beauvais páter rávette az „illegálisakat”, hogy a rózsafüzért imádkozzák, és egy zöld képviselő kék-piros vállszalagjában, Párizs színeiben, a kapu előtt parádézott, és néhány száz hívő, akik a rendőrségtől körülvett templom elé érkeztek, szintén a rózsafüzért imádkozták, a kerület biztosa de Cacqueray páterrel együtt a mozgalom vezérével tárgyalt. Végül az „illegálisak” 3 óra körül elhagyták a templomot. A telefonok ezután egész nap csörögtek, hogy minden hívőt és szimpatizánst mobilizáljanak: ennek eredményeképpen este szokatlanul sokan vettek a körmeneten részt.

A templom megszállását a zöldek alaposan előkészítették. Egy hónappal az akció előtt a zöldek városi képviselője, Sylvain Garel, aprólékosan átvizsgálta a templomot, és a városi műemlékvédelem egyik komissziójának nevében az összes helységet átnézte: a kriptát, a tantermet stb. Politikai hovatartozását nagy bölcsen elhallgatta Beauvais páter előtt, aki nem látta okát, hogy gyanút fogjon, bár csodálkozott azon a nagy érdeklődésen, amelyet a látogató a könyvespolcon kitett könyvek és újságok iránt mutatott. December 8-án a templom plébánosa a kapu előtt parádézó személyben felismerte a műemlékvédelmi hivatal inspektorát, azaz Sylvain Garel képviselőt, akivel ezt közölte is. A képviselő nem is tagadta a látogatást, amely, miként most kiderült, arra szolgált, hogy a helyiségeket kikémlelje.
     Ezen kívül a plébánia a megszállás előtti három hétben többször esett támadás áldozatául: a homlokzatot színnel teli plasztik zsákokkal dobták meg, a templom előtti térre ötször írták ki sablonokkal a következő szöveget: „Ez a nép a szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem”. Ugyanezt az idézetet egy transzparensen a kapu fölé is kiakasztották. A baloldaliak ritkán idézik ugyan a Szentírást, de a sablonokkal való firkálások az ő specialitásuk.

E támadások láttán joggal feltételezhetjük, hogy a templom, amelyben vasárnaponként ötezer hagyományhű hívő gyűl békésen össze, fenyegettetve van, még pedig nem az illegálisak, hanem sokkal inkább olyanok által, akik őket gyűlölettel telve manipulálják. Beauvais páter biztonsági intézkedéseket léptetett életbe, és a templomot azóta fokozott gonddal őrzik.