Amint mondtuk, az Isten Igéje az Isten Fia, amint az ember szava az értelem szülötte. De olykor az ember szava holt, tudniillik amikor az ember olyat gondol, amit meg kell tennie, de nincs meg benne a cselekvő akarat; mint amikor az ember hisz és nem cselekszik, hitét holtnak mondjuk, ahogy a Jakab-levél 2. fejezetében olvassuk. Isten Igéje azonban élő. „Mert eleven az Isten szava” (Zsid 4,12); tehát Isten birtokában kell lennie az akaratnak és a szeretetnek is. Ezért mondja Szent Ágoston a Szent-háromságról szóló könyvében: „Az Ige, amelyet törekszünk megismerni, a szeretet révén válik ismeretessé.” Amint pedig Isten Igéje Isten Fia, úgy Isten szeretete a Szentlélek. Innen van, hogy akkor bírja az ember a Szentlelket, amikor szereti Istent. Az Apostol mondja: „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott.” (Róm 5,5)

Voltak olyanok, akik helytelenül vélekedtek a Szentlélekről, és azt tanították, hogy teremtmény volt, és hogy kisebb volt az Atyánál és a Fiúnál, és hogy szolga volt, Isten szolgája. Ezért a szentek, hogy ezeket a tévedéseket elhárítsák, más szimbólumban öt kifejezést csatoltak a Szentlélekről szóló részhez.
     Az első az, hogy noha vannak más lelkek is, tudniillik az angyalok, ezek mégis Isten szolgái az Apostol ezen kijelentése szerint: „Ők mindnyájan szolgáló lelkek.” (Zsid 1,14); de a Szentlélek Úr: „A Lélek Isten” (Jn 4,24); vagy ahogy a Apostol mondja: „Mert az Úr a Lélek” (2 Kor 3,17); ezért ahol az Úr Lelke, ott a szabadság, ahogy a 2. korinthusi levél (3. fej.) mondja. Ennek az az oka, hogy előidézi a istenszeretetet és megszünteti a világ szeretetét. Ezért mondjuk: ,,(Hiszek) a Szentlélekben, az Úrban.”
     A második, hogy mivel abban áll a lélek élete, hogy összeköttetésben van Istennel, minthogy maga Isten a lélek élete, mint ahogy a lélek a test élete. Istenhez azonban a Szentlélek köt bennünket a szeretet által, mivel ő Isten szeretete, és ezért éltet. „A szellem az, ami éltet.” (Jn 6;64) Ezért mondjuk: „És az éltetőben.”
     A harmadik, hogy a Szentlélek azonos lényegű az Atyával és a Fiúval, mivel miként a Fiú az Atya Igéje, úgy a Szent lélek az Atya és a Fiú szeretete, ezért mindkettőtől származik; és amint Isten Igéje azonos lényegű az Atyával, úgy a szeretet is az Atyával és a Fiúval. Ezért mondjuk: „Aki az Atyától és a Fiútól származik.” Ebből és ezáltal nyilván való, hogy nem teremtmény.
     A negyedik, hogy egyenlő az Atyával és a Fiúval a kultusz tekintetében. „Igaz imádói lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát.” (Jn 4,23) „Tanítsatok minden népet megkeresztelvén őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.” (Mt 27,19) Ezért mondjuk: „Akit az Atyával és é Fiúval együtt imádunk.”
     Az ötödik, amely által kinyilvánul, hogy egyenlő Istennel az hogy a szent próféták Istentől indíttatva beszéltek. Nyilvánvaló, hogyha a Szentlélek nem lenne Isten, nem mondhatnánk, hogy a próféták a Lélek indíttatására beszéltek. Pedig Péter azt mondja, hogy „a Szentlélektől sugalmazva szóltak az Isten szent emberei.” (2 Pét 1,21) „Az Úr Isten és az ő Lelke küldött engem.” (Iz 48,16) Ezért mondjuk itt: „Aki szólt a próféták által.”
     Ezáltal pedig eloszlik két tévedés, nevezetesen a manicheusok tévedése, akik azt állították, hogy az Ószövetség nem Istentől van, ami tévedés, hiszen a próféták által a Szentlélek szólott. Ugyancsak eloszlik Priscilla és Montanus tévedése, akik azt állították, hogy a próféták nem a Szentlélektől indíttatva, hanem mint tébolyultak beszéltek.

A mi számunkra a Szentlélektől többféle gyümölcs származik.
     Először az, hogy megtisztít a bűnöktől. Ennek az a magyarázata, hogy annak a feladata a helyreállítás, akinek a feladata a létrehozás. De a lélek a Szentlélek által teremtetett, mivel mindent rajta keresztül hozott létre Isten. Isten ugyanis szeretetből, jóságával hozott létre mindent. „Szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál.” (Bölcs 11,25) Dionysius írja Az isteni nevekről szóló könyvének 4. fejezetében: „Az isteni szeretet nem engedte, hogy sarj nélkül legyen.” Szükséges tehát, hogy az emberek bűn által megrontott szívét a Szentlélek meggyógyítsa. „Áraszd ki lelkedet, és fölélednek, és megújul a föld színe.” (Zsolt 103,30) Nem csoda, hogy a Lélek tisztít, hiszen minden bűnt a szeretet töröl el. „Megbocsáttatott az ő sok bűne, mert nagyon szeretett.” (Lk 7,47) „A szeretet fátyolt borít minden hibára” (Péld 10,12); továbbá: „A szeretet befödi a bűnök sokaságát.” (1 Pét 4,8)
     Másodszor, megvilágosítja az értelmet, mivel mindazt, amit tudunk, a Szentlélektől tudjuk. „A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, kit az Atya az én nevemben küld, az majd megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondottam nektek.” (Jn 14,26) Továbbá: „A kenet megtanít titeket mindenre.” (1 Jn 2,27)
     Harmadszor, segít és valamiképpen késztet a parancsok meg tartására. Senki sem képes ugyanis Isten parancsainak a megtartására, csak ha szereti Istent. „Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja.” (Jn 14,23) A Szentlélek pedig előidézi az istenszeretetet, és ezzel segít. „Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok.” (Ez 36, 26)
     Negyedszer, megerősíti az örök élet reményét, mivel mintegy záloga ennek az örökségnek. Az Apostol írja: „Megkaptátok az ígéret Szentlelkének pecsétjét, aki foglaló örökségünkre.” (Ef 1,13-14) Ő ugyanis mintegy az örök élet foglalója. Ennek az a magyarázata, hogy annyiban jár ki valakinek az örök élet, amennyiben Isten fiává válik, és ez azáltal valósul meg, hogy hasonlóvá válik Krisztushoz. Azáltal válik pedig valaki Krisztushoz hasonlóvá, hogy birtokolja Krisztus lelkét, aki a Szentlélek. Az Apostol szerint: „Nem vettétek ugyanis a szolgaság lelkét, hogy ismét csak féljetek, hanem vettétek a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk, Abba, Atyánk! Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt bizonyságot, hogy az Istennek a fiai vagyunk” (Róm 8,15-16), és „Mivel pedig Isten fiai vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívetekbe, aki azt kiáltja, Abba, Atya.” (Gal 4,6)
     Ötödször, tanácsot ad a kétségekben és megtanít minket arra, hogy mi az Isten akarata. „Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak.” (Jel 2,7) „Hallgatom őt mint tanítót.” (Iz 1,4)