Kedves Hívek!
II. János Pál pápa 2000. október 8-án sajnos nem csak Oroszország felajánlását nem végezte el, hanem még a világ Mária Szeplőtelen Szívének való felajánlását sem ismételte meg. Még ha a sajtó részben egy felajánlási aktusról számolt is be, a szó felajánlás abban a szövegben, melyet a pápa imádkozott, nem fordult elő. Ehelyett csak egy általános ajánlásról volt szó, mellyel a pápa az új évezredet az Istenanyára bízta. Bár a pápa elhozatta Fatimából az Istenanya szobrát erre az alkalomra, Mária Szeplőtelen Szívéről semmilyen említés nem történt, holott a Szeplőtelen Szív tisztelete a Fatima-i üzenet lényege. Következzen itt néhány központi passzus abból az imából, melyet II. János Pál a Szent Péter téren mondott: „… Tekints fiaidra és leányaidra, kik az új évezred küszöbén köréd gyülekeztek. Péter utódának hangja által, a világ minden tájáról idesereglett püspökök hangjával egyesülve keres az Egyház nálad menedéket. A te anyai védelmed alá helyezi magát. Bizalommal kéri közbenjárásodat a jövő kihívásaiban… Rád akarjuk ma bízni a jövőt, mely előttünk áll. Kérünk téged, kísérj bennünket utunkon. … Az emberiség ma olyan válaszút előtt áll, mint még soha. A menekülés, óh Szűzmária, megintcsak a te Fiad, Jézus egyedül. Ezért akarunk téged, Szűzanya, mint János apostol, magunkhoz venni, hogy megtanulhassunk tőled a te Fiadhoz hasonlóvá válni. … Itt állunk előtted, és magunkat, az Egyházat és az egész világot a te anyai oltalmad alá akarjuk helyezni. Kérd Fiadat érettünk, hogy teljességében ajándékozza nekünk a Szentlelket, az igazság Lelkét, melyből az élet származik. … Rád bízunk minden embert, elsőként a legvédtelenebbeket, a gyermekeket, kik még nem jöttek világra és a gyermekeket, kik szegénységben és szenvedésben születnek; a fiatalokat, kik életcélt keresnek; embereket, kik munka nélkül vannak és azokat, kik éhséget és betegséget szenvednek. Rád bízzuk a szétszakított családokat, az öregeket, kik mellett senki sem áll és mindazokat, kik elhagyatottak és remény nélkül vannak” (idézet a L’Osservatore Romano 2000. október 13-i német kiadásából).

Az, hogy a pápa kevesebbet tett, mint amit eredetileg meghirdettek, annak jeleként fogható fel, hogy Rómában nagy erők működnek Fatima ellen. Ez nagyon komoly dolog. Isten áldásának elnyeréséhez nem elég a jámbor cselekedet, ahhoz Isten akaratának teljesítése kell. Isten elvetette Saul királyt, mert a király nem pontosan teljesítette parancsait, hanem saját belátása szerint értelmezte és változtatta meg őket: ahelyett, hogy Amalek egész népén betöltötte volna az átkot, csak részben hajtotta végre Isten parancsát, mert a király és az értékesebb állatok életét megkímélte. Ezért mondta Isten: „Bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert elfordult tőlem és nem teljesítette parancsaimat” (1 Sám. 15,10). Ugyanígy a pápák is csak néhány lelketlen kísérletet tettek, hogy az ég követelésének, melyet Fatimában az Istenanya közölt a látnokokkal, eleget tegyenek. Önkéntelenül eszünkbe kell jussanak Lucia nővér Pater Fuentes-nek mondott szavai: „A Boldogságos Szűz Mária nagyon szomorú, mert senki nem törődik üzenetével, se a jók, se a rosszak. A jók továbbra is mennek a maguk útján, de anélkül, hogy az üzenettel törődnének. A rosszak, akik jelenleg nem látják, hogy Isten büntetése sújtaná őket, tovább vétkeznek, anélkül, hogy az üzenettel törődnének. De higgye el nekem Pater, Isten meg fogja büntetni a világot, és ez borzasztó módon fog megtörténni (1957. 12. 26-i riport).

Törekedjünk mi annál inkább arra, hogy Isten Anyjának akaratát teljesítsük, mindenekelőtt a rózsafüzér imádkozásával és a Kármel hegy skapuláréjának viselésével.