Kedves gyermekeim, kedves híveim!
A szent bérmálás ceremóniája, amelyet most akarunk megtartani, kiváló lehetőség mindannyiunk számára, hogy arra emlékezzünk, hogy keresztény életünk mindenekelőtt a Szentlélek bennünk levő élete, a Szentlélek Isten bennünk való működése. Ma ezt kell emlékezetünkbe idéznünk a szent bérmálás szentségének kiosztásakor, amely egész különösen a Szentlélek szentsége.

Miért hívják ezt a szentséget bérmálásnak? A bérmálás szó annyit jelent, mint megerősítés. Mert ez a szentség azt a kegyelmet, amelyet a keresztségben kaptunk, erősíti meg; éppen a keresztség eredményeképpen bennünk lakozó Szentlélek jelenlétének hatásai lesznek a bérmálás által megerősítve, megsokszorosítva, igen, ezáltal lesznek hatásosabbak.

Minden bizonnyal tudjátok, hogy az Apostolok Cselekedeteiben le van írva, hogy a samariai keresztények ugyan megkapták a keresztség szentségét, de a Szentlélek adományainak teljességében nem részesültek; Péter ezért ment fel Samariába, hogy e keresztényeket a bérmálás szentségében részesítse, hogy e keresztényeknek, akik a Szentlelket még nem egész teljességében birtokolták, a Szentlelket kiszolgáltassa. (lásd: ApCsel 8,14-17). Pontosan ugyanezt fogja a püspök néhány pillanat múlva veletek tenni, kedves gyermekeim, amikor a kezeit kitárja felettetek, és akkor, amikor homlokotokat a kereszt jelével megjelöli, amikor a kezét a homlokotokra teszi; igen, amikor a püspök a bérmálás szentségének formuláját elmondja felettetek, a Szentlelket adományainak teljességében adományozza nektek. És ezáltal el fogtok telni a Szentlélekkel, úgy ahogy a keresztények az apostolok idejében. És ez mindig ugyanaz és egy Lélek: a Szentlélek, aki az Egyház Lelke, azoknak Lelke, akik meg lettek keresztelve, és akik keresztényi módon akarnak élni. Ez mind a Szentlélek hatása!

Melyek tehát a Szentlélek hatásai a keresztény lélekben? Ehhez megint elegendő, ha az Apostolok Cselekedeteit olvassuk, ott megláthatjuk, melyek is ezek a hatások. Amikor az apostolok az Utolsó Vacsora termében összegyűltek, amikor a Szentlelket megkapták, mi volt az első reakciójuk? Kiléptek, hogy az Evangéliumot hirdessék, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus istenségét hirdessék, a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitüket megvallják, hitüket kinyilvánítsák. Ezért tehát a hit megnövekedése, a hit hatásossága a Szentlélek első adománya.
     Nézzétek ahogy Szent Pál, aki eleinte üldözte a keresztényeket, vak lett – a Jóisten úgy intézte, hogy Szent Pál egy ideig vak maradt –, hogy ezzel megmutassa neki, mekkora sötétségben botorkált addig. De amikor Ananias jött, rátette kezeit és megkeresztelte őt, mintha pikkelyek estek volna le Szent Pál szeméről, újra tudott látni: és nem csak a külső fényt látta, a nap érzékelhető fényét, hanem a hitet birtokolta már. Lelke megnyílt az Evangélium igazsága előtt, és most már ő is megbizonyosodott a mi Urunk Jézus Krisztus istensége felől. Megértette, hogy ezután az a feladata, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitet hirdesse.

És az Evangéliumból még számos más példát fel lehetne hozni, amelyek megmutatják nekünk, hogy a Szentlélek első hatása abból áll, hogy a hit növekedjen bennünk, hogy ezáltal a hitvallás érthetőbb legyen számunkra, hogy ezáltal meg növekedett hitünk a mi Urunk Jézus Krisztus istenségét és jelentőségét az életünkben, a keresztény életünkben érthetőbbé tegye számunkra. Ez tehát a Szentlélek első hatása.

A Szentlélek második hatása a misszionárius lelkület. Mivel birtokoljuk a hitet, mivel szeretjük a mi Urunk Jézus Krisztust és hisszük, hogy Ő az egyetlen út az üdvösséghez, aki nélkül senki nem menekülhet meg; hogy Ő az út, az igazság és az élet – miként ezt maga mondta –, lelkünkben megjelenik a határtalan vágy, hogy ezt a hitet azokkal, akikből hiányzik, közöljük, vagy azokban, akikben ez a hit alszik, ismét felébresszük. Ez a misszionáriusi lelkület.
     Aki megkapja a Szentlelket, annak nem csak a hite növekszik meg, hanem az misszionáriussá is válik. És ti is azok lesztek, kedves gyermekeim! Misszionáriusokká kell váljatok, nem csak szavaitok, hanem példátok által is, a keresztény élet, a szent élet, a mi Urunk Jézus Krisztus szeretete szerint élet példája által. Ezek a csodálatos hatásai a lelkünkben jelenlevő Szentléleknek.

A lelkünkben lakó Szentlélek jelenlétének harmadik említésre méltó hatása, amely a hit hirdetésének és a misszionáriusi lelkületnek megfelel, az az a tény, hogy üldözni fognak bennünket. Igen, ebben biztosaknak kell lennünk. Ha hiszünk a mi Urunk Jézus Krisztusban, akit üldöztek, és aki azt tanította: „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. … Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15, 18-21), akkor természetes, hogy minket is üldözni fognak. Ha tehát a mi Urunk Jézus Krisztusnak valódi követői vagyunk, akkor nekünk is üldözésben lesz részünk. Ne csodálkozzunk, ha szenvedéseket és üldöztetéseket kell majd elszenvednünk.
     Tekintsünk Szent Istvánra! Szent István megvallotta hitét, és meg akarta téríteni népét. Nos, ők pedig megkövezték ezért, igen, megkövezték. Abban a pillanatban azonban ő meglátta a mi Urunkat a mennyben, aki megjelent neki. Látomása volt, amelyben látta a mi Urunkat az Atya jobbján ülni, látomást, amely áldozathozatalában és vértanúsága elviselésében megerősítette őt.
     És ezért nekünk is tudnunk kell: ha bírjuk a hitet, nekünk is üldöztetéseket és kereszteket kell majd elviselnünk! Maga a Boldogságos Szűz Mária is viselte a keresztjét; úgy is nevezzük, hogy a „Hétfájdalmú Szűz”. Vajon miért? Mert ő is keresztet hordozott.

Ne legyünk tehát meglepve, ha üldöznek bennünket, ha küzdenünk kell keresztény életünkben. A keresztény élet nem nyugalmas élet. A keresztény élet küzdelmes, a hatalmak – akik e világban szemben állnak a mi Urunk Jézus Krisztussal, a démonok, az ördög (aki megpróbál magával rántani bennünket is a pokolba) – kísértései elleni örökös harcban eltöltött élet.
     És ezt tudnunk kell, és mégsem szabad félnünk attól, hogy hitünket megvalljuk és hirdessük. Tudjuk, hogy ezért üldözni fognak bennünket. De bízzuk magunkat a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmére, bízzunk a mi Főnkben és Vezetőnkben, bízzuk rá magunkat a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására. Ezek lesztek, kedves gyermekeim: misszionáriusok, a mi Urunk Jézus Krisztus katonái, a mi Urunk Jézus Krisztus keresztes lovagjai! Ezek lesztek a szent bérmálás szentsége által!

És ha egy napon komoly nehézségeitek lesznek, ha úgy érzitek, hogy keresztény életetek veszélybe került, ha úgy érzékelitek, hogy a kísértések megfojtanak benneteket; nos, mi ekkor a teendőtök? Vegyétek a rózsafüzért a kezetekbe – remélem, mindannyiotoknál van rózsafüzér –, imádkozzatok a Boldogságos Szűz Máriához, és ő segítségetekre siet. Hozzá futtok, ahogy gyermekek az anyjukhoz, ha veszélybe kerülnek. Ti is édesanyátokhoz mentek, és biztosak lehettek abban, hogy ő megsegít benneteket, hogy jó keresztények maradjatok utolsó leheleteitekig.

Az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Amen.