A római liturgikus kongregáció titkára, Albert Ranjith Patabendige érsek (58) ismét a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgia-reform újraértékelését követelte. A francia katolikus napilap, a „La Croix” hétfői (június 26-i) száma szerint így nyilatkozott Ranjith érsek. A prelátus kijelentette, hogy mindenki számára döntő, hogy Istenre hallgasson és a természetfelettivel kapcsolatba lépjen. Ezt mutatja a liturgia évszázados történelme. Mindazonáltal néhány év óta olyan tendencia uralkodott el, amely a liturgia mély misztikus légkörét az abszolút szabadság szellemével akarja helyettesíteni. Helyet készítettek a minden gyökeret és mélységet nélkülöző liturgikus találmányoknak. A régi rítus soha nem lett betiltva.

Ez különösen a nyugat problémája. Ázsiában, például Sri Lankán – az érsek hazájában – az emberek még vágynak a természetfeletti után. Az európai elvilágosiasodás megosztottsághoz vezet. „Vannak olyanok, akik a miszticizmusba menekülnek és emellett elfelejtkeznek az életről, mások viszont banalizálják a liturgiát, és megfosztják a természetfelettihez való közvetítő funkciójától.”

Az isteni iránti érzéket nem szabad az ember nívójára lealacsonyítani. Ellenkezőleg: „Meg kell próbálni az embert oda emelni, ahol Isten misztériumát érintheti.” Eközben nem arról van szó, hogy valaki anti- vagy zsinatutáni, konzervatív vagy progresszív. Sem az utolsó zsinat liturgia reformjáról, hiszen ez a reform a huszadik század kezdetének liturgikus mozgalmakor született.

A II. Vatikánum után olyan kisiklások történtek, amelyek a liturgia valódi értelmét elkendőzték, és amelyeket a zsinat nem akart. Ennyiben lehet a szükséges korrekturáról, a reform reformjáról beszélni. „Vissza kell nyerni a zsinat szellemének megfelelő liturgiát.”

Az érsek példaként a népoltárnál és a népnyelven celebrált misét említette. „A liturgiáról szóló zsinati konstitúció (a Sacrosanctum Concilium) sem azt nem írja elő, hogy a papnak ezután a gyülekezet felé kell fordulnia, sem azt, hogy a latin nyelv használata tilos. Ellenkezőleg, a zsinat az Egyház nyelvének megtartását követeli. „Arra várunk, hogy a pápa ezekben a pontokban utasításokat ad.” Mindenesetre a liturgia-reformból nem szabad ideológiai problémát konstruálni.

Ranjith érsek megjegyezte, hogy sok fiatal pap akarja a régi latin misét celebrálni. Egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a hagyományos rítus nem törvénytelen. XVI. Benedek pápán múlik eldönteni, hogy a régi rítusban való celebrálást bátorítani kell-e vagy sem.

A fiatal generáció mindenesetre a misztériumhoz való nagyobb odaadást követel. Ez nem a forma, hanem a szubsztancia kérdése. Egy „tudományos vagy történelmi-teológiai” szellem nem elegendő ahhoz, hogy a liturgiáról beszélni lehessen. Ehhez a meditáció, az ima és a csend szükségeltetik. „Még egyszer: Nem arról van szó, hogy valaki progresszív vagy konzervatív, hanem arról, hogy az emberek tudjanak imádkozni és az Úr hangját meghallani.”

Az új generáció – különösen a leendő papok – a „soha be nem tiltott” régi misét akarják. Ezt Rómában is tudják. A döntés a pápa kezében van.

A Vatikán a liturgiában széles körben elharapódzott visszaélésekre válaszként néhány liturgikus fegyelmi ellenőrzést akar bevezetni, jelentette ki Albert Malcolm Ranjith Patabendige Don érsek, az istentiszteletek kongregációjának titkára a francia hírügynökségnek, az „I-Media”-nak adott interjújában. Az érsek hangsúlyozta, hogy hamarosan megteszik az első intézkedéseket, amivel világossá teszik, milyen fontos dolog a liturgikus szabályok betartása. Arra a kérdésre, hogy a pápa előkészít-e egy liturgiával kapcsolatos dokumentumot, az érsek nem válaszolt direkt, de értésre adta, hogy a Szentatya a múltban sokat írt és beszélt liturgikus témákról. A pápa tisztában van a mai kihívásokkal, és el van szánva, hogy a liturgiában a tisztelet iránti méltó érzületet visszaállíttassa.

A liturgikus kongregáció titkára ezen felül kijelentette, hogy a „Le Croix” francia napilapban adott interjújának néhány gondolatát egyesek a szöveg-együttesből kiragadva félremagyarázták. Ő nem mondott olyat, hogy a Vatikán liturgikus reformja megbukott. Csak arra célzott, hogy „szerencsétlenségre a zsinat után egyes változtatásokat túl gyorsan és alapos megfontolás nélkül vezettek be, az enthuziazmus kitörésében”, és ez az egyházi tradíció megbecsülésének elvesztését hozta magával, jelentette ki az érsek. „A II. Vatikánum reformjai annak módja miatt, ahogyan ezeket értékelték és a gyakorlatba átültették, nem a várt gyümölcsöket hozták.”

Olyan dolgok alakultak így ki, amelyeket a zsinat nem akart, mint például „a szentek és a misztikus feladása”. Az általános papság és a felszentelt papi hivatás közötti különbségeket is elmosták. Az a téves felfogás is elterjedt, mi szerint az eucharisztia nem Krisztus áldozatának megtestesülése, hanem egy közösségi lakoma.

Ezek a változtatások negatívan hatottak az Egyházra, mégpedig nem csak a liturgia területén, sajnálkozott az érsek. A társadalomban tapasztalt növekvő szekularizmus láttán az Egyháznak sürgősen a szent iránti mélyebb megbecsülést és egy aktívabb belső életet kell ápolnia, követelte az érsek.

Az Egyház nagy kihívása ezért most abban áll, hogy a liturgikus reformok számára mélyebb megértést harcoljon ki: annak a megértetését, hogy a katolicizmus hagyományait meg kell őrizni. Két végletet kell ezzel kapcsolatban elkerülni: egyfelől a liturgikus „nyitva minden előtt” állapotot, amelyben minden pap és püspök azt csinál, amit akar, ami viszont csak összevisszasághoz vezet, másrészt a totális szakítást a liturgikus reformokkal. Manapság e két extrém egyre világosabbá válik. Az Egyháznak azonban a középutat kell járnia. A tridenti rítus használata „soha nem lett eltörölve vagy betiltva”, hangsúlyozta az érsek.

A liturgikus kongregációhoz Rómába naponta érkeznek panaszok súlyos liturgikus visszaélésekről és helyi püspökökről, akik elmulasztják, hogy ezeket korrigálják. Ha az Egyháznak a jövőben nem sikerül e visszaéléseknek gátat szabni, „akkor az emberek a tridenti misére fognak járni és a mi templomaink üresek maradnak”, mondta az érsek. A liturgikus előírások a római misekönyvben és az egyházi dokumentumokban világosan le vannak fektetve. Most az oltár előtti tevékenységünket illetően néhány fegyelmező eszközre van szükség.

Mindazonáltal a régi mise Lefebvre érsek által előidézett egyházi szakadás miatt „bizonyos identitást vett fel, ami nem helyes”. Hogy vajon a pápa arra fog-e felszólítani, hogy a szentmisét az V. Pius misszáléja szerint kell bemutatni, vagy hogy az 1962-es misekönyvet fogja-e megreformálni, ezt Ranjith szerint még senki sem tudja. De az világos, hogy a liturgiának „szebbnek és transzcendensebbnek” kell lennie. És az is, hogy a gyors döntések kierőszakolása újabb hibákat okozhat. „Nagyon sokat gondolkodnunk, mondta, és mindenek előtt imádkoznunk kell a Szentatyáért és az Egyházért, és arra hallgatni, amit az Úr kíván tőlünk.