Ülni, állni, térdelni; a katolikus liturgia alatti megfelelő viselkedés nem véletlenszerű, hanem mindig az aktuális pillanatnak felel meg. És a térdelés az alázat egyik formája, áll abban a cikkben, amelyet a „Notitiae”, a Vatikán liturgikus kongregációjának hivatalos jelentése júliusban hozott nyilvánosságra.

Azt a titkot, hogy az eucharisztiában Krisztussal találkozunk a szentmise átváltoztatási részében a legmegfelelőbb módon a térdelés fejezi ki, írja Monsignore Stephan Hünseler. A hívők meghajolnak Krisztus előtt, aki az előbb előttük hajolt meg, aki azért jött, hogy megszabadítsa őket a bűneiktől.

„Az Úr megalázta magát a kereszthalálig, hogy a bűnös emberrel találkozzon és megváltsa őt a bűneitől”, áll a bulletinben. „Ha az eucharisztia az Úr halálának és feltámadásának szentségi megemlékezése, akkor az a méltányos, hogy mindazok, akikért az Úr lehajolt, a szeretet ezen legnagyobb titka előtt térdet hajtanak.”