Olyan, mint az ismert pavlovi reflex: Ezúttal nem dán karikatúrák, hanem nyugati szavak – ráadásul a pápáé azok, amik az iszlám világban a hatalmas felháborodást, hangos tiltakozást és a kompromisszum nélküli bocsánatkérést követelő kijelentéseket kiváltották. A muzulmánok irracionális, fanatikus és agresszív felvonulásai kísérik a botrányt, ijesztő és félelmet keltő egyszerre. Muzulmán tömegek uralják a képet, akikről nyugaton újra és újra azt állítják, hogy többségükben békeszeretőek és ártalmatlanok –úgyszintén pavlovi reflexként.

De mi is történt valójában?

Ezúttal XVI. Benedek pápa a bűnbak, aki Bajorországban tett látogatása alatt a regensburgi egyetemen előadást tartott az értelem és hit viszonyáról. És nagy tudású teológusként Joseph Ratzinger pontosan tudja, mit mond. Ugyanakkor sokan a hosszú pápai beszédből csak egyes részeket vesznek tudomásul. De lássuk, miről is van szó tulajdonképpen?
     A pápa beszédében egy dialógusból idézett, amelyet a bizánci császár, II. Manuel Palaiologos (1350-1425) 1391-ben egy perzsával folytatott: „Mutasd meg nekem”, így szólította fel a császár a perzsát, „mi újat hozott Mohamed, és akkor csak rosszat és inhumánust fogsz találni, olyat mint azt, hogy előírta, hogy azt a hitet, amit ő prédikál karddal kell terjeszteni.” A császár ezután részletesen megokolta, hogy az erőszak mint a hit terjesztésének eszköze ellentétben áll Isten lényével. „Aki valakit a hitre akar vezetni, annak a jó beszédkészségét és a helyes gondolkodást kell birtokolnia, nem pedig erőszakot és fenyegetést.” A császár is nagyon jól tudta, hogy miről beszél, hiszen az ő uralkodásának idejére esett Konstantinápoly oszmánok általi ostromának a kezdete. És nem sokkal később történt, hogy a törökök 1453. május 29-én elfoglalták Konstantinápolyt, amely véget vetett a keresztény-bizánci birodalomnak.

„Meglepően éles, de nem téves”

Manuel császár több mint 600 évvel ezelőtt tett kijelentése valóban „meglepően éles”, miként ezt a pápa maga is megjegyezte. De ezért egyúttal hamis is? A nyilvánvalóan bármikor fanatizálható muzulmánok aránytalan reakciói a kijelentésnek minden vonalon igazat adnak. A keresztény alapmeggyőződéssel ellentétben nem lehet kibeszélni: Krisztus az erőszakmentességet a legvégső konzekvenciáig, kereszthaláláig tanította és élte. Ezen az alapigazságon a kereszténység történelmének néhány téves viselkedése a mai napig nem változtat semmit. Ezzel szemben Mohamed Allah ügyéért azonnal fegyverhez nyúlt. Az istenállam megteremtése a földön a 7. század óta az iszlám bevallott célja. Ezért fognak az iszlám államok továbbra is állandó konfliktusban élni a nyugattal.

A pápa kritikusai nyilvánvalóan nem olvasták beszédét. Különben meg kellett volna állapítaniuk, hogy abban egyáltalán nem az iszlám jellemzéséről van szó, hanem az erőszak mindennemű vallási motivációjának egyértelmű visszautasításáról. Aki a világot durván hívőkre és nem-hívőkre osztja fel, az nem alkalmas a kultúrák és a vallások határain túlmenő értelmes dialógusra. Ehhez a szabad véleménynyilvánításhoz való jog és a másképp gondolkodókkal szembeni tolerancia a feladhatatlan bázis. Ehhez pedig felvilágosultságra van szükség, ami még előtte áll az iszlám radikális szárnyainak.

Az az érzésem, hogy egyre inkább meglapulunk az iszlám és ennek militáns képviselői előtt. Csak a muzulmánokat nem felizgatni és dühüket nem tovább ingerelni; úgy tűnik ezt a titkos parancsot adták ki. Csakhogy elhallgatással a vallások közötti kapcsolatban nem lehet sehova jutni. Világosságra és olykor érthető szavakra is szükségünk van. Ismeretes, hogy egy vallás mibenléte nem ott mutatkozik meg, ahol kisebbségben van, és elismeréséért küzd, hanem ott, ahol a többséget uralja és a társadalmat vezeti. Az iszlám nyugaton olyan jogokat követel magának, amelyet tőlünk, keresztényektől ott többnyire megtagad, ahol ő határozza meg a politikát. Miután a kommunizmus tönkretette önmagát, jelenleg az iszlám a keresztények első számú ellensége. Szabad ilyesmit nyíltan megmondani, anélkül, hogy ne váltsunk ki a muzulmán oldalon sértődött reakciókat?