Tizennyolcezer nézőnek jutott ki az a nagy szerencse, hogy a Grand Prix de Euro-vision Athénban rendezett döntőjében a finn együttes, „Lordi” elsöprő többségű győzelmét élőben láthassa. A várakozásokkal ellentétben ez a rock-együttes vívta ki „Hard Rock Hallelujah”című dalával szuverén módon a győzelmet. Előtte senki nem számolt azzal, hogy ennek a sátáni rondaságnak, természetesen otromba és állati rock-muzsikával tálalva, győzelmi esélyei lehetnek. De mindenki tévedett. „Lordi” ennek az európai énekversenynek, amelyen 38 ország zenészei vettek részt, nem csak szorosan, hanem fölényesen lett a győztese.      Sátánnak e meggyőző győzelme felett érzett büszkeséggel konstatálta a finn csoport vezető embere: „Ez a rockzene sikere volt.” „Mister Lordi”, a csoport főnöke tovább triumfált: „És ez megmutatta, milyen nyitottak az Eurovision rajongói. Remélem, hogy ezzel egész Európában bátorságot adtunk a zenészeknek.” – Bátorságot? Mihez? A bátorságnak a jele, ha valaki a teljes nyilvánosság előtt a Sátán mögé áll?” A Frankfurter Allgemeine Zeitung a rútság e diadalmas győzelméről ezt írta: „Lordi egyértelműen, sőt elsöprő többséggel győzött. Ez nem volt kisiklás vagy manipulált döntés.” Ennek az ítéletnek sajnos nem lehet ellent mondani, hiszen ha 38 ország vesz részt egy szavazásban, és e csoport dala és külseje, tehát a rútság, a vérrel bemázolt, az undorító, a félelmet keltő, a tűz, a füst, a szörny-maszkok, a kísértetkastély, a láncfűrészek és a hullák nagyszerűnek és szépnek találtatnak, akkor ez korunk társadalmának alaptendenciájáról ad világos képet. A pokolba vezető szabadesésben vagyunk tehát.      Ha nem akarják ezt elhinni, akkor a győztes dal, a „Hard Rock Hallelujah” egy versszaka meggyőzheti Önöket erről: „Szárnyak a háton, szarvak a fejen, tépőfogaim élesek és szemeim vörösek. Nem angyal, inkább: az, aki elbukott. Döntsd el most, hogy követsz-e bennünket vagy menj a pokolba.” A „Lordi” honlapjának kezdőoldalán a látogatókat nem a „Welcome” fogadja, hanem a zenészek vendégeiket „Hellcome”, „Légy üdvözölve a pokolban” felszólítással köszöntik. Megszámolhatatlanul sok dalban, musicalben, szatírában, történetben már régóta az ostobák, az együgyűek, a félősek vannak a mennyben, és a vállalkozó szelleműek, a kutatók, a bátrak, az értelmesek a pokolban, mint a boldogság legragyogóbb helyén. A sátánisták tehát hisznek egy láthatatlan szellemi világban és egy halál utáni életben – szöges ellentétben túl sok jóllakott és luxust imádó földi polgárral. Az együttes dala nem volt igazi Heavy-Metal-Song, de olyan dal volt, amelyet egyértelműen a rockzenébe kell besorolni. A rockzene azonban mint a gregorián ellenfele, az embereket érzékivé, szenvedélyessé, ösztönössé akarja tenni, és ezért az emberben az alacsonyat és a sóvárat ingerli fel. Ez tetszik az embereknek, és ezért a gátlástalan, szabad, szexuális kiélés számít a mai világ legnagyobb élvezetének és leginkább vágyott foglalkozásának. Milyen beszűkült, kicsi, földhözragadt, állati lett az ember! Amikor az özönvíz jött az akkor a földön élő körülbelül 1,2-1,3 millió emberből csak nyolcan jártak Isten útján. Noén, az ő fiain és ezek asszonyain kívül senki más nem maradt, aki Istennel és a kegyelemmel valamit kezdeni tudott volna. „Ettek, ittak és házasodtak”, a Szentírásnak eme szavai nem mást jelentenek, minthogy állandóan ünnepeltek, kiélték magukat, teljesen megfeledkeztek Istenről és örök időkre itt a földön akartak berendezkedni. Korunk társadalmában másképp néz ez ki? Megszámlálhatatlanul sok ember, megszámlálhatatlanul sok fiatal lelke üres, olyan, mint a sivatag, kiszáradt és kimerült, mert a lélek az érzéki élvezetekkel nem tud mit kezdeni. Csoda hát, ha az ostobaság, a rútság, a bűn e lelkeket könnyedén foglyul tudja ejteni?      Aki Istennel és a kegyelmével nem tud többé mit kezdeni, védtelenül ki lesz szolgáltatva Isten ellenségének. Ezért csak idő kérdése, hogy a rútság egyre újabb győzelmet arasson, és a nyilvános életben egyre inkább a normálisnak feleljen meg. Feltéve: 2006. szeptember