A bor színeváltozásakor minden katolikus pap eredetileg ezt mondta: „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan: mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” A göteborgi svéd katolikus miséken ugyanezt a szöveget halljuk (természetesen svéd nyelven) minden alkalommal. Valószínűleg ezért volt oly meglepő számomra, amikor a csíksomlyói búcsú idei televíziós közvetítésekor a misét cerebráló püspök szájából az „értetek és sokakért” helyett az „értetek és mindenkiért” új szövegváltozatot hallottam. Ha tájékozottabb lettem volna, kétségtelenül már régen túlestem volna ezen a megdöbbenésen. A frissen összeszedett információkból ugyanis kiderült, hogy a már nem is olyan új változat mind általánosabban használatos sokfelé, így a magyar nyelvterületen is.      A mise legfontosabb részének szövege mindenekelőtt Márk és Máté evangélistáktól származik, akik az utolsó vacsorán elhangzottakat igen részletesen (és igen egybehangzóan) rögzítették. Mátét idézem: „Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: »Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.«” ( Mt 26,27-28) Az értetek szó Lukácstól ered: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, melyet értetek kiontanak.” (Lk 22,20) A szövetség örök jelzője utólagos betoldás lehet, amely teljes összhangban van az Evangélium szellemével.      A sokakért szó Márknál és Máténál egy másik helyen is megtalálható. Jézus azt mondja: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért.” (Mt 20,28) A mindenkiért szó viszont az Evangélium egyik szerzőjénél sem fordul elő sehol. Vajon honnan került akkor a katolikus mise szövegébe? Találkoztam olyan véleménnyel, mely szerint itt fordítási probléma esete áll fenn, mert számos szó eredetijének a jelentése nem egyértelmű. E szerint a sokakért használata nem egészen pontos. Amennyiben ez igaz, akkor valahol kell lennie olyan Szentírásnak, amelyben ezt a felismerést kamatoztatva, más kifejezést használnak helyette. A világháló elég széles körű lehetőséget biztosít ennek a megtalálására, de nem akadtam olyan honlapra, amelynek tartalma az említett magyarázatot alátámasztotta volna. Az Evangélium Máté szerinti szövege (ezt vizsgáltam meg) mindenütt egyforma: a német für viele, az angol for many, a francia pour une multitude, az olasz per molti, a spanyol para muchos, a román pentru mulbi mind azt jelenti: sokakért. Több svéd Bibliát is megnéztem, de valamennyi, a legújabb is, amely a minél pontosabb fordítás céljával készült, és amelyet 2000-ben adtak ki, az említett helyeken a för manga kifejezést használja, és ennek magyar jelentése ugyancsak: sokakért.      Mindezek alapján kétségtelen, hogy Jézus evangéliumi szavait a mise szertartásában nem nyelvhelyességi okokból változtatták meg. A megváltás mindenkire való kiterjedésének gondolata Szent Pál leveleiben fordul elő. „Krisztus meghalt értünk” , és ezáltal „minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást” – írta a rómaiaknak (Róm 5,2 és 5,12). A megigazulás azonban a megváltás urán sem következik be önmagától, és az üdvözülés nem feltételek nélküli, mert az embereknek Isten kegyelme segítségével meg kell újulniuk, ahogyan azt Jézus is mondta (lásd: János 3,3): „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” Mint ismeretes, ezt a bennünk végbemenő változást nevezzük megtérésnek. „Vessétek le a régi embert szokásaival együtt – írta Szent Pál a kolosszeieknek –, és öltsétek fel az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.” (Kol 3,9-10) Mert Jézus „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2 Kor 5,15)      Jézus Krisztusban „nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán” (Ef 1,7), de ha őt „megtagadjuk, ő is megtagad minket” (2 Tim 2,11). Vajon Jézus vére annak az érdekében is omlott, akit neki végül meg kell tagadnia? Lehetséges-e, hogy vérének egy része hiábavalóan ontatott, hogy áldozata bizonyos mértékig felesleges volt? Nem inkább az az igazság, hogy ezért az emberért neki nem hullott egyetlen csepp vére sem, mert nem volt kiért? Szent Pálnak nem voltak illúziói. „Nem tudjátok – olvashatjuk a korintusiaknak írt első levelében (6,9) –, hogy a gonoszoknak nem lesz részük Isten országában? Ne ámítsátok magatokat!” Térítő munkája során gyakran prédikált hitetleneknek, de egész levelezése a választottaknak szólt (ezzel vagy a szentek megnevezéssel illette őket), azzal a szándékkal, hogy megtartsa őket a hit útjain, nehogy azok közé tévedjenek, akik méltatlanok Isten országára.      Nem kétséges, hogy Szent Pálnál a mindenkiért kifejezés nem a gyakorlati valóságra, hanem Jézus szándékára utal: a megváltásból bárki részesedhet. Sem számbeli, sem személyi megkötések nincsenek, csak minőségiek: méltónak kell lenni rá. Krisztus Urunk viszont az utolsó vacsorán a tények értelmében fogalmazott. Hiszen tudta, hogy: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” (Mt 22,14) Nem mondott volna igazat, ha az eredmény oldaláról nézve azt jelenti ki, hogy áldozatából mindenki ténylegesen részesül. Helyette ezt mondja: „Ez az én vérem, a szövetségé, melyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.” (Mt 26,28) Mint tudjuk, csak annak a bűneit bocsátja meg Isten, aki megbánja azokat. Vajon miért sugallja hamisan az újmódi miseszöveg, mintha mindenki megbánná a bűneit? Vagy talán egy új istenünk van, akinél már nem is számítanak a bűnök, ezért feltétel nélkül eleve bocsánatot nyernek?      Vajon honnan veszi bárki a bátorságot ahhoz, hogy korlátolt emberi értelmével felülbírálja Jézus szavait, és a mondandónak az eredetitől eltérő jelentést adva, tetszése szerint kicserélje azokat? Nincs pontos ismeretem arról, hogy a magyar nyelvterület templomaiban vajon milyen mértékben használják ma a bor színeváltozásakor a „mindenkiért” szót a „sokakért” helyett. Az azonban bizonyos, hogy jóval több magyar katolikus honlapon találkozunk az előbbi változattal, mint a Szentírásból eredő kifejezéssel. Az Értünk című délvidéki honlap egymás mellett három nyelven közöl a katolikus miséből részleteket. A bor színeváltozásakor mondott szövegben magyarul ezt találjuk: értetek és mindenkiért, horvátul: za vas i za sve (ez egyezik a magyarral), latinul pedig: pro vobis et pro multis (magyarul: értetek és sokakért). Eltöprenghetünk: vajon ennek a táblázatnak a készítői szándékosan úgy akarták beállítani, mintha a latin eredeti értelme megegyezne a másik két nyelven megadott szavakéval, vagy pedig így igyekeztek – közvetetten – felhívni a figyelmet arra, hogy itt valami torzítás történt. A mise legszentebb pillanatait érintő ezen szentségtörésszámba menő szövegmódosítás sugallata szerint mindenki bizton számíthat arra, hogy életvitelétől függetlenül részesedik a megváltásban. Vajon azt hiszi valaki, hogy ettől több híve lesz az Egyháznak, csak mert erkölcsileg így olcsóbb katolikusnak neveztetni?      Kétségtelen, hogy az Egyház sok tagja, feltehetőleg a papok többsége is, jóhiszeműen fogadta a krisztusi áldozat sokakról mindenkire kiterjedő átfogalmazását. Kétséges viszont, hogy ez elmondható lenne mindazokról is, akik ezt a szövegcserés változtatást kitalálták, és bevezetéséért síkra szálltak. Levélváltás a Kiért hullott Jézus vére? című írás kapcsán Írásomat június 20-án küldtem el egy katolikus lap főszerkesztőjének Már másnap választ kaptam rá. Mivel mind ennek a válasznak, mind pedig a viszontválaszomnak a tartalma közügy, méltán tarthat igényt az olvasók érdeklődésére. A lap címét és a főszerkesztő nevét elhagytam bennük. A főszerkesztő válaszlevele: Tisztelt Uram! Köszönjük írását, és érdeklődéssel olvastuk gondolatfűzését. A jelenleg érvényes és a Szentszék által jóváhagyott hivatalos magyar miseszövegben valóban a „mindenkiért” kifejezés szerepel, nem pedig a korábban megszokott „sokakért”. Engedje meg azonban, hogy néhány szemponttal kiegészítsük megfontolásait, hátha rávilágít a változtatás okaira.      1. A Jerome Biblicai Commentary szerint: The „poured out for many” alludes to Isa 53,12, and gives the action a sacrificial dimension. The two OT allusions serve to characterize the death of Jesus as sacrifice for others. The phrase „hüper pollon”, „for many” is based on the Hebr. of Isa 53,12: it means for all, not just for one or a few. (A „sokakért kiontatott” az Izajás 53,12-re utal, és a cselekedetnek egy áldozati dimenziót ad. A két ószövetségi hivatkozás Jézus halálát másokért való áldozatként jellemzi. A „hyper pollon”, „sokakért” kifejezés Izajás jövendölése 53. fejezetének 12. versén alapul; azt jelenti: mindenkiért, nem csupán egyért vagy néhányért.) A „sokak” kifejezés az egzegéták szerint a „mindenkiért” értelmében használandó.      2. Már a próféták jövendöléseiben, majd az Újszövetség írásaiban ismételten megjelenik, hogy a Messiás által hozott új szövetség az örök és végleges szövetség lesz, Krisztus pedig kivétel nélkül minden emberért ontotta vérét, a bűnösökért is.      3. Cikkében idézte a latin és a horvát miseszöveget. A latin valóban megőrizte az archaikus változatot, a horvát már nem. Hadd tegyem hozzá még néhány más nyelvben a hivatalos fordítást. A németben: für alle, a hollandban: voor u en alle mensen, a spanyolban: por todos hombres, az olaszban: per voi e per tutti, az angolban: for all, a portugálban: por todos os homens, a franciában: pour la multitude.      Bízom benne, hogy Ön is örömmel fogadja Isten végtelen szeretetét, aki Fia vére által megváltotta a világot.      Sok örömet kívánunk írásaihoz, gondolatainak kifejtéséhez.      Tisztelettel: N. N. főszerkesztő Az én viszontválaszom: Tisztelt Főszerkesztő Úr! Köszönöm három pontba foglalt javaslatait arról, hogy milyen szempontokkal egészítsem ki a katolikus miseszövegnek a Szentírás szavaival ellentétes megváltoztatására vonatkozó „megfontolásaimat”. 1. Az első pontban Ön a Jerome Biblicai Commentary egy idézetét ajánlja figyelmembe. Ennek a műnek a szerzője egy Jerome Domínguez nevű ember, aki Spanyolországból fiatalon az Egyesült Államokba vándorolt, és harmincéves korában (1965-ben) már amerikai állampolgár volt. Ön valószínűleg ismeri az életrajzát, talán őt magát személyesen is, a biztonság kedvéért mégis megemlítem vele kapcsolatban azt, ami levélváltásunk témájához szorosan kapcsolódik Jerome Domíngueznek orvosi és pszichológusi képzettsége van, a honlapján található önéletrajzában sem teológiai, sem nyelvészi tanulmányokról nem történik említés. Megtudjuk viszont, hogy gazdag orvosi tevékenységén kívül (egy New York-i kórházban – ahol összesen százötvenezer embert gyógyított meg! – még 2005-ben is teljes munkaidőben dolgozott) gazdagon kivette-kiveszi részét különböző vallásos szervezetek munkájában, ugyanakkor rendszeresen előadásokat tart a rádióban és a televízióban. Szerteágazó és kétségtelenül időigényes elfoglaltságai nem akadályozták meg őt abban, hogy 68 (hatvannyolc!) megjelent könyvet mondhasson a magáénak; ezeken kívül még 34 száz oldalnál vékonyabb brosúrát, pamfletet is írt, de van még ötven, csak a világhálón megtalálható munkája is. (Nyilván ez utóbbiaknak köszönhető, hogy a birtokában levő több mint háromszáz világhálós oldal látogatóinak száma immár meghaladta a hétmilliót.)      Kétséges, hogy ennyi elfoglaltsággal alapos elméleti munkát lehetne végezni. Elég az interneten hozzáférhető – tagadhatatlanul érdekes és minden bizonnyal főleg nem elvetendő gondolatokat tartalmazó – írásaiba kissé belepillantani ahhoz, hogy erről meggyőződhessünk.      Ön ennek az embernek a bibliai kommentárjait az igazság felé vezető út egyik sarkköveként említi nekem, a szerzőt pedig – valamilyen oknál fogva – „egzegétának” nevezi, akinek véleménye esetleg engem is meggyőzhet arról, hogy „a »sokak« kifejezés a »mindenkiért« értelmében használandó”. Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét ezen (életritmusában, írásmódjában, önmaga reklámozásában) oly csodálatosan amerikaivá vált spanyol embernek a fogalmazásmódjára. Visszaidézem most Önnek: „The phrase hyper polton (A mű világhálón található szövegében – furcsa módon – a „hyper poli” kifejezés szerepel, amely egy felmérések feldolgozására használatos számítógépes program neve), for many is based on the Hebr. of [sa 53,12: it means for alt, not just for one or a few”. Vagyis: a hyper pollon nem pontosan azt jelenti, hogy „egyért” vagy „kevesekért”, hanem azt, hogy „mindenkiért”.      Igazán érdekes, hogy az „egyért” és a „kevesekért” kifejezéssel állítja szembe a „hyper pollon” értelmét, csakhogy elérhessen a „mindenkiért” kifejezéshez, miközben mintha elfeledkezne a „sokakért” jelentésről, amelyet maga is idézett a görög eredeti mellett. Ez a játék tanúsítja, hogy a szerző szándékosan csavarja a szót, hogy eljusson az általa kívánatosnak tartott értelemhez.      Kissé döbbentem kérdezem: vajon miért teszi ezt? Mi indítja erre, mi a célja vele? Kinek-minek a szolgálatában folyamodik ilyen fogásokhoz? Jerome Domínguez úgy utal Izajás próféta könyve 53. fejezetének 12. versére, mintha ott igazolást talált volna állításához. Vajon miért nem idézi akkor a héber (vagy arámi) szöveget, és mutatja ki az egyezést a görög kifejezés „mindenkiért”-ként való értelmezésével? Valószínűleg azért, mert minden Bibliában (elég sokat megnéztem, főleg a világhálón) az utalt részt hasonlóképpen fordítják, mint a szent könyvnek a Szent István Társulat 1987-es kiadásában: ”Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.” (Iz 53,12)      Mindenütt a „sokak” szó szerepel, nem pedig valami más. Vagyis semmi nem utal arra, hogy ezt a kifejezést akár Izajásnál, akár Márknál, akár pedig Máténál tévesen fordították volna. Ezért Domínguez Izajásra való, minden bizonyítást nélkülöző utalása önmagában is felér egy hamisítással. Saját igazolásaként kezel olyasmit, ami éppen az általa mondottak ellenkezőjét bizonyítja.      Az ügyben megkérdeztem a Göteborgi Egyetem egyik vallástan (vagyis teológia) szakos tanárát, aki Jézus korának szakértője és az ógörög nyelv jó ismerője. Szerinte a görög kifejezés önmagában egyértelműen sokakat jelent, de biztosan nem állítható, hogy a korabeli szövegösszefüggés alapján értelme nem terjedhetett ki mindenkire. Viszont ez utóbbit sem lehet határozottan állítani. Az ilyen esetekben a katolikus Egyházban az a gyakorlat, hogy a latin változatot tekintik mérvadónak. A mise latin nyelvű szövegében – mint tudjuk – megmaradt a „sokakért” (pro multis) kifejezés, a katolikus Egyház nagy része azonban, beleértve a magyar papságot is, nem kíván erről a tényről tudomást venni, ezért az élő nyelveken elmondott eucharisztikus ima többé nem egyezik meg a latinnal. Ez azt jelenti, hogy míg az utóbbi időkig különbség tétetett Jézus szándéka (erről beszél Szent Pál apostol a leveleiben) és a megváltásnak az emberekre valóban kiterjedő érvénye között (erről beszél Jézus Máténál és Márknál), manapság a szándékot azonosítják a valós történéssel, noha ennek során az ember szabad akaratából eredően visszautasíthatja a megváltás reá való érvényét. Így történt az, hogy a katolikus miseszövegben Jézusnak a bor színeváltozásakor mondott egyik szavát a Szent Páléval helyettesítették. Nem érdektelen elolvasni az új eucharisztikus imák megváltozott kifejezéseiről, illetve a Biblia vonatkozó részeinek a fordításáról egy olyan honlap véleményét, amely a hagyományos katolikus keresztény értékek mellett foglal állást: Aufzeichnung der Worte Jesu erfolgte „auf Eingebung des Heiligen Geistes” (Dogma, DH 3006) schon im ersten Jahrhundert. Im griechischen Urtext des Evangeliums heißt es bei Markus 14,24: „hyper polton” = für viele, nicht „hyper panton” = für alle. Auch bei Matthaus 26,28 steht „pollon”, nicht „panton”. „Daher muß das „für viele” als inspiriertes Gotteswort angesehen und seine Verdrehung in das Menschenwort „für alte” textkritisch betrachtet als eine Verfalschung des Bibelwortes abgelehnt werden” (Jézus szavainak lejegyzése „a Szentlélek sugallatára” történt (dogma, DH 3006) már az első évszázadban. Az Evangélium görög nyelvű eredeti szövegében Márknál a 14,24-ben „hyper pollon” = sokakért áll, nem pedig „hyper panton” = mindenkiért. Máténál is a 26,28-ban „pollon” van, nem „panton”. Ezért a „sokakért” Isten sugallt szavának tekintendő, és ennek a „mindenkiért” emberi szóra való ferdítését szövegkritikailag nézve, a Biblia szavainak meghamisításaként el kell utasítani.) (Tibor Gallus SJ, nach: Theologisches 2000, Sp. 295).      Vagyis ha Jézus „mindenkiért” halt volna meg a keresztfán, akkor a Biblia megfelelő szövegeiben nem hyper polton, illetve ennek változatai, hanem egyértelműen hyper panton kellene legyen. Éppen ezért a szövegrész „mindenkiért”-ként való értelmezése a Biblia szavainak meghamisítása. S ha már máshonnan származó New York-iak véleményét említjük, erre Jerome Domíngueznél sokkal inkább méltó Malachi Martin, az ír jezsuita szerzetes, aki hosszú évekig dolgozott a Vatikánban, de végül VI. Pál pápa engedélyével visszavonult, és az írásnak szentelte magát. (Mint biztosan Ön is tudja, a kilencvenes évek végén meggyilkolták.) Az egyik interjújában igen megfontolandó gondolatokat találunk: Catholic teaching is this: No Presbyterian was saved because he was a good Presbyterian. No Muslim was saved because he was a good Muslim. If I am a Hindu and I am a good Hindu and I’m saved, I am saved not because I am a good Hindu, but because the grace of the Catholic Church was communicated to me by some mercy of God. Similarly, good Protestants or good jews are not saved because they are good Protestants or good jews, but because somehow, perhaps in spite of their Protestantism or their judaism, the grace of the Catholic Church was communicated to them. This is true because outside the Church, there is no salvation. But nowadays, the principle is that we are all equal. „Let's be ecumenical!” Remember, the word „ecumenical” had a Christian meaning. Now, the word has a different meaning. Everybody who professes some religion, whether Hinduism or Animism or whatever, joins in ecumenical gatherings. They're all to be saved! They're all saved by being good Buddhists, good Hindus, and so on. That's the theological basis of it all. The old ecclesiology of the few, the many, and the Church of the elect is out the window for the modern theologian. The new ecclesiology has permeated Rome. This is a very important development because it affects the Mass. This new thinkíng is why they changed the words of the Mass. When consecrating the wine, instead of saying, „...which shall be shed for you and for many”, the priest says, „for you and for all”. The changed meaning is what invalidates those words in the Mass, making them null and void. The wine is not consecrated. A Mass using these words is invalid. The New Mass represents a new theology. This factor accounts for the reaction of horror to any proposal that the Roman Mass be brought back. They won't have anything to do with that old doctrine. They want to be able to face the world and say, „ We're all in the same boat. We all belong to the same thing. You're saved! We're saved! Just be good. Be reasonable, be compassionate, be kind.” (A keresztény tanítás ez: Egyetlen presbiteriánus sem üdvözült csak azért, mert jó presbiteriánus volt. Egyetlen muzulmán sem üdvözült, mert jó muzulmán volt. Ha hindu vagyok, mégpedig jó hindu, és üdvözülök, nem azért üdvözülök, mert jó hindu vagyok, hanem a Katolikus Egyházban létező kegyelemből, amely Isten könyörületessége folytán eljutott hozzám. Ugyanígy a jó protestánsok és a jó zsidók nem azért üdvözülnek, mivel ők jó protestánsok vagy jó zsidók, hanem mert valamiképpen, talán éppen protestantizmusuk és judaizmusuk ellenére részeseivé lettek a Katolikus Egyház kegyelmének. Ez így igaz, mivel az Egyházon kívül nincs megváltás. De napjainkban az az elv uralkodik, hogy valamennyien egyenlőek vagyunk. „Legyünk ökumenikusak!” Jusson eszünkbe, hogy az ökumenikus szónak eredetileg keresztény jelentése van. Manapság a szót ettől eltérő értelemben használják. Mindenki, aki valamely vallást gyakorol, legyen az hindu vagy animista vagy bármi más, része az ökumenikus gyülekezetnek. Valamennyien részesei a megváltásnak! Valamennyien üdvözülnek, mert jó buddhisták, jó hinduk és így tovább. Mindennek ez a teológiai alapja. A kevés és a sok egyháztudománya és a kiválasztottak Egyháza a modern teológus számára a látóhatáron kívül esik. Az új egyháztudomány átitatta Rómát. Ez egy nagyon fontos fejlemény, mert kihatással van a misére. Az új gondolkodásmód következtében változtatták meg a mise szavait. A bor megszentelésekor az „értetek és sokakért kiontatik” helyett a pap ezt mondja: „értetek és mindenkiért”. A megváltoztatott jelentés érvényteleníti a mise e szavait, semmissé és üressé teszi őket. A bor színeváltozása nem történik meg. A mise, amelyben ezeket a szavakat használják, érvénytelen. Az új mise egy új teológiát képvisel. Ez a tény magyarázza a rémületet, amelyet a latin miséhez való visszatérés bármely javaslata kelt. Ezek nem akarják, hogy a régi tantételekhez valami közük legyen. Ezek azt akarják, hogy képesek legyenek számolni a világgal, és azt mondják: „Ugyanabban a hajóban utazunk. Valamennyien ugyanoda tartozunk. Te is üdvözülsz! Mindnyájan üdvözülünk! Csak legyél jó. Légy belátó, együttérző, légy kedves.) Itt megvan a másutt hiába keresett magyarázat arra, hogy miért kellett a mise szövegét meghamisítani. A változtatás politikai okokra vezethető vissza: az Egyháznak ahhoz, hogy a liberalizált világ elfogadja, az ellene irányuló támadásait némileg mérsékelje, „lépést kell tartania a korral”. Ez azt jelenti, hogy liberalizálódnia kell. Mert ez szolgálja az Egyház fennmaradását.      Pedig mindenekelőtt nem az Egyház fennmaradásával kellene törődni – hiszen Jézus biztosított bennünket arról, hogy a pokol kapui sem fognak erőt venni rajta –, hanem Jézus tanításainak változatlan megőrzésével és azok megalkuvás nélküli terjesztésével. Hiszen ezek képezik hitünk és az Egyház rendíthetetlen alapjait. Hihetjük mi azt, hogy nagyobb igénytelenséggel, elvi engedményekkel több emberhez juthatunk közel, és mai mentalitással talán meg is róhatjuk Jézust, mert radikálisan kiverte a kufárokat Isten templomából, de kétséges, hogy ilyen módon az Egyház valóban segíteni képes az embereket abban, hogy Isten kegyelmével élni tudjanak, és elérjék a lelki újjászületésnek azt a radikális formáját, amelyet Jézus elvár tőlünk, azt, amelyet általában megtérésnek hívnak. Lehetnek, sőt kell is legyenek az Egyháznak erősen világias társadalmi szervezetei, de soha nem történhetne meg, hogy maga a szűkebben vett egyházi szervezet világi igényeknek Jézus Krisztus tanításai szellemével ellentétes engedményeket tegyen. Így azt a lelki erőt károsítja, amely fennmaradásának igazi biztosítéka. 2. Ön felhívja a figyelmemet arra, hogy: „Már a próféták jövendöléseiben, majd az Újszövetség írásaiban ismételten megjelenik, hogy a Messiás által hozott új szövetség az örök és végleges szövetség lesz”. A Jézustól meghirdetett új szövetség örök és végleges voltának kijelentését sehol nem kifogásolja a beküldött írásom, és magam nem kételkedem benne. Ezért az Ön itt idézett szövege az általunk tárgyalt témában irreleváns.      A mondat folytatása viszont lényegében a tárgyhoz tartozna: „Krisztus pedig kivétel nélkül minden emberért ontotta vérét, a bűnösökért is.”. Ez így igaz, különösen hogy mindnyájan bűnösök vagyunk. Ha a megváltás a bűnösökre nem terjedne ki, akkor az emberiség gyakorlatilag ki lenne zárva belőle. Mint az írásomban elmondtam, a megváltás valójában csak azokra nem nyer érvényt, akik a bűnben megragadva, magukat zárják ki belőle. Pedig szabad akaratuk lévén mást is választhattak volna. Ön lényegében nem is vesz tudomást arról, amit Jézus és Szent Pál eltérő szavainak értelmezése kapcsán mondtam. Kár. Ha erről mondott volna véleményt, akkor valóban lehetett volna mit „megfontolnom”. De ha már Ön úgy utal az Újszövetségre, mintha abban más lenne, mint amiről én beszélek, engedtessék meg nekem, hogy két onnan vett további idézettel alátámasszam azt a véleményemet, hogy a megváltás nem terjed ki feltétel nélkül mindenkire:      a.) „Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. És mindenki, aki remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.” (1 Jn 3,2-3)      b.) „Általa mindenki mentesül, aki csak hisz.” (ApCsel 13,39) 3. Számomra különös, hogy Ön semmi ellentmondást nem lát abban, hogy az élő nyelvekkel szemben a latin miseszöveg megtartotta az archaikus változatot. Ugyanakkor felhívnám a figyelmét arra, hogy engem nem érdekel, hogyan hangzik különböző nyelveken a „mindenkiért”. Én csak azért idéztem az Evangélium Máté szerinti megfelelő szövegrészét több nyelven is, hogy illusztráljam: nem találtam olyan Bibliát, amely a miseszövegnek megfelelő változatot tartalmazná. Legalábbis egyelőre. Nem elképzelhetetlen ugyanis, hogy talán már a közeljövőben az újonnan kiadott katolikus Bibliában világszerte Máté, Márk és Izajás „javított” szövegét fogjuk majd olvasni. Ön levelének legelején, még a három megfontolandókat tartalmazó pontja előtt – közölvén előbb, hogy érdeklődéssel olvasták „gondolatfűzésemet” – leszögezi: „A jelenleg érvényes és a Szentszék által jóváhagyott hivatalos magyar miseszövegben valóban a »mindenkiért« kifejezés szerepel, nem pedig a korábban megszokott »sokakért«”. Ez az Ön alapvető érve az írásomban kifejtett álláspontommal szemben, s ezzel egyúttal közvetetten és nagyon udvariasan visszautasította annak az Önök lapjában való közlését. Egyébként már másnál is találkoztam azzal az alapérvvel, hogy a misekönyv szövegét kizárólag Róma engedélyezheti, a hivatalos verziót a Szentségi és Istentiszteleti Kongregáció elnöke írja alá, és ez így történt a ma használatos magyar változat esetében is. Az Ön által visszautasított írás megjelenik majd egy világi lapban. Csak az a kár, hogy dolgainkat nem tárgyalhatjuk meg saját berkeinkben. Nincs tudomásom arról, hogy a miseszöveg megváltoztatásával kapcsolatban valamely magyar egyházi lap közölt volna ellenvéleményt. Ha ez valóban így van, akkor meg kell állapítanunk azt az igen sajnálatos tényt, hogy nálunk (magyar) katolikusoknál a földi tekintélytisztelet dönti el, hogyan idézzük Jézus szavait, függetlenül attól, hogy Ő ténylegesen mit mondott.