Bordeaux/Franciaország
Bordeaux általános vikáriusa, Jean Rouet atya szeptember 15-én nyilatkozott a „Jó Pásztor Intézet” megalakulásáról. A szöveg a dél-franciaországi egyházmegye, Bordeaux internetes honlapján jelent meg, mivel az intézet rendháza ebben az egyházmegyében található. Nyilatkozatában a vikárius elsősorban az új intézet szuperiorját, Philippe Laguérie atyát támadta meg, mert szerinte az atya egy szeptember 10-én mondott prédikációjában az elmúlt harminc évet megvetésre méltónak állította be. Ezen felül Rouet atya azt szuggerálta az olvasóknak, hogy a Szent X. Pius Papi Közösség által állítólag illegitim elfoglalt templomok Laguérie atya további erőszakosságra való hajlandóságát is bizonyítják.

A vikárius felsorolta azokat a területeket, ahol szerinte az új intézettel „nehézségek” léphetnek fel: a liturgiában, az ökumenizmusban, a vallások közötti dialógusban, a világhoz való viszonyban és a lelkiismeretszabadság kérdésében. Annak a rítusnak, amely „1962-ig” [sic!] volt érvényben, „minden idők miséje”-ként való szokásos francia elnevezését a vikárius „a történelem elferdítésének” nevezte. Ha a Jó Pásztor Intézetnek meg van engedve, hogy kritikát gyakoroljon a II. Vatikáni Zsinat felett, akkor a tanítóhivatal dokumentumait a hívek is megkérdőjelezhetik, érvelt a vikárius. „Ha ez a kritika megengedett, akkor valóságos forradalmat érünk meg, amely semmiképpen nem illeszkedik az Egyház tradíciójába.”

Az általános vikárius továbbá kijelentette, hogy Dario Castrillon Hoyos bíboros – a pápai komisszió, Ecclesia Dei elnöke – a nemrég aláírt alapító dekrétumban hamis állításokat terjesztett. Ugyanis a bíboros az említett dokumentumban tévesen jelentette ki, hogy Bordeaux érseke, Jean-Pierre Ricard bíboros (61) egyetért az intézet megalakulásával.

A bíboros – aki maga is tagja az Ecclesi Dei komissziónak – szeptember 11-én a „La Croix” párizsi napilapnak azt vallotta, hogy nem könnyű a Pius Közösség volt papjait egyházmegyéjébe felvenni. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a pápa döntését el kell fogadnia. „Ő akarta”, tette hozzá.

Az interjúban Ricard bíboros hangsúlyozta és szóáradattal dicsérte az Egyház II. Vatikáni zsinat alatti és utáni állítólagos megújulását: „Ez az egyház, amelyet a zsinat megvalósított, az én egyházam.” Ő ebben az egyházban tanult és lett felszentelve. Ez az egyház nagy örömet jelent a számára. Ricard bíboros nem szeretné, ha a hívek a tradicionalisták felvételét a zsinat tagadásaként értelmeznék. A Pius Közösségből kizárt papoknak a Bordeaux-i egyházmegyébe való inkardinálása nem merült fel. Ez, a bíboros szavai szerint, az egyházmegye számára „problematikus” lenne. Májusban hallotta először, hogy egy új közösség megalakulásának veszélye fenyegeti. A Jó Pásztor Intézet megalapítása végül mégis meglepte. Róma ezzel a lépéssel kockázatot vállalt. De ezt a rizikót a püspököknek is magukra kell venniük, akik egyházmegyéjükbe ilyen intézetet vesznek fel.

Az új alapítással kapcsolatban a Bordeaux-i egyházmegye paptanácsa felől érkezett az újabb kritika. A tanács egy szeptember 15-én kiadott állásfoglalásában azt nehezményezte, hogy az alapítást nem beszélték meg az egyházmegye papságával. A klerikusok kritikájukat a II. Vatikánum állítólagos lendületéről szóló hatalmas dicshimnuszba csomagolták.

Egy hívő – aki évek óta szenved a Bordeaux-ban uralkodó egyházi körülmények miatt – kevesebb illúzióval analizálta az egyház helyzetét: „A baloldali barátok most úgy kapaszkodnak a zsinatba, mint a hajóról menekülő patkányok egy korhadt hordalékfába.”