(Ez a hetedik, de utolsónak közölt cikkely a Hiszekegy kifejtéséből. A bevezetés a Szent Margit Lap 123., az első cikkely a 124., a második a 125. a harmadik a 103., a negyedik a 106., az ötödik a 100. és 95., a hatodik a 96., a nyolcadik a 121., a kilencedik és tizedik a 122. és a tizenegy-tizenkettedik a 99. számban olvasható.)

A király és az Úr feladatához tartozik az ítélet. „Amikor a király bírói széken ül, a szemével minden gonoszt különválaszt.” (Péld 20,8) Mivel tehát Krisztus felment a mennybe és az Isten jobbján ül, mint mindennek az Ura, nyilvánvaló, hogy rá tartozik az ítélet. Ezért valljuk a katolikus hitszabályban, hogy „el fog jönni ítélni eleveneket és holtakat”. Ezt mondták az angyalok is: „Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek az égbe, úgy jő majd el, mint ahogy felmenni láttátok őt az égbe.” (ApCsel 1,11)
     Ám három dolgot meg kell fontolnunk erről az ítéletről. Az első az ítélet formája; a második, hogy ettől az ítélettől félnünk kel; a harmadik, hogy hogyan készítsük elő magunkat erre az ítéletre.

A) Ami az ítélet formáját illeti, három dolog tartozik össze: ti., hogy ki a bíró, kiket ítél meg és mikor ítélkezik.
     A bíró Krisztus. „Ő az, akit az Isten az élők és a holtak bírájává tett.” (ApCsel 10,42) A holtakon a bűnösöket értjük, az élőkön pedig a helyesen élőket, vagy pedig szó szerint vesszük, és az élőkön azokat értjük, akik akkor élni fognak, és a holtakon mindenkit, aki meghalt. Bíró pedig nemcsak mint Isten, hanem mint ember is: éspedig három okból.
     Először, mivel szükséges, hogy a megítélendők lássák a bírót. Az Istenség azonban annyira gyönyörködtető, hogy senki sem képes őt öröm nélkül szemlélni, ezért egyetlen kárhozott sem láthatja, mert akkor örömben lenne része. Ezért szükséges, hogy ember alakban jelenjen meg, hogy mindenki lássa. „Hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia.” (Jn 5,27)
     Másodszor, mivel ő mint ember kiérdemelte ezt a feladatot. Ő ugyanis mint ember jogtalanul megítéltetett, és Isten ezért tette meg őt az egész világ bírájává. „Igaztalanul ítéltettél meg: ezért megkapod az ítéletet.” (Jób 36,17)
     Harmadszor, hogy megszűnjön a kétségbeesés az emberek részéről azáltal, hogy ember ítéli meg őket. Ha ugyanis csak Isten ítélne a megrémült emberek kétségbe esnének. „Meglátják majd az Emberfiát, amint jön a felhőkben.” (Lk 21,27) Megítéltetnek pedig mindazok, akik élnek, éltek és élni fognak. Az Apostol mondja: „Mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye díját, amint jót vagy gonoszat cselekedett testében.” (2 Kor 5,10)

A megítélendők között négyféle különbség van, amint Gregorius mondja. A megítélendők ugyanis vagy jók vagy rosszak. A rosszak közül pedig némelyek elkárhoznak, de nem kerülnek ítélet alá, mert mint hitetlenek, tetteik nem képezik ítélet tárgyát, hiszen „aki nem hisz, már megítéltetett”, amint a Jn 3,18 mondja. Némelyek pedig elkárhoznak és megítéltetnek, mint azok a hívők, akik halálos bűnben haltak meg. Az Apostol mondja: „A bűn zsoldja a halál.” (Róm 6,23) Nem zárhatók ki ugyanis az ítéletből a hit miatt, amellyel rendelkeznek.

A jók közül pedig némelyek, így akik Istenért lélekben szegények, üdvözülnek, és nem kerülnek ítélet alá, sőt másokat fognak megítélni. „Ti, kik engem követtetek, az újjászületéskor, midőn az Emberfia az ő fölségének trónján fog ülni, ti is tizenkét széken fogtok ülni, ítélvén Izrael tizenkét nemzetsége felett” (Mt 19,28), amit nemcsak a tanítványokra kell érteni, hanem minden lelki szegényre is. Másrészről Pál, aki másoknál többet dolgozott, nem fog hiányozni ezek közösségéből, és így ezt az apostolok minden követőjére és az apostoli férfiakra is kell értenünk. Ezért mondja az Apostol: „Vajon nem tudjátok-e, hogy angyalok fölött fogunk ítélkezni.” (1 Kor 6,3) „Az Úr ítéletre hívja népe véneit és fejedelmeit.” (Iz 3,14)
     Némelyek pedig üdvözülnek és megítéltetnek, ti., akik megigazultan haltak meg. Jóllehet megigazultan haltak meg, a földi dolgok használata közben mégis valamiben hibáztak és ezért megítéltetnek, de üdvözülnek. Mégpedig minden jó és rossz tettük felől megítélik őket. „Menj ahová húz a szíved, de légy tudatában, hogy Isten mindenért számadásra von.” (Préd 11,9) „Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.” (Préd 12,14) A haszontalan szavakról pedig: „Minden hiábavaló szóról, melyet szólnak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.” (Mt 12,36) A gondolatokról: „Az istentelenek gondolatait vizsgálat alá vetik.” (Bölcs 1,9)

És így nyilvánvaló az ítélet tartalma.

B) Ettől az ítélettől félni kell négy ok miatt.
     Először a bíró bölcsessége miatt. Mindent ismer ugyanis, mind a gondolatokat, mind a beszédeket, mind a cselekedeteket, mivel „minden födetlen és nyílt az ő szeme előtt”, amint a Zsidó levél (Zsid 4,13) mondja. „Az emberek minden útja nyitott a szemei előtt.” (Péld 16,2) Ő a szavainkat is ismeri. „Mindent meghall a féltékeny fül.” (Bölcs 1,10) Nemkülönben gondolatainkat: „Csalárd az ember szíve és javíthatatlan: ki tudná kiismerni? Én az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és próbának vetem alá a veséket, aki megfizetek mindenkinek élete és tettei gyümölcse szerint.” (Jer 17,9) Ott lesznek a tévedhetetlen tanúk, ti. az emberek saját lelkiismeretei. Az Apostol szerint: „Lelkiismeretük tesz nekik erről bizonyságot és gondolataik, melyek őket hol vádolják, hol felmentik majd azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog az emberek rejtett dolgairól.” (Róm 2,15-16)
     Másodszor a bíró hatalma miatt, mivel önmagában mindenható. „Íme az Úr Isten eljön hatalommal.” (Iz 40,10) De mindenható mások révén is, mert minden teremtmény vele lesz. „Vele harcol az egész világ az esztelenek ellen.” (Bölcs 5,21) Ezért mondta Jób: „Mivel nincs senki, aki kiszabadíthatna kezedből.” (Jób 10,7) „Ha felszállnék az égig, ott vagy és ha leszállnék a pokolba, jelen vagy.” (Zsolt 138,8)
     Harmadszor a bíró hajthatatlan igazságossága miatt. Most ugyanis az irgalom ideje van, de az eljövendő idő kizárólag az igazságosság ideje lesz, ezért most van a mi időnk, mert akkor egyedül Istené lesz. „Amikor majd az időt jónak látom, akkor ítélkezem az igazság szerint.” (Zsolt 74, 3) „A férfi féltékenysége és bűne nem ismer irgalmat a bosszú napján, nem fogad el semmiféle váltságot, nem enged, bármennyi ajándékot adnának is neki.” (Péld 6,34)
     Negyedszer a bíró haragja miatt. Másként mutatkozik meg ugyanis az igazaknak, ti. mint szeretetre méltó és kedves: „Teljes díszben látják majd a királyt” (Iz 33,17); és másként a gonoszoknak, ti. mint haragvó és könyörtelen, olyannyira, hogy a hegyeknek ezt kiáltják: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket a Bárány haragja elől”, ahogy a Jelenések könyve (6,16) mondja. Ám ez a harag nem jelent Istenben lelki furdalást, hanem a harag következményét, ti. a bűnösökre kimért büntetést, amely örök. Órigenész: „Mily szűkek lesznek az utak a bűnösök számára az ítéleten! A magasban lesz a haragvó bíró.”

C) E félelem ellen négy orvosságra van szükségünk.
     Az első a jócselekedet. Az Apostol mondja: „Azt akarod, hogy ne kelljen félned a Felsőbbségtől? Tedd a jót és dicséretet nyersz tőle.” (Róm 13,3)
     A második a gyónás és a töredelem az elkövetett bűnök fölött, amelyben három dolognak kell meglennie: bánatnak a gondolkodásban, lelkiismeretességnek a gyónásban és szigorúságnak az elégtételben, amelyek elhárítják az örök büntetést.
     A harmadik az alamizsna, amely mindent megtisztít. „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor elmúltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.” (Lk 16, 9)
     A negyedik a szeretet, Isten és a felebarát szeretete, amely szeretet betakarja a bű-nök sokaságát, ahogy Péter első levele (4) és a Példabeszédek könyve (10) mondja.