E hírrel kapcsolatban tájékoztatásul álljon itt a misét szervezők bemutatkozása

Még II. János Pál pápa engedélyezte, hogy bizonyos feltételek mellett a pontatlanul tridentinek nevezett, klasszikus római rítus szerint is ünnepelhessük a szentmisét. XVI. Benedek pápa még bíboros korában többször is kedvezően nyilatkozott erről az értékes örökségről, és megállapította: „Amit az Egyház törvényesen használt sok évszázadon keresztül, az nem veszítheti el érvényességét.”
     Az utóbbi években egyre nő az érdeklődés szerte a világegyházban, főként fiatalok körében, a hagyományos latin liturgia iránt. Amint a világsajtó az utóbbi hetekben hírt adott róla, a közeljövőben várható, hogy a szentatya a növekvő lelki igényre való tekintettel oldja az érvényben lévő korlátozásokat, és széles körben engedélyezi ezt a gyakorlatot. Ez év novemberétől kezdve főtisztelendő Erdő Péter bíboros úr jóváhagyásával Budapesten is megkezdjük a klasszikus római rítus felújítását, egyelőre átlagosan havonként, majd ha erre igény mutatkozik, nagyobb rendszerességgel. A szentmiséket a régi rítust őrző és a szentszékkel egységben lévő legnagyobb egyházi szervezet, a Szent Péter Papi Testvérület (FSSP) tagjai celebrálják a latin liturgikus hagyománynak elkötelezett magyar világiakat tömörítő Szent Mihály Laikus Káptalan (CLSMA) fölkérésére.
     Az első idei alkalmat az ünnepélyes liturgiát megillető segédlettel és gregorián énekkel november 12-én, vasárnap, 14 órai kezdettel tartjuk a városligeti Jáki kápolnában (Vajdahunyad vára, a Hősök teréhez közel) a középkori esztergomi főszékesegyház fölszentelésének ünnepén.

További várható mise-időpontok: 2006. december 3. és 30. Szeretettel várjuk mindazokat, akik – a zsinat utáni új liturgiát is tiszteletben tartva – meg kívánják ismerni az egyház ősi liturgikus hagyományát, és annak megfelelően akarják ünnepelni az Úr misztériumait.

A Szent Péter Papi Testvérület (Fraternitas Sacerdotalis Sancti Petri) egy pontifikális jogú papi közösség, melynek tagjait nem kötik ugyan szerzetesi fogadalmak, de egy közös apostoli cél hathatósabb megvalósítása érdekében vállalják az együttélésnek és a megosztott lelkipásztori munkának bizonyos formáit (ld. CIC Can. 731, §1). Ebben a Néri Szent Fülöp Oratóriumához hasonló életállapotban, melyet a XX. század nagy pápái oly sokszor ajánlottak a klérus figyelmébe (pl. X. Szent Piusz, Haerent animo, 1908. augusztus 4., vagy II. János Pál, Pastores dabo vobis, §81, 1992. március 25.), a Testvérület küldetésének két fő pillére a papi élet megszentelése és a lelkek gondozása a hagyományos latin rítus által biztosított liturgikus, szentségi és lelkiségi keretek között.
     A Testvérületet 1988. július 18-án alapította tizenkét pap és néhány szeminarista a svájci Hauterive ciszterci kolostorában, mintegy válaszként arra, hogy Marcel Lefebvre érsek törvénytelenül és a Szentszék figyelmeztetése ellenére püspököket szentelt (1988. június 28). Az alapító atyák egyrészt el kívántak határolódni ettől a pápai tekintéllyel szemben tanúsított kihívó magatartástól, másrészt biztosítani akarták, hogy azok a papok és hívek, akik a hagyományos latin liturgiához ragaszkodnak, ezt megtehessék teljes egységben Péter mindenkori utódjával és a helyi püspökökkel. Kezdeményezésük tekintélyes támogatóra talált a Hittani Kongregáció akkori prefektusában, Joseph Ratzinger bíboros személyében. A Testvérület 1988. október 18-án kapta meg a kánoni jóváhagyást és a pontifikális státuszt (Commissio Pontificalis Ecclesia Dei, Prot. No. 234/88).
     Ma már a közösségnek közel 200 papja van, akik a világban szétszóródva a pápa és a helyi püspökök kifejezett engedélyével teljesítenek lelkipásztori szolgálatot majdnem minden nyugat-európai országban, Lengyelországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Peruban, Nigériában és Beninben. A közösségnek jelenleg több mint 120 papnövendéke van két nemzetközi szemináriumban. Az egyik a bajorországi Wigratzbadban (augsburgi egyházmegye), ahol németül és franciául folyik a képzés, a másik a nebraskai Dentonban (lincolni egyházmegye, USA), ahol az oktatás nyelve angol.
     A Testvérület belső életének és lelkipásztori munkájának középpontjában a klasszikus római rítus megőrzése és rendszeres végzése áll, nagy hangsúlyt helyezve a minél nagyobb ünnepélyességre, valamint a gregorián és polifon egyházzenei örökség liturgikus alkalmazására. A Szentszék engedélye alapján a Testvérület lelkipásztori küldetése kiterjed a szentségek és a szentelmények hagyományos rítus szerinti kiszolgáltatására és a zsolozsma régibb változatának végzésére is.

A Szent Mihály Laikus Káptalan (Capitulum Laicorum Sancti Michaelis Archangeli) egy hivatalosan még nem bejegyzett, de három éve rendszeresen működő társaság, amely a római zsolozsma régibb változatának minél teljes formában való egyéni és közösségi imádkozására alakult. A Káptalan az elmúlt másfél évben kapcsolatba lépett a klasszikus latin rítust őrző külföldi csoportokkal, így a Szent Péter Papi Testvérülettel, jelöltszervezete lett a hasonló kötődésű világiakat egybefogó Nemzetközi Una Voce Szövetségnek (Foederatio Internationalis Una Voce) és alapítóként vett részt az úgynevezett „tradicionalista” ifjúságot tömörítő Nemzetközi Juventutem Szövetségben (Foederatio Internationalis Juventutem). Többen közülünk közreműködtek a régibb római rítus szerint végzett szertartásokon a nevezett intézmények külföldi rendezvényein.
     A Káptalan a hozzá hasonló célkitűzésű közösségekhez képest is sajátos feladatának tekinti:
     1) a sokszor magánimádsággá csökevényesedett zsolozsma nyilvános istentiszteletként való végzését;
     2) a nagy múltú egyházmegyés és rendi hagyományok ápolását a római rítuson belül;
     3) a hagyományt szervesen folytató újabb liturgikus megoldások támogatását a klasszikus latin rítus adta keretek között, mindenekelőtt a megfelelő formájú és mértékű népnyelvűség és a gyülekezeti éneklést segítő gregorián típusdallamok használata terén;
     4) a liturgiában közvetített egyházi kultúrában való személyes elmélyülést mind a tanulmányok, mind a lelkiség szintjén.