Hitünk tanítása szerint a mai napon a küzdő egyház tagjai itt a földön megemlékeznek a szenvedő egyház tagjairól, akik a tisztítóhelyen szenvednek és várják a boldog pillanatot, amikor Isten örök színelátására jutnak. Míg november elsején, Mindenszentek ünnepén a győzedelmes egyházat ünnepeltük a mennyországba jutottakkal együtt, addig ma azokért imádkozunk, akik még nem lehetnek tagjai ennek a boldog közösségnek.

Az Úr Jézus mondotta Szent Gertrúdnak: „Minden lelket, akit kimentettél a tisztító helyről, úgy fogad Isten, mintha őt szabadítottad volna ki a fogságból, és alkalmas időben megjutalmaz ezért a jócselekedetedért!” Aquinói Szent Tamás pedig ezt üzeni: „A holtakért való imádság kedvesebb Isten előtt, mint az élőkért való. Az elköltözött lelkének ugyanis nagyobb szüksége van rá, mert ők többé nem tudnak segíteni magukon.”

Ezért ma minden katolikus pap három szentmisét is végezhet az elhunytakért. Egyet saját halottaiért, egyet minden meghalt hívőért és egyet a szentatya szándékára.

Ma imádságos lélekkel, talán fájó szívvel mondjuk el mi is gyakran értük ősi könyörgésünket: Adj Uram, örök nyugodalmat nekik! És az örök Világosság – Jézus Krisztus – fényeskedjék nekik! Nyugodjanak békességben.