Kedves Hívek,
mi, keresztények tiszteletben tartjuk az elhunytak testét, mert ez a lélek „szerszáma” és a Szentlélek otthona volt, de azért is, mert tudjuk, hogy egyszer a test is fel fog támadni. Ezért temeti el az Egyház az ember halandó porhüvelyét ünnepélyes szertartásokkal és kíséri el – általában – körmenettel a sírhoz.
      Úgy a katekizmus, mint az egyházjog általános szabályokat ír elő, melyeket az egyházi temetéskor figyelembe kell venni. E rendelkezések legfontosabb elemei összefoglalva a következők:

Az egyházi temetés feltételei
      a) Minden megkereszteltet egyházilag kell eltemetni, amennyiben az egyházi temetés jogszerűen nem lett tőlük megtagadva.
      b) Azokat a katekumeneket, akik önhibájukon kívül nem lettek még megkeresztelve, úgy kell tekinteni, mint a már megkeresztelteket.
      c) Azokat, akik nincsenek megkeresztelve, nem szabad egyházilag eltemetni.

Az egyházi temetés megtagadása
      1. Az egyházi temetést a következő személyek estében meg kell tagadni, de csak akkor, ha haláluk pillanatában nem mutatták a megbánás jelét, miközben a megbánás jelének meglétéhez egyetlen ember tanúsága is elegendő:
           a) Nyilvános aposztaták, azaz a keresztény hitet elhagyók; valamint olyan személyek, akikről köztudomású, hogy eretnek vagy skizmatikus szektához tartoznak; végezetül a szabadkőműves vagy hasonló társaságok notórius tagjai; :
           b) Azok a személyek, akik egyházi bírói ítélet alapján kiközösítés alatt állnak, vagy akikről egyházi bírói ítélet által meg lett állapítva, hogy tettük kiközösítést vont maga után; :
           c) Öngyilkosok, akik szabad elhatározással és meggondolással vetettek véget életüknek; :
           d) Azok a személyek, akik párbajban estek el, vagy abba a sérülésükbe haltak bele, melyet egy párbaj során kaptak; :
           e) Azok a személyek, akik – akár írásban, akár szóban – holttestük elégetését rendelték el. A büntetés nem lép érvénybe, ha a hozzátartozók vagy az állam rendeli el az elhunyt akarata ellenére az elégettetést:
           f) Más nyilvános és köztudott bűnösök esetében, mint például:
              – akik konkubinátusban vagy tisztán polgári házasságban élnek;
              – akik eretnek tanokat terjesztenek, még ha nem is tartoznak ilyen szektákhoz;
              – továbbá azok, akik húsvéti kötelességüket hosszabb időn keresztül nem teljesítették;
              – akik a betegek szentségét elutasították.

     2. Ha az itt felsoroltakat figyelembe véve egy adott esetben kétség áll fenn, akkor az egyházi felsőbbséghez kell fordulni. Ha a kétséget nem lehet megoldani, akkor az egyházi temetést engedélyezni kell. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy mindennemű botrányt elkerüljenek.

     3. Az egyházi temetés megtagadása még azt is magával hozza, hogy az érintett személy számára sem halotti-, sem éves megemlékező mise nem olvasható, sem más nyilvános ünnepség nem tartható. Mindazonáltal az nincs megtiltva, hogy magán (tehát hirdetés nélküli) misét mondjanak az érintett lelki üdvéért.

Az egyházi temetés megtagadása nem jelenti, hogy az Egyház az illető személy elkárhozását feltételezné vagy ilyen ítéletet hozna felőle. Ez az intézkedés csak az illető által elkövetett bűnöktől való irtózás nyilvános kifejeződése, valamint eszköz arra, hogy másokat e vétkektől elriasszon.