A 2006. december 3-i vasárnapi misét a Magyar Katolikus Rádió Lajosmizséről közvetítette. Prédikációjában a lajosmizsei plébános Bessenyei Ferenc színművészről a következőket mondta: „A lajosmizsei jász közösségben is adnunk kell egyéni és közösségi választ egyaránt. … Ilyen közösségi válasz felkészülésünk az első Bessenyei Ferenc emlékmisére december 27-ére, melyen művésztársai közül egy autóbusznyian jönnek és nem csak részt vesznek, hanem lesznek akik gondolataikat elmondva, vagy mások gondolatait elszavalva Istennek ajánlják a nemzet színész-óriását, akitől megtagadták, hogy hite szerint legyen eltemetve. Egy hitétől idegen szertartást rendeztek neki 2 éve. Szép gondolat, hogy ezentúl minden év december 27-én abban a lajosmizsei templomban fogunk megemlékezni róla, ahová be-betért napközben erre járva, s a bejárati rácsot két kezével erősen megmarkolva imádkozott, kifejezve Istenhez tartozását, hitéhez való ragaszkodását.” – (A prédikációt a rádió internetes honlapjáról azóta bárki meghallgathatja.)
     E prédikáció előzménye egy könyv, amelyet Bessenyei Ferenc barátnői és a hozzájuk tartozók írtak (lista a könyvben megtalálható), és amelyben a lajosmizsei plébános is megjelentetett egy levelet, amelyben ilyen kitételek szerepelnek: Bessenyei Ferenc felesége „a X. Pius Testvériséget, egy szektát kezdett el reklámozni és papot keresett úgymond a kápolnához, ami soha nem volt kápolna. Becsületére legyen mondva a magyarországi katolikus papoknak, hogy nem akadt ilyen. Ez a szekta nem fogadja el az 1870-es I. Vatikáni Zsinat határozatait. … Ezért volt felháborító, hogy a hitét soha meg nem tagadó művészt temetésében megerőszakolták, és egy általa nem kívánt, nem hitt, nem követett vallásban temették el.” (Gondolom eme állítás különösen ehelyütt nem szorul kommentárra.)

Nos e történésekhez a következő megdönthetetlen tényeket szeretném az olvasók tudomására hozni:
     Mint köztudott, Bessenyei Ferencet 2005. január 12-én a katolikus Egyház tridenti rítusú gyászszertartásával temették, amelyet a televízió élőben közvetített, így azt százezrek, ha nem milliók láttak. Vagyis a temetési szertartás, amit a plébános a nagy nyilvánosság előtt a katolikus hittől „idegen szertartásnak” nevez, ugyanabban a rítusban folyt le, mint amilyenben körülbelül 1970-ig minden katolikus szertartás lefolyt, amilyenben tehát maga a plébános (aki 1951-ben született) is meg lett keresztelve, amilyenben első áldozó és minden bizonnyal bérmálkozó volt, amelyben Istentől a papi hivatásra való hívását kapta; mint amilyenben Paskai László bíboros úr 2006. november 4-én az 1956-os magyar forradalom áldozatainak emlékére a gyászmisét celebrálta, és ugyanabban, amely rítus általános felszabadításáról – mint ezt a magyar katolikus sajtó is közölte – a pápa éppen most rendelkezik egy motu proprioban, és nem utolsó sorban ugyanabban, amelynek a jövőben a budapesti Jáki kápolnában való folyamatos ünneplésére Erdő Péter bíboros úr éppen az elmúlt hetekben adott engedélyt. És abban a rítusban, amivel kapcsolatban a Szentatya még bíboros korában különböző alkalmakkor így nyilatkozott: (szabad fordításban Ratzinger bíboros szavai): úgy kezelik e rítus bemutatóit és az e rítuson résztvevő híveket, mintha leprások lennének. Ilyen az Egyház történelmében még soha nem fordult elő. Azzal, hogy az Egyház saját hagyományával így bánik, a jelenétől vonja meg a szavahihetőséget.
     Bessenyei Ferencnek az utolsó kenetet Diószegi Lajos kecskeméti piarista atya adta fel. A temetési szertartáson – mint ez a televízióban is világosan látható volt – aktívan közreműködött a farkasréti templom plébánosa is.

Bessenyei Ferenc 1944-ben katolikus házasságot kötött, s 1950-ben, amikor ezt a házasságot felbontotta, mindennemű vallásgyakorlattal szakított. Szentmisére 1995-ben kezdett el újra járni, amikoris Paskai bíboros úrnál kérvényezte, hogy az ú.n. tridenti rítus bemutatására egy templomot bocsássanak a magyar hívek rendelkezésére. Erről a hivatalos látogatásáról nyilván található valamilyen adat az Úri utcai érseki palotában. Kérését ugyan nem teljesítették, de ő továbbra is csak tridenti rítusú szentmisén vett részt, saját oratóriumában, amelyet több hívő jelenlétében Stephan Maessen atya szentelt fel a katolikus Egyház rítusa szerint 1995. június 19-én, illetve olyan kápolnákban, ahol ezt a rítusú misét mutatták be (Magyarországon kívül többek között Bécsben, Salzburgban, Mariazellben). Mindez szerepel a temetést végző pap gyászbeszédében. Így tehát Bessenyei Ferenc számára nem is létezett más katolikus mise, csak a tridenti mise.

A kalocsai érseket már októberben kértem, hogy állítsa le a december 27-ére tervezett emlékünnepséget, de ő azzal az indokkal, hogy ez magánéleti pereskedés, elutasította kérésemet. Ugyanakkor ezt írta: „Ha úgy érzi, hogy sérelem érte, még ha papi személy is, járjon el az igazságszolgáltatás útján.” Most azzal, hogy a rádió nyilvánossága elé lépett a pap, még határozottabban lépte át a magánélet kereteit (persze ezt már a fentebb említett levelével is megtette, de nem ilyen nagy létszámú közönség előtt). Amit a plébános most tett, az már nem a polgári, hanem a büntetőjog területére tartozik: „nagy nyilvánosság előtti rágalmazás”. Mivel az illetékes egyházi hatóság elutasította, hogy foglalkozzon az üggyel, kénytelen voltam – miként ezt az érsek maga is ajánlotta – a világi hatóságokhoz fordulni: egyrészt feljelentést tettem a plébános ellen, másrészt minden rendelkezésemre álló eszközt meg fogok ragadni, hogy a Bessenyei Ferenc kegyeletét és a katolikus Egyház tradícióját ért felháborító sértés ellen tiltakozzam.

Még egy utolsó megjegyzés: azok akarnak Bessenyei Ferencről, mint a „nemzet színész-óriásáról” „méltóképpen” megemlékezni (egy katolikus templomban a házasságtörő barátnők szervezésében, és olyanok közreműködésével, akik közül a többség nyilván nem vallását gyakorló katolikus, talán még nem is keresztény, és akiket a meghívó levéllel megtévesztettek), akik mivel a tényeket (tehát a házassági anyakönyvi kivonatot, és azt, hogy Bessenyei Ferenc a tridenti mise érdekében az érseki palotában járt, hogy kizárólag ilyen misére járt) nem tudják megsemmisíteni, úgy érvelnek, hogy Bessenyei Ferenc, a XX. század második felének legnagyobb magyar színésze, egy megerőszakolható, magatehetetlen öregember volt, aki csak bábú módjára azt tette (34 éven át!!!), amit a felesége ráparancsolt. Úgy gondolom, nem én sértem a katolikus Egyházat, hanem az Egyház egyik képviselője viselkedik paphoz – és emberhez – méltatlanul, sérti meg durván férjem kegyeleti és az én személyiségi jogaimat. Bessenyei Ferencné, dr. Élthes Eszter