Egyiptomi Szent Makariosz szerzetes-pap (meghalt 390 körül) a vasárnapi istentisztelet befejeztével egyszer e szavakkal bocsátotta el a szerzeteseket: „Meneküljetek, testvérek, meneküljetek!” Amikor megkérdezték tőle, hogy hová menekülhetnének egyáltalán, hiszen mégiscsak a sivatagban vannak, Makariosz ujját az ajkára tette, és így szólt: „Ettől meneküljetek!” – ezzel bement a cellájába és becsukta maga mögött az ajtót.

Makariosz egy másik alkalommal ezt a kijelentést tette: „Ha a megvetést úgy tekinted, mint a dicséretet, a szegénységet olyannak, mint a gazdagságot, az ínséget, miként a bőséget, akkor nem halsz meg. Lehetetlen ugyanis, hogy aki valóban hisz és Isten félelmében tevékenykedik, áldozatul essen a tisztátalan szenvedélyeknek és a démonok ámításának.”

„Az imádkozás alkalmával nincs szükség sok szóra – mondotta a testvéreknek. Arra van szükségünk csak, hogy így imádkozzunk: ‘Uram, amint akarsz és tudsz, könyörülj rajtam.’ A kísértésben pedig így kiáltsunk: ‘Uram, segíts!’ Hiszen Ő tudja a legjobban, hogy mire van szükségünk.”

„Ne okozz fájdalmat senkinek: ne ítélj meg senkit! Ehhez tartsd magad, és megtalálod az üdvösséget.”