Francia értelmiségiek nyilatkozata

Megjelent a Le Figaro-ban 2006. december 16-án

Mi, római katolikus világiak látva azt a figyelmet, melyet az 1962-es Nagy Szent Gergelyi mise lehetséges engedélyezése a médiában keltett, nyilvánosan tanúsítani kívánjuk hűségünket, támogatásunkat és mély érzelmeinket Szentatyánk, XVI. Benedek iránt.

1. A II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű konstitúciója kijelenti: „A hagyománynak való hűséges engedelmességgel a Zsinat kijelenti, hogy az Anyaszentegyház egyenlőnek tekinti minden törvényesen elismert rítus jogát és méltóságát, és azokat a jövőben is megőrizni és támogatni kívánja.”
     Ennek megfelelően kegyelemnek tartjuk a rítusok különbségét a katolikus Egyházban, és növekvő örömmel látjuk annak a rítusnak fölszabadulását, amely természetes volt szüleinknek, nagyszüleinknek, s mely oly sok szent lelki életét táplálta.
     Ki akarjuk fejezni a Szentatyának és püspökeinknek örömünket afölött, hogy mind több plébánia és vallási közösség ragaszkodik a liturgia különböző formákban megnyilvánuló szépségéhez. Osztjuk Ratzinger bíboros gondolatait: „Meg vagyok győződve, hogy az Egyház válsága, amelyet ma átél, nagyrészt a liturgia dezintegrációjának következménye.” (My Life, Beech, 1998).

2. „Az összes keresztények közötti egység helyreállításának előmozdítása a szent és egyetemes II. Vatikáni Zsinat egyik alapvető célja. Urunk Jézus Krisztus csak egyetlen Egyházat alapított”, erősíti meg az Unitatis Redintegratio dekrétum előszava.
     Abban a szellemben, melyet a zsinat kinyilvánított, örömmel fogadjuk a Jó Pásztor Intézet létrehozását, és sürgetjük és reméljük, hogy mindazok, akik eltávolodtak a teljes közösségtől, követni fogják a kiengesztelődés útját.

3. Megrázott minket az a gondolat, hogy egy katolikusnak aggódnia kellene azon mise végzése vagy hallgatása miatt, melyet Padre Pio, Szent Maximilián Kolbe celebrált, mely a Gyermek Jézusról elnevezett Szent Teréznek, vagy a mosolygó pápának, XXIII. Jánosnak vallásosságát táplálta.
     Tudjuk, hogy az Egyház emberekből áll, bírálható és néha bántó megjegyzések hangozhatnak el, gyakran mindkét oldalon álló emberek hibájából (Unitatis Redintegratio, 3). Kérjük Istent, hogy „bocsássa meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.
     Látjuk, milyen nehéz és milyen súlyos teher az Egyház kormányzása Szentatyánknak, a pápának, és milyen nagy igényeket támaszt püspökeinkkel szemben is.
     E nyilatkozat által nyilvánosságra akarjuk hozni XVI. Benedek pápának szóló teljes támogatásunkat, aki a nagy II. János Pál pápa után és a Péter-utódok hosszú és ragyogó sora után alázattal, bátorsággal, értelemmel és eltökéltséggel végzi munkáját az új evangelizáció érdekében.

Aláírták:
René Girard, of the French Academy; Michel Déon, of the French Academy; Bertrand Collomb, of the Institute of France; Jean Piat, actor; Claude Rich, actor; Jean-Laurent Cochet, actor and producer; François Ceyrac, former president of the CNPF (National Familiar Savings Bank); Charles Beigbeder, CEO (Selftrade and Poweo); Jean-François Hénin, CEO (Maurel et Prom Oil Company); Jean-Marie Schmitz, executive, president of the Free College of Law, Economics, and Administration (FACO); Raphaël Dubrulle, executive; Jean François, honorary president of the Lafarge Corporation; Jean-Marie Le Méné, president of the Jérôme Lejeune Foundation; Jean Raspail, writer; Jean des Cars, historian; Denis Tillinac, writer and editor; Robert Colonna d'Istria, writer; Isabelle Mourral, honorary president, Association of Catholic Writers; Jacques Heers, professor, historian, former director of Medieval Studies at the University of Paris IV-Sorbonne; Alain Lanavere lecturer, Catholic Institute of Paris; Jean-Christian Petitfils, historian and writer; Yvonne Flour, professor and vice-president of the Scientific Council, University of Paris-I - Panthéon-Sorbonne; Jacques Garello, professor emeritus, University of Aix-Marseille III- Paul-Cézanne; Jean-Didier Lecaillon, professor, University of Paris II -Panthéon-Assas; Catherine Rouvier, lecturer at the University of Sceaux, lawyer; Patrick Louis, Member of the European Parliamen, professor at the University of Lyon-III; Jean-Yves Naudet, professor at the University of Aix-Marseille III- Paul-Cézanne, president of the Association of Catholic Economists; Bertrand Fazio, member of the Association of Catholic Economists; Roland Hureaux, writer; Jean Sevillia, historian and writer; Henry de Lesquen, high government official; Yvan Blot, high government official; Jacques Trémolet de Villers, writer, court attorney; Alexandre Varaut, court attorney; Solange Doumic, court attorney; Frédéric Pichon, court attorney; Francis Jubert, president of the Foundation for Political Service ; Anne Coffinier, diplomat; Benoît Schmitz, History professor; Marie de Préville, professor of Classical Letters; Alexis Nogier, surgeon, Clinical Head at the Pitié-Salpetriere Hospital; Philippe Darantiere, consultant ; Thierry Boutet, writer and journalist; François Foucart, writer and journalist; Philippe Maxence, writer, editor-in-chief of L 'Homme Nouveau; Jacques de Guillebon, writer; Falk van Gaver, writer; Mathieu Baumier, writer; Christophe Geffroy, director of the "La Nef" journal; Anne Bernet, writer; Louis Daufresne, journalist, Paris Archdiocesan Radio (Radio Notre-Dame); Fabrice Madouas, journalist; Hilaire de Crémiers, journalist.

Olasz értelmiségiek nyilatkozata

Megjelent az Il Foglio-ban 2006. december 16-án

A közelmúltban nyilatkozatot tett Arturo Medina Estevez bíboros, az Ecclesia Dei bizottság tagja, miután a bizottság megbeszélést tartott a régi latin mise fölszabadításáról. A főpap ezt mondta: „A közel-jövőben esedékes annak a pápai motu propriónak megjelenése, mely liberalizálni fogja a latin misének a Szent V. Piusz misszáléja szerinti végzését.” Ez rendkívül fontos esemény az Egyház életében, sőt az egyetemes kultúra és civilizációnk történelme szempontjából is.
     Történelmi szempontból világi értelmiségiek voltak azok, akik egyre inkább észlelték a katasztrófát: azt a valóságos kulturális rombolást, amelyet az Szent V. Piusz-féle liturgia betiltása, és a latinnak mint szakrális nyelvnek a katolikus Egyház életéből való eltűnése jelentett.
     Amikor negyven évvel ezelőtt – a zsinat konstitúciójának áthágásával – az Egyház ősi liturgiájának betiltását (azét, amelyet ténylegesen a zsinat alatt is celebráltak) elrendelték, nagy és érdemi tiltakozás támadt igen fontos értelmiségiek körében, akik ezt a határozatot a keresztény civilizáció gyökerei elleni támadásnak tekintették (minthogy a liturgia mindig is központja és forrása volt a legmagasabb rendű művészetnek). Két tiltakozás jelent meg az Szent V. Piusz-féle mise védelmében, az egyik 1966-ban, a másik 1971-ben. Néhány név azok közül, akik ezt aláírták:

Jorge Luís Borges, Giorgio De Chirico, Elena Croce, W. H. Auden, Bresson és Dreyer rendezők, Augusto Del Noce, Julien Green, Jacques Maritain (aki VI. Pál legkedvesebb értelmiségi tanácsadója volt, és akinek a pápa a Zsinat végén átadta az értelmiségiekhez szóló levelét)
     Eugenio Montale, Cristina Campo, François Mauriac, Salvatore Quasimodo, Evelyn Waugh, Maria Zambrano, Elémire Zolla, Gabriel Marcel, Salvador De Madariaga, Gianfranco Contini, Giacomo Devoto, Giovanni Macchia, Massimo Pallottino, Ettore Paratore, Giorgio Bassani, Mario Luzi, Guido Piovene, Andrés Segovia, Harold Acton, Agatha Christie, Graham Greene, és sokan mások, köztük a „Times” főszerkesztője, William Rees-Mogg.

Nagyrészt világi értelmiségiek ezek, mert az ősi latin liturgia kulturális és lelkiségi értéke mindnyájunk öröksége, éppúgy, mint a Szixtuszi kápolna, mint a gregorián ének, mint a nagy katedrálisok, a gótikus szobrok, a Szent Péter-bazilika. És éppígy van ez ma, amikor egész európai civilizációnk jutott abba a veszélybe, hogy elvágja magát önnön gyökereitől, sőt megtagadja azokat. Furcsa módon a „progresszív katolikusok”, éppen akik a világgal és a modern kultúrával való párbeszédet tűzték zászlajukra, figyelemre sem méltatták ezt, és negyven éven át folytatták harcukat e hihetetlen tilalom, egy soha nem látott önkény ellen.
     2005 áprilisában, XVI. Benedek pápa megválasztásának előestéjén egy laikus író, Guido Ceronetti volt az, aki a La Republicában nyílt levelet intézett az új pápához, melyben kifejezte, hogy „a mise latin hangja elleni vészes szájzárat el kellene mozdítani”.
     Ratzinger még bíboros korában kinyilvánította, hogy a Szent V. Piusz-féle mise eltiltása egy korábban nem látott intézkedés. „Soha a történelemben nem volt eltörölve vagy eltiltva egy orthodox liturgikus forma, és ez teljesen idegen az Egyház valódi szellemétől.” Egyik könyvében drámai szavakkal mondta el újra, hogyan látja VI. Pál misekönyvének közzétételét. „Rémülettel töltött el a régi misekönyv betiltása, minthogy soha efféle még nem történt meg a liturgia egész története alatt. S hozzá azt a benyomást akarták kelteni, hogy ami történt, teljesen normális. Ámde – mint Ratzinger írja – a misekönyv betiltása – egy olyan misekönyvé, amelyről tudjuk, hogy az ókeresztény Egyház szakramentáriumaitól kezdve folyamatosan gazdagodott a századok folyamán – olyan törést hozott a liturgia történetébe, hogy annak következményei csak tragikusak lehetnek – a régi épületet lerombolták, és egy teljesen újat építettek helyébe.”

Ennek hatása katasztrofális volt. Megnyílt az út a hihetetlen liturgiai visszaélések felé. Ratzinger ezt írja: „Meg vagyok győződve arról, hogy az Egyház válsága, melyet ma tapasztalunk, nagyrészt a liturgia dezintegrációjának következménye; időnként olyan benyomást kelt, etsi Deus non daretur: közömbösség nyilvánul meg benne, hogy van-e vagy nincs Isten, hogy ő szólt-e hozzánk, vagy nem, hogy meghall-e minket, vagy sem. Mert amikor a hit közössége, az Egyház világméretű egysége, az Egyház története, az élő Krisztus misztériuma többé nem látható a liturgiában, hol másutt látszana akkor meg az Egyház szellemi lényege?”

Ugyanez a Ratzinger – most XVI. Benedek pápa, aki az eltiltás eltörlésére készül – ellenállásra fog találni még az Egyházon belül is (ahogy ez már előre megmutatkozott a francia püspököknél). A pápának választ kell kapnia a kultúra világából, mely már negyven évvel ezelőtt is hallatta hangját. Kérjük az értelmiségieket, mindazokat, akik így akarnak tenni, írják alá a következő nyilatkozatot! „Kifejezzük örömünket XVI. Benedek pápa azon elhatározása fölött, hogy megszünteti Szent V. Piusz misekönyvének betiltását. E misekönyv kultúránk nagy öröksége, melyet meg kell őrizni és újra fel kell fedezni.”

Az aláírók névsorához ld. az alábbi internetes hivatkozást:
http://rorate-caeli.blogspot.com/
(a 2006. december 19-i bejegyzések alatt)