Kedden (2007. március 13-án) délelőtt sajtókonferencián mutatták be a Vatikánban a „Sacramentum Caritatis” (A szeretet szentsége) című iratot. Az apostoli irat a 2005. október 2-től október 23-ig zajló XI. püspöki szinódus eredményeit foglalja össze és alapvető tájékozódási irányvonalakat tartalmaz, amelyeknek az Egyház számára új eucharisztikus impulzusokat kell adni.

A papszentelés „az eucharisztia érvényes megünneplésének elengedhetetlen feltétele”, szögezi le a dokumentum. „Ezért kell a papoknak magukban tudatosítaniuk, hogy egész szolgálatuknak soha nem saját magukat vagy saját véleményüket, hanem Jézus Krisztust kell a középpontba helyezni. Minden olyan kísérlet, amely a papot saját magát teszi a liturgikus cselekvés főszereplőjévé, ellenkezik a papság lényegével.”

A papnak ezért igyekeznie kell, hogy jel legyen, mely mint egy engedelmes eszköz Krisztus kezében Krisztusra utal. „Ez különösen abban az alázatban nyilvánul meg, amellyel a pap a rítus hűséges követésével és betartásával a liturgikus cselekedetet végzi, szívében és lelkében annak megfelel és mindent elkerül, ami a helytelen érvényesülési vágy érzetét felkeltheti.”

A papi cölibátust nem szabad csupán „tisztán funkcionális szemszögből” értelmezni, áll tovább a dokumentumban. A cölibátus „Krisztus életstílusához való különleges hasonulást” jelent. „Egységben a nagy egyházi tradícióval, a II. Vatikáni Zsinattal és a Péter hivatalát előttem betöltőkkel erősítem meg a cölibátusban megélt paplét szépségét és jelentőségét mint a Krisztusnak, az Egyháznak és Isten birodalmának való teljes és kizárólagos önátadás kifejező jelét, következésképpen ennek a latin tradícióra vonatkozó kötelező jellegét. Az érettségben, örömben és odaadásban megélt papi nőtlenség nagy áldást jelent az Egyház és maga a társadalom számára is.”

A dokumentum a paphiánnyal is foglalkozik. „Ez a helyzet nem oldható meg pusztán pragmatikus műfogásokkal”, áll benne. „El kell kerülni, hogy a püspökök a paphiány miatt érthető működési gondok okozta nyomás miatt eltekintenek a hivatások megfelelő vizsgálatától, és hogy olyan jelölteket, akik a papi szolgálathoz szükséges tulajdonságokkal nem rendelkeznek, papi képzésre és felszentelésre engedjenek.” Egy hiányosan képzett klérus, akit a parancsolt vizsgálatok nélkül engedtek felszentelésre, „aligha képes arra a tanúságtételre, amely alkalmas arra, hogy másokban is felkeltse a vágyat Krisztus hívásának nagyvonalú követésére.”

A liturgikus kérdések

A liturgiával kapcsolatban a dokumentum leszögezi: „Az ars celebrandi-nak a szent iránti érzéket kell növelnie, és olyan külső formákat kell ehhez felhasználnia, amelyek erre az érzületre nevelnek, mint például a rítus harmóniája, a liturgikus ruhák, a szent hely kialakítása. A gesztusok egyszerűsége és az előírt sorrendben és megadott pillanatban adott jelek józansága többet közvetít, mint a nem helyénvaló betoldások mesterkéltsége.”

A liturgikus zenénél „a felületes improvizációkat vagy olyan zenei műfajok bevezetését kerülni kell, melyek a liturgia értelmére nincsenek tekintettel”, olvasható az iratban. Ezen kívül a szinódus atyáinak kérésére „a gregorián korált megfelelően érvényesíteni kell, mivel ez a római liturgia igazi éneke”.

A papoknak „alaposan elő kell készíteniük prédikációjukat a Szentírás megfelelő ismeretére támaszkodva”, szögezi le az irat. „A felületesen általános vagy absztrakt beszédeket kerülni kell.”

Korunk egyik jellemző „lelkipásztori problémáját” is megemlíti a dokumentum, nevezetesen azt a „tényt, hogy egyes alkalmakkor, mint például az esküvők, temetések vagy ehhez hasonló események kapcsán megtartott szentmisén a gyakorló híveken kívül olyanok is részt vesznek, akik esetleg évek óta nem áldoztak vagy olyan életviszonyok között élnek, melyek a szentségek vételét nem engedi meg”. Ilyenkor lehetőséget kell találni arra, hogy „a szentségi áldozás értelmét és ennek vételi feltételeit röviden és hatásosan a jelenlevők emlékezetébe lehessen idézni. Olyan helyzetekben, ahol az eucharisztia jelentőségének eme szükséges tisztázása nincs biztosítva, meg kell gondolni, mennyiben célszerűbb az eucharisztia-ünnep helyett ige-liturgiát tartani.”

Világosságnak kell uralkodnia a papok és laikusok feladatainak különbözőségéről. A pap „helyettesíthetetlen módon az, aki az egész eucharisztia-ünnep élén áll, a megnyitó köszöntéstől a végső áldásig.”

„Sok közhely – kevés konkrétum. Korunk liturgikus hanyatlásának kikerülése”: – e címek alatt jelentette meg a kreuz.net internetes hírügynökség saját beszámolóját az apostoli irat megjelenéséről.

A terjengős dokumentum csomó kuriális hab-szöveget tartalmaz. A sajtókonferencián a velencei Angelo Scola bíboros és Nikola Eterovic érsek, a szinódus általános titkára beszélt. Scola bíboros bejelentette, hogy az exhortáció három részből áll: dogmatikus tanítás, liturgikus gyakorlat és keresztény élet.

A bíboros szerint a dokumentum arra törekszik, hogy „a liturgikus reformot tovább mélyítse és az egyházközségekben a liturgikus gyakorlatot megújítsa”. E célok érdekében az ars celebrandi – a celebrálás művészetét hangsúlyozták. Ez a művészet a liturgikus normák iránti hűséges engedelmességből nő ki.

Praktikus útmutatások

Az irat leszögezi, hogy a szentmise nem az Utolsó Vacsora megismétlése.

A dokumentum azt az ajánlást is tartalmazza, mi szerint a misét – az olvasmányok, a prédikáció és a hívek könyörgésein kívül – latin nyelven mondják.

„Ebben a pillanatban különösen azokra a celebrálásokra gondolok, melyek a ma egyre gyakoribb nemzetközi találkozások alatt zajlanak. Ezeket helyes módon kell kihasználni. Hogy az egységet és az Egyház egyetemességét jobban kifejezésre lehessen juttatni, azt szeretném ajánlani, amit a püspökszinódus a II. Vatikáni Zsinattal egyetértve javasolt: Helyes, ha az olvasmányok, a prédikáció és a hívek könyörgésein kívül az ünnepet latin nyelven celebrálják; ugyanígy az Egyház hagyományából való legismertebb imákat latin nyelven mondják és esetleg néhány részt a gregorián korállal adatnak elő. Általánosságban azt kérem, hogy a jövő papjai szemináriumi idejüktől kezdve arra legyenek előkészítve, hogy a latin misét megértsék és celebrálják, valamint hogy latin szövegeket használjanak és a gregorián korált alkalmazzák. Ne hagyják kihasználatlanul azt a lehetőséget, hogy a hívekkel a legáltalánosabb imákat latinul is megtanítsák és a liturgia bizonyos részeit gregorián stílusban énekeltessék”, áll szó szerint a dokumentumban.

A dokumentum a béke-üdvözlet helyének vagy módjának módosítását is ajánlja.

A püspöki szinódussal kapcsolatban a honlapon a következő helyeken találnak beszámolókat:
a HABEMUS PAPAM első évi oldalán a következő cikkek:

               Kezdődik a püspökszinódus
               Beszámoló a püspökszinódus első hetéről
               A régi mise nem téma a püspökszinóduson
               Jön az ellenforradalom?
               Áldoztatás ülve
               A püspökszinódus záróüzenete
               Második felvonásához ért a püspökszinódus