Kora gyermekkorunktól kezdve ismerjük ezt a mondást. A vasárnap lelki életünk tükre, mely megmutatja, hogyan viselkedünk a Jóistennel szemben. És pontosan így fog halálunk napja is kinézni. A vasárnapi miselátogatás betartásán lehet azt is felmérni, hogyan viszonyul egy ország vagy egy nép Istenhez. És ez a látvány manapság elborzaszt bennünket. Isten harmadik parancsát ma már sem negatív (amit tilt), sem pozitív (amit előír) részében nem tartják be. A harmadik parancs megtiltja a szolgai munkát és megparancsolja a miselátogatást vasár- és ünnepnapokon.
     Ami az első pontot illeti, annak betartását a hűséges katolikusok számára két súlyos akadály nehezíti: a „vallástalan” állam támogatja a vasárnapi munkát. Egyik oldalon az üzletemberek azok, akik ilyen törvényeket akarnak bevezettetni, mert úgy vélik, így nagyobb forgalmat csinálnak. Látják, hogy a szomszédos országokban az üzletek a Szeplőtelen Fogantatás napján is nyitva tartanak. Ezért sokan éppen ezen a napon utaznak oda bevásárolni. Ennek pedig az a következménye, hogy a hazai üzletek kevesebb forgalmat bonyolítanak le, tehát ennek az ünnepnek az eltörlését követelik. Hasonló a helyzet az idegenforgalomban: hogy gazdag ajánlatokkal állhassanak elő, sokaknak csaknem egész évben dolgozniuk kell a vasárnapokon is.

Észrevétlenül, de céltudatosan vezették be így a vasárnapi munkát. Először csak a vendéglőkben, ahol vasárnaponként érték el a legnagyobb bevételt, azután egyre szélesebb körben. Az igazi ok mindig a pénz, a még több pénz. Másfelől maga az állam az, ami a vasárnapi munkát elősegíti. Vasárnaponként rendezi a sporteseményeket, ezért sokan kényszerülnek ilyenkor dolgozni. De az sem okoz neki fejtörést, hogy az autópálya építését vasárnap is előírja.
     Mivel az ilyen esetekben nincs valóságos szükséghelyzet, egy katolikusnak joggal lesznek lelkiismeretfurdalásai: milyen mértékben szabad még együttműködnie, munkaadójának parancsát teljesítenie?

Szent Tamás három csoportot sorol fel, amelynek tagjai vasárnap is dolgozhatnak:
     a) azok, akik egy személy vagy egy közösség szükségén kell segítsenek (ápolók, orvosok, rendőrök, tűzoltók, vízművek stb.);
     b) azok, akik az istentiszteletért felelősek (papok, a mise méltó megtartását segítő személyek stb.);
     c) Isten maga; mivel ő törvényhozóként felette áll minden törvényen. Ő sabbat napon is gyógyíthat.

Csodálkozunk azon, hogy Isten legnagyobb műveit az első nap vitte véghez? Az első napon hívta életre a teremtést; az első napon tökéletesítette megváltói művét (húsvétvasárnap); az első napon szentelte meg a lelkeket a Szentlélek elküldésével (pünkösd vasárnapja).
     Az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélek Isten eme legnagyobb jótetteinek emlékére az Egyház azokon a vasárnapokon, melyeknek nincs külön prefációja, a Szentháromságról szóló prefációt énekli. Az evangélisták Jézus számos csodatetténél külön kiemelték, hogy sabbat nap hajtotta végre őket, az Ószövetség „vasárnapján”. Isten a lelkeket ma is kiváltképp vasárnap gyógyítja és szenteli meg szentségei és igéje által.

Az embernek tehát azért nem szabad vasárnap dolgoznia, mert e nap az örök boldogság, a mennyei örömök, az örök nyugalom képmása, melyet a tisztítótűzben levő lelkeknek mi is e szavakkal kívánunk: „Oh, Uram, add az örök nyugodalmat nekik”. A mennynek eme örömeit egy szép öltözetnek kívülről is ábrázolnia kell. Morus Szent Tamás még a börtönben is igyekezett vasárnaponként jól felöltözni. A börtönőr kérdésére, hogy miért fárad ezzel, ezt válaszolta: „Amikor még szabad voltam minden vasárnap ünnepi díszt öltöttem, mégpedig nem az emberek, hanem Isten miatt. Ezért most is ezt teszem Isten dicsőségére, hogy a napját megünnepeljem.”
     A mennyei esküvői lakoma mására vasárnaponként régen még a szegény házakban is gazdagabban étkeztek, olyan ételt készítettek, ami a mindennapok kosztját felülmúlta. Ezért nem böjtöltek és nem böjtölnek ma sem az év egyetlen vasárnapján sem.
     A francia forradalom alatt sok pap sínylődött börtönökben. Blayn erődítményében egy napon bejelentették, hogy szerszámokat adnak nekik, amivel a következő napon dolgozniuk kell. A papok erre azt felelték, hogy másnap vasárnap van. „Éppen, mert vasárnap van, kell dolgoznotok”, volt a válasz. „És éppen, mert vasárnap van”, vágták rá a papok, „nem fogunk dolgozni.” „Akkor még rosszabb börtönbe zárunk benneteket”, fenyegettek tovább az őrök. „Vezessetek a guillotine alá, ha ezt akarjátok. Készek vagyunk inkább meghalni, mint hogy Isten és az Egyház parancsait áthágjuk”, válaszolták a papok.

A harmadik parancs a miselátogatást is előírja számunkra. Az Úr napján a legnagyobbat adjuk Istennek, amivel rendelkezünk, és ez a szentmiseáldozat. Az Anyaszentegyház a rózsafüzért vagy a keresztutat is előírhatta volna, de ezek az imák – összehasonlítva a szentmisével – értékben messze-messze hátramaradnak e mögött, mert az Istenember a szentmisében vértelen módon a keresztáldozatát jeleníti meg.
     De csakúgy, mint a vasárnapi munkánál, egy kötelességtudó katolikus lelkiismerete ehelyütt is konfliktusba kerül, de ezúttal nem az állam, hanem az Egyház miatt. Ugyanis ahhoz, hogy az igaz katolikus misén részt vehessen valaki, gyakran hosszú utat kell megtennie, és ezért sok esetben még vasárnap sem tud a törvény szó szerinti parancsának eleget tenni. A Szent X. Pius Papi Közösség alapítója, Lefebvre érsek komoly szavakkal óvott az új miserítustól: „Jobb havonta csak egyszer az igaz misére menni vagy, ha másképp nem megy, még nagyobb időközökben, mint egy protestáns ízű misén részt venni, amely a mi Urunknak kijáró hódolatot nélkülözi, sőt talán még az igazi jelenlététől is megfoszt.” Az ilyen esetekben a mise helyettesítésére imaórát és szellemi áldozást ajánlunk. Azok, akik hivatali munkájuk miatt nem tudnak a vasárnapi misére elmenni, jól teszik, ha legalább egy hétköznap misére elmennek. A vasárnapot arra is kaptuk, hogy a valóban fontos dologgal, végső célunkkal, a mennyel foglalkozzunk. Imádkozzunk sokat, olvassunk jó könyveket, melyek közelebb hozzák hozzánk az eget; látogassunk betegeket, temetőket stb.

A harmadik parancs az első tábla egyik parancsa. Ha nem tartjuk meg, talán egy ember sem lesz, aki emiatt megszidna vagy pláne megbüntetne bennünket. A hit, a Szentírás és a hagyomány azonban azt tanítja, hogy emiatt igenis büntetés vár ránk, vagy ezen, vagy a túlvilágon. De azt se felejtsük el, hogy a vasárnapról szóló parancs nagy áldást jelent. Ne fosszuk meg magunkat könnyelműen Isten kegyelmétől!