Idén február hóval ismét beléptünk a böjtbevezető időbe. Különösen most gondoljunk hálásan azokra a megszámlálhatatlan kegyelmekre, amiket a bűnbánat, kiváltképp a szentgyónás szentsége ajándékoz nekünk.

A szentgyónás áldásokban gazdag hatásai felettébb számosak:
          – a bűnök és az örök büntetés eltörlése;
          – a kegyelmi élet visszaadása és gyarapítása;
          – a megszerzett és a halálos bűn által elvesztett érdemek újraéledése;
          – erő megszerzése, hogy az újabb bűnöket ne kövessünk el;
          – az örökéletre szóló érdemek szerzésének lehetősége;
          – a lelki nyugalom visszaszerzése;
          – az új kísértések elleni védelem megszerzése;
          – az igazságtalanságok helyrehozása;
          – mindennemű bűnből való meggyógyulás;
          – a gyónási titok mártírjai stb.

Ne feledjük, hogy minden egyes gyónás kegyelmének nagysága a bűnbánat mértékétől függ, vagyis attól a szándékunktól, hogy milyen eltökélten akarunk a bűntől elfordulni. Bár a szentgyónás menetében számunkra többnyire a bűnök megvallása, felsorolása esik a legnehezebben, gyónásunkban nem ez a döntő, hanem a bűnbánatunk. Mégha hosszan soroljuk is vétkeinket, de az egyik vagy másik bűnhöz továbbra is ragaszkodnánk, vagy nem kerüljük a továbbiakban e bűnnek a lehetőségét, a szentgyónásunk kevéssé vagy egyáltalán nem lenne gyümölcsöző.
     Azt se feledjük, hogy a szentgyónáson kívül is számtalan lehetőségünk van bocsánatos bűneink törlesztésére. Például azzal, hogy azon erények megszerzéséért küzdünk, melyek e bűneinkkel ellentétesek: például a fösvénységet a nagylelkűséggel és alamizsnával, a szeszélyességet kedvességgel, a mértéktelenséget mértékletességgel, a haragot szelídséggel, a lustaságot szorgalommal próbáljuk legyőzni.

Néhány felirat a gyóntatószékekből: „Önts bűnbánó könnyeket bűneid felett”; „Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál” (Zsolt 140,5); „Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra” (Zsolt 138,24); „Meghallotta a foglyok sóhajtását, és megszabadította a halálra szántakat” (Zsolt 101,21); „Hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám vétkeztem az ég ellen és teellened” (Luk 15,18); „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok” (Mt 11,28).