Regina Einig, a „Die Tagespost” újságírója kérdéseket tett fel Dario Castrillon Hoyos bíborosnak, az Ecclesia Dei pápai komisszió elnökének.

Tagespost: Miről van szó a régi mise felszabadításában?
Hoyos bíboros: A Szentatya különösen érzékeny a liturgikus spiritualitásra és szeretné az Egyház egyik kincsét megőrizni – mégpedig nem a múzeum számára, hanem a közösség élő örökségeként, hogy azok az emberek, akiknek van érzékük a tradíció iránt, ezt a gazdagságot élvezhessék. Engem újra és újra meglep, hogy egyre több fiatal ember fedezi fel a régi mise nyugalmát és misztériumát, holott ők a régi rítust nem is ismerhették. Az a fontos, hogy a két rítust ne lehessen egymás ellen kijátszani, hanem mindkettőben látni kell a szépet és a szentet.

Tagespost: Számos tradícióhoz hű hívő panaszkodik, hogy az „Ecclesia Dei” Motu propriot a püspökök alig veszik figyelembe, és a régi misét nem engedélyezik, pláne nem „nagylelkűen”. A most készülő indult erre ad választ?
Hoyos bíboros: A pápa mint univerzális pásztor elsősorban azoknak a híveknek szeretne segíteni, akiknek van érzékük a tradicionális liturgia iránt. E szándékában semmilyen külső nyomás nem befolyásolja, az aláírás-listák sem. Egy szent rítusról van szó, amelyet az Egyház több mint ezer éve ünnepel. Nem szeretnék kemény lenni azon püspök-társaimmal szemben, akik ellenszegülnek az Ecclesia Dei követelményeinek. Néhánynak alig van elég papja a vasárnapi misére, és ezért nehéznek találja, hogy kis csoportoknak misét engedélyezzen. A Motu proprio nem ír elő számadatokat. (szerk. megj.: most melyik motu proprioról beszél – a készülőről vagy az Ecclesia Dei-ről?) Néhányan liturgikus szakadástól tartanak. De a Szentatya már az Ecclesia Dei komisszió tagjaként tisztázta, hogy a régi mise se nem rossz, se nem választ el, hanem a jó sokféleségét szolgálja.

Tagespost: Képes az indult a liturgikus „kreativitás” új kísérleteit és formáit elősegíteni?
Hoyos bíboros: Az a döntő, hogyan tanítja az Egyház a híveket és a papokat. Gondoljunk például a Tízparancsra. Bár teljesen világosan van megfogalmazva, a keresztények nem teljesen tartják be. A dekalóguson ez mégsem változtat semmit. Ez az egyes emberek felelősségébe tartozik.

Tagespost: Ratzinger bíboros több alkalommal is nyilvánosan bemutatta a régi misét. Miért nem tette ezt meg a konklávé óta többet?
Hoyos bíboros: Én tudom, hogy a Szentatya szereti a régi rítust. Arról nem tudok semmit, hogyan dönt személyes celebrációiról, és nem is szeretnék erről spekulálni.

Tagespost: Elősegíti az indult az „ad intra” ökumenizmust?
Hoyos bíboros: Engedje meg nekem, hogy az „ad intra ökumenizmus” kifejezést elutasítsam. A Szent X. Pius Papi Közösség püspökei, papjai és hívei nem szakadárok. Lefebvre érsek a nem-megengedett püspökszenteléssel szkizmatikus tettet hajtott végre. Ezért lettek az általa felszentelt püspökök szuszpendálva és kiközösítve. A közösség papjai és hívei nincsenek kiközösítve, és nem is eretnekek. Én egyetértek Szent Jeromos félelmével, miszerint az eretnekség szkizmához vezet és fordítva. A szkizma veszélye nagy, például a Szentatyával szembeni szisztematikus engedetlenség vagy tekintélyének tagadása által. A felebaráti szeretetet szolgálja, ha a Szent X. Papi Közösség elnyeri a Szentatyával való teljes közösséget és az új mise szentségét elismeri.

Tagespost: És a szentségek pasztorációja?
Hoyos bíboros: E téren nem látok semmilyen problémát. A Szentatya a konzisztóriumnál kijelentette, hogy a püspökök megengedhetik a keresztelések, bérmálások és esküvők régi rítusban való elvégzését. Ami az Eucharisztiára érvényes, érvényes a többi szentségre is.