A szentolvasó reformja?
Írta: P. Tomáš Stritzko

(Megjelent a Szent Margit Lap 83. számában)

II. János Pál pápa ezt az évet (a 2003-as évet) a szentolvasó évének nyilvánította. Bizonnyal nagyon helyes dolog a szent rózsafüzér jelentőségét így kiemelni és ennek buzgó imádságára inteni, mindazonáltal sajnálatos módon a szentolvasó éve a szent rózsafüzér egyfajta „reformjával” is össze van kötve. A zsinat többi reformja után, melyek mind deformációt jelentettek, vizsgáljuk most azt meg, mit is kell a rózsafüzér eme reformjáról tartanunk.

A szent rózsafüzér (az úgynevezett domonkos rózsafüzér) az Isten Anyjának az isteni Fia megváltási művében való részvételének a dicsérete.

A rózsafüzér három fő részből álló elmélkedő ima; melyek megfelelnek Krisztus megváltói műve három alapkövének – a megtestesülésnek, a keresztáldozatnak, az ördög és a halál fölötti győzelem proklamációjának.
     Az örömteli rózsafüzér Isten Igéjének Mária ölében való emberré válásának, Krisztus földre érkezésének és a Boldogságos Szűz Isten tervébe való beleegyezésének dicsérete. A Boldogságos Szűz feltétel nélkül fogad el mindent: az Angyali Üdvözlet „legyen nekem a te igéd szerint”-jétől Krisztus bemutatásáig a templomban – a szeretett fiú áldozatként való átadásáig a mennyei Atyának.
     A fájdalmas rózsafüzér Krisztus megváltó művének dicsérete, mellyel a Boldogságos Szűz Mária kezdettől fogva Isten akaratát elfogadva belsőleg egyesült. Saját szenvedéseit különleges módon kötötte össze fia szenvedéseivel a tökéletes tisztaság és a különleges kegyelmekkel kísért istenanyaság révén. A Boldogságos Szűznek a szenvedő Istenemberrel való ezen egységéből származik a társmegváltó cím, mivel bár Isten Anyjának a megváltásban nincs szubsztanciális (hiszen ő nem Isten) része, abban neki mégis kimagasló szerep jut. A többi szentnek és kereszténynek Krisztus áldozatával összekötött érdemei messze elmaradnak Isten Anyjának érdemei mögött. A fájdalmas rózsafüzér titkaiban a Boldogságos Szűz Mária nem csak áldozata által, hanem – az első tized kívételével – fizikailag is jelen van.
     A dicsőséges rózsafüzér Krisztusnak a halál, az ördög és a bűn felett aratott győzelmének – mely egyúttal Mária győzelme is – dicsérete. Egy régi hagyomány szerint, melyet Szent Ignác is felvett lelkigyakorlata negyedik hetébe, Krisztus feltámadása után elsőnek anyjának jelent meg; Isten Anyja mind Krisztus mennybemenetelénél, mind a Szentlélek eljövetelénél jelen volt.
     A dicsőséges rózsafüzér utolsó két tízede Isten Anyjának a megváltói műben való részvételének a glorifikálása: Mária mennybemenetele után az Ég Királynője, Krisztus misztikus menyasszonya és minden kegyelem közvetítője lett.

Az egész rózsafüzér 150 Ave-ből áll, csakúgy ahogy a zsoltároskönyv 150 zsoltárt tartalmaz. A zsoltároskönyv 150 zsoltára a legtökéletesebb ima a Legszentebb Szentháromság dicséretére, miként a szent rózsafüzér 150 Ave-ja a legtökéletesebb dicsérete a Boldogságos Szűz részvételének a megváltói műben, a Szentháromság Isten ezen irgalmas tervében.
     Ezt az úgynevezett domonkos rózsafüzért egy nem egészen bizonyított hagyomány szerint a Boldogságos Szűz Mária nyilatkoztatta ki Szent Domonkosnak. De az már egészen biztos, hogy ez a domonkos rózsafüzér volt a Lepanto-i győzedelmes rózsafüzér, melynek imádkozására V. Pius szólított fel, s melynek a szinte teljesen reménytelen helyzetben elért győzelmet tulajdonították. Szent V. Pius e győzelem hatására kanonizálta ezt a domonkos rózsafüzért a katolikus Egyház rózsafüzéreként. A keresztények sok más veszedelem közepette is imádkozták a rózsafüzért, számos rózsafüzér-közösség alakult és a szent rózsafüzérnek sok máriás győzelmet tulajdonítanak. Végezetül a mostani egyházi és társadalmi krízis leküzdése is ezen „domonkos” rózsafüzér imádkozása által fog – többek között – megtörténni.
     Isten Anyja legutóbb Fatimában buzdított a rózsafüzér imádkozására és ígérte meg a végső máriás győzelmet: „Végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik.” A rózsafüzér a voltaképpeni Fatima-napnak is lényeges alkotórésze – az elsőszombati Mária engesztelésnek.

A szentolvasó reformját már Msgr. Bugnini, a Novus Ordo fő megalkotója, be akarta vezetni. VI. Pál pápa azonban ebbe akkor még nem egyezett bele, nehogy emiatt túl nagy nyugtalanság keletkezzen. Ezért maradt a rózsafüzér egészen 2002-ig reform nélkül.
     II. János Pál pápa mostani reformjában megtartja a 15 eddigi tizedet, de a szent rózsafüzérhez fakultatív további 5 tizedet fűz, melyek erősebben „krisztológusak”. Ez az öt új tized abból az időből származik, amelyben Krisztus elhagyta anyját, hogy nyilvánosan proklamálja az új szövetség megérkeztét, kiválassza az apostolokat és a katolikus hierarchia alapját lefektesse. Ezek a tizedek az Utolsó Vacsorával, a szentmise megalapításával és az apostolok pappá szentelésével fejeződnek be, melyen Isten Anyja természetesen nem volt jelen, mert neki semmilyen módon nem kellett részesednie a szentségi papság intézményében.
     Ezek a tizedek ellentmondanak a szentolvasó – mint az Isten Anyjának a megváltás művében való részesedésének dicsérete – értelmével; ezek nem „logikus” kiegészítések, hanem logikátlan toldalékok, melyek mind a szent rózsafüzér máriás karakterét, mind a máriás zsoltárok szimbolikáját zavarják. Így már érthető az is, miért hangsúlyozza II. János Pál pápa állandóan a szentolvasó krisztológus karakterét: ezzel akarja a rózsafüzér ökumenikus jelentőségéről tett kijelentését igazolni.

A szent rózsafüzér imádság új formáit különösen a fiatalságnak ajánlják. Úgyszintén megengedett a tizedek újrafogalmazása is. Mindez a szentolvasó anarchiájához és destrukciójához fog vezetni, miként ezt már az új misénél láttuk, melyben sok minden először szintén csak fakultatív volt, hogy aztán később ugyanezek elképzelhetetlen dimenziókat öltsenek, mint például a kézbeáldoztatás.

Úgy tűnik, hogy Szent Ferenc és Szent Jácinta Fatimából nem sejtették, hogy ők a rózsafűzért egy „a fiatalságnak használhatatlan” formában imádkozzák, különben nem imádkozták volna úgy, ahogy őket erre a Boldogságos Szűz tanította, hanem mindig újszerűen, ökumenikusan, inkább krisztológusan, egyszerűen haladóbban, nem a katolikus Egyház és Mária győzelméért, hanem az általános és indifferens világbékéért.
     Az új rózsafüzér valóban Lepanto, Lourdes, Fatima rózsafüzérének elhagyása, annak a rózsafüzérnek elhagyása, mely magától a Boldogságos Szűztől kapta imaintencióját és áldását.

Azt nem lehet mondani, hogy az új rózsafüzér eretnek lenne, azt azonban igen, hogy időzített bomba, mely a szentolvasót belülről támadja meg és megmásítja az ima intencióját.

Ne felejtsük, hogy a szent rózsafüzér az utolsó nagy gát a sötétség fejedelmének uralmával szemben, miképp ő a fatimai ígéret záloga is.


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA