München/Németország
Németországban napok óta beszéd tárgya a RAF- terroristák, Brigitte Mohnhaupt és Christian Klar lehetséges szabadon bocsátása, akik különböző bűntettek és gyilkosságok miatt életfogytiglani börtönbüntetést kaptak. Most, 25 év elteltével a volt terroristák kegyelmi kérvényt nyújtottak be. A vitához a hamburgi segédpüspök Hans-Joachim Jaschke is hozzászólt az egyik napilapban.

Jaschke püspök leszögezte, hogy Isten kegyelme feltételezi a bűnbánatot. „Aki nem ismeri el és nem vallja be a hibáját, annak megbocsátani sem lehet. Isten nagy és mindent meg tud bocsátani. De csak akkor, ha a bűnös megnyílik előtte.”

A segédpüspök azt is világossá tette, hogy a nyilvános bűnbánat és a bűnbánat mint belső magatartás között különbséget kell tenni. „Isten belelát az emberek szívébe. Az emberek akkor is bánhatják bűneiket, ha ezt kívülre nem mutatják.” Arra a kérdésre, hogy a terroristáknak most nyilvánosan is bűnbánatot kellene-e tartaniuk, Jaschke püspök ezt válaszolta. „Nem kell sírva a sajtó elé állniuk. Az ilyen bűnbánat gyakran csak képmutatás. De úgy gondolom, ennek a két embernek valamilyen nyilvános jelet kell adniuk, hogy a kegyelem hihető legyen. Világosan be kell vallaniuk, hogy tévúton jártak, borzalmas rosszat és gonoszat követtek el.”

Arra a kérdésre, hogy a gyilkosság nem halálos vétek, melyet nem lehet megbocsátani, a segédpüspök így felelt: „A halálos bűn megöli az emberit. A RAF a társadalom alapjait akarta szétzúzni. Gyilkosságaik halálos vétkek, de a halálos vétekhez a szabad akarat és a bűnnek bűnként való felismerése is hozzátartozik. A tettesek nyilván elvakultak voltak, és kölcsönösen nyomás alatt tartották egymást. Isten kegyelme azonban végtelenül nagyobb. Ő egyedül tudja minden bűnt megbocsátani, a halálosakat is. Ha a bűnös megbánja azokat.”

Végezetül a püspök kijelentette, hogy „nagy megértést tanúsít a hozzátartozókkal szemben”, de nekik is el kell fogadniuk, hogy a gyilkosságok körülményeinek a kivizsgálása a bíróság feladata. „Én ellenzem az olcsó kegyelmet, azon mottó alapján, hogy már oly régen történt mindez. Meg kell találnunk a középutat a kegyelem-nélküliség és az olcsó kegyelem között. Ennek megtalálását nagy mértékben segítené a tettesek nyilvános beismerése.”