Krisztus föltámadása után hinni kell mennybemenetelét, vagyis hogy a negyvenedik napon fölment a mennybe. Ezért mondja a hitvallás: „Fölment a mennyekbe.”

Ezzel kapcsolatban három dolgot kell megjegyezned. Először, hogy ti. magasztos, ésszerű és hasznos volt.

A) Magasztos volt, hiszen a mennyekbe ment föl, és ezt háromszorosan fejtjük ki.
     Először minden testi ég fölé emelkedett. Az Apostol mondja: „Felment, feljebb minden égnél” (Ef 4,10), és ez Krisztussal kezdődött, azelőtt ugyanis földi test nem volt csak a földön, annyira, hogy Ádám is földi paradicsomban élt.
     Másodszor felemelkedett minden szellemi ég, vagyis a szellemi természetek fölé. „Jobbjára helyezte Krisztust a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom s minden név fölé, amelyet említenek, nemcsak ezen a világon, hanem a jövendőben is; és mindent a lába elé vetett.” (Ef 1,20-22)
     Harmadszor felemelkedett egészen az Atya trónusához. „Íme az ég felhőiben olyan közeledett, mint az Emberfia, hatalma örök hatalom volt.” (Dán 7,13) „Az Úr Jézus tehát, miután szólott nekik, fölvéteték a mennybe, és ül az Isten jobbja felől.” (Mk 16,19)
     De ne testileg értelmezzük Istenben a jobb oldalt, hanem képletesen: mivel amennyiben Isten, állítjuk róla, hogy az Atya jobbján ül, vagyis hogy az Atyával egyenlő; amennyiben mint ember ül az Atya jobbján, az azt jelenti, hogy nagyobb javakban részesül. Erre vágyakozott az ördög. „Az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé helyezem trónomat, az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn északon, felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez.” (Iz 14,13) De ide nem jutott el, csak Krisztus. Ezért mondja a hitvallás: „Fölment a mennybe, ül az Atya jobbján.” „Mondá az Úr az én Uramnak; jobbom felől foglalj helyet.” (Zsolt 109,1)

B) Másodszor, ésszerű volt Krisztus mennybemenetele, éspedig három okból.
     Először, mivel a menny természete szerint megilleti Krisztust. Természetes ugyanis, hogy mindenki oda térjen vissza, ahonnan származik. Krisztus származásának végső kiindulópontja pedig Isten, aki mindenek fölött van. „Kijöttem az Atyától és a világra jöttem; ismét elhagyom e világot és az Atyához megyek.” (Jn 16,28) „Senki sem ment föl a mennybe, hanem csak az, ki a mennyből szállott alá, az Emberfia, ki a mennyben vagyon.” (Jn 3,13) És noha a szentek is a mennybe mentek, mégsem úgy, mint Krisztus, mivel Krisztus a saját erejéből ment, a szenteket pedig Krisztus vitte oda. „Végy magadhoz.” (Énekek 1,3) Vagy azt is mondhatjuk, hogy senki sem ment föl a mennybe, csak Krisztus, mivel a szentek csak úgy mentek föl, mint Krisztus tagjai, aki az Egyház feje. „Ahol a holttest van, oda gyűlnek a sasok is.” (Mt 24,28)
     Másodszor, Krisztust megillette az ég, győzelméből kifolyólag. Krisztus ugyanis azért küldetett a világra, hogy harcoljon az ördög ellen. Legyőzte őt, ezzel pedig kiérdemelte, hogy mindenki fölé emeltessék. „Győztem, és Atyám mellett ülök az ő trónján.” (Jel 3,21)
     Harmadszor, alázatossága miatt. Semmilyen alázat sem annyira kiemelkedő, mint Krisztus alázata, aki noha Isten volt, ember akart lenni, és noha Úr volt, fel akarta venni a szolga alakját, engedelmes volt a halálig, ahogyan a Filippiekhez írt levél 2. fejezete mondja, és leszállt egészen a pokolig: ezért kiérdemelte, hogy felemeltessék egészen az égig, Isten trónusához. Az alázatosság az út a felmagasztaláshoz. „Aki magát megalázza, fölmagasztaltatik.” (Lk 14,11) „Aki leszállott, ő az, aki felment, feljebb minden égnél.” (Ef 4,10)

C) Harmadszor, hasznos volt Krisztus mennybemenetele, éspedig három összefüggésben.
     Először a vezetés tekintetében: ugyanis azért ment föl a mennybe, hogy minket odavezessen. Mi nem ismertük az utat, de ő megmutatta nekünk. „Előttünk megy, aki utat tör.” (Mik 2,13) Továbbá, hogy megnyugtasson bennünket a mennyei birodalom birtoklása felől. „Megyek helyet készíteni számotokra.” (Jn 14,2)
     Másodszor a biztonság tekintetében. Azért ment föl a mennybe, hogy közbejárjon értünk. „Általa Istenhez közelednek, mert mindenkor él, hogy értünk közbejárjon.” (Zsid 7,25) „Van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus.” (1 Jn 2,1)
     Harmadszor, hogy magához emelje szíveinket. „Ahol a kincsed vagyon, ott leszen a szíved is” (Mt 6,21), hogy vessük meg az időleges dolgokat. Az Apostol szerint: „Ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol az Isten jobbján ülő Krisztus van. Az odafönt való dolgokat keressétek, ne a földieket.” (Mt 6,21)