A Szentlélek nemcsak a lelket illetően szenteli meg az Egyházat, hanem erejénél fogva feltámad a testünk is. „Ki feltámasztotta halottaiból Jézus Krisztust” (Róm 4, 24), és „Mert amint ember által van a halál, úgy ember által is van a halottak feltámadása”. (1 Kor 15,21) Ezért hisszük meggyőződésünk szerint a holtak jövőbeli feltámadását. Ezzel kapcsolatban négy megfontolandó dolog vetődik fel. Az első a haszon, amely a feltámadás hitéből keletkezik; a második a feltámadtak állapota, mégpedig ami általában mindenkire vonatkozik és a harmadik, amely a jókat és a negyedik, amely a rosszakat illeti.

A) Az elsővel kapcsolatban tudnunk kell, hogy négy dologhoz hasznos számunkra a feltámadás hite és reménye.
     Először a szomorúság megszüntetéséhez, amelyet az elhunytak miatt érzünk. Lehetetlen ugyanis, hogy az ember ne bánkódjék szeretteinek a halála miatt; de az, hogy reméli a feltámadásukat, nagymértékben mérsékli a halál fájdalmát. „Nem akarunk titeket testvérek, tudatlanságban hagyni azokról, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, kiknek nincs reménységük.” (1 Tesz 4,12)
     Másodszor, megszünteti a haláltól való félelmet. Ha ugyanis az ember nem remélne a halál után egy másik, jobb életet, a halál kétségtelenül rendkívül félelmetes lenne, és inkább kellene az embernek bármilyen rosszat megtennie, mint elfogadni a halált. De mivel hisszük, hogy van másik, jobb élet, amelyhez el fogunk jutni a halál után, nyilvánvaló, hogy senkinek sem kell félnie a haláltól, sem halálfélelemből valamilyen rosszat cselekedni. „Hogy a halál által megrontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a halál félelme miatt egész életükön át rabszolgaságban tartattak.” (Zsid 2,14-15)
     Harmadszor, készségesekké és törekvőkké tesz a cselekvés iránt. Ha ugyanis az ember élete csak az lenne, amelyben élünk, nem lenne az emberben nagy igyekezet a helyes cselekvésre: mivel bármit tenne, jelentéktelen lenne, hiszen a vágya nem bizonyos, idő által korlátozott jóra irányul, hanem az örökkévalóságra. Ám mivel hisszük, hogy azáltal, amit itt teszünk, a feltámadáskor elnyerjük az örök javakat, ezért igyekszünk jót tenni. „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden embernél.” (1 Kor 15,19)
     Negyedszer, visszatart a gonosztól. Amint ugyanis a jutalom reménye a jó cselekvésre ösztönöz, úgy a büntetéstől való félelem, amit hitünk szerint a rosszaknak tartanak fenn, visszafog a rossztól. „És előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítélet föltámadására.” (Jn 5,29)

B) A másodikkal kapcsolatban tudnunk kell, hogy mindenkire vonatkozóan négyféle sajátosság figyelhető meg a feltámadásban. Az első a feltámadottak testének azonosságát illeti: mivel ugyanaz a test, amivel most rendelkezünk, mind a húst, mind a csontokat tekintve feltámad, jóllehet némelyek azt állítják, hogy az a test, amely most elpusztul, nem támad fel, ami ellentétben van az Apostollal. Ő ezt mondja: „Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie” (1 Kor 15,53), és mivel a Szentírás azt mondja, hogy Isten erejével ugyanaz a test kel életre: „Újra körülvétetek bőrömmel, és a testemben látom meg az Istent.” (Jób 19,26)
     A második sajátosság a tulajdonságot illeti, mivel a feltámadt testek más tulajdonságúak lesznek, mint a mostaniak, így mind a jókat, mind a gonoszokat illetően a testek romolhatatlanok lesznek, mert a jók mindig a dicsőségben, a gonoszok mindig a gyötrelemben élnek. „Ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie.” (1 Kor 15,53) És mivel a test romolhatatlan és halhatatlan lesz, nem esznek és nem élnek szexuális életet: „A feltámadáskor nem házasodnak, férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.” (Mt 22,30) Ez a zsidók és a muzulmánok ellen szól.
     A harmadik sajátosság az épséget illeti, mivel mindenki, mind a jók, mind a rosszak mindazzal a teljességgel támadnak fel, amely az ember tökéletességéhez hozzátartozik; nem lesz ott vak vagy sánta, sem valamilyen fogyatékosság.
     A negyedik sajátosság az életkort illeti, mivel mindnyájan a tökéletes életkorunkban támadunk fel, vagyis harminchárom vagy harminckét évesen. Ennek az az oka, hogy akik még nem érték el ezt a kort, még nincsenek a tökéletes életkorban, az öregek pedig már elvesztették azt: ezért az ifjaknak és gyerekeknek kipótolják, ami hiányzik, az öregeknek pedig visszaállítják. „Mígnem mindnyájan eljutunk a férfiúi tökéletességre, olyan életkorra, amelynek mértéke Krisztus.” (Ef 4,13)

C) A harmadikkal kapcsolatban tudni való, hogy a jóknak különleges dicsőségben lesz részük, mivel a szentek megdicsőült testtel rendelkeznek majd, amelynek négyféle jellemzője lesz. Az első a fényesség: „Az igazak fényleni fognak, mint a Nap Atyjuk országában.” (Mt 13,43) A második a szenvedésmentesség. „Isten majd letöröl szemükből minden könnyet, és halál nem leszen többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem leszen többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4) A harmadik az erő. „Az igazak fényleni fognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik.” (Bölcs 3,7) A negyedik a finomság. „Elvettetik érzéki test, feltámad szellemi test.” (1 Kor 15,44) Nem mintha egészen szellem lenne, hanem teljesen a szellemnek lesz alávetve.
     A negyedikkel kapcsolatban tudnunk kell, hogy a kárhozottak állapota az üdvözültek állapotának az ellenkezője lesz, mivel rajtuk érvényesül az örök büntetés, amelyben: négyféle rossz állapot van. Ezek teste ugyanis sötét lesz. „Arcuk a láz pírjától ég.” (Iz 13,8) Továbbá, romlandók, jóllehet soha meg nem semmisülnek, mivel mindig tűzben égnek, de soha el nem enyésznek. „Férgük nem pusztul el és tüzük ki nem alszik.” (Iz 66,24) Továbbá, nehézkesek lesznek: a lélek ugyanis mintegy le lesz láncolva. „Királyokat vernek láncra.” (Zsolt 149,8) Továbbá, valami módon testi lesz a lélek is, a test is. „Nyögnek az állatok a trágyájukban.” (Joel 1,17)

Megfelelő, hogy mindannyiunk vágyának a céljával, ti. az örök élettel fejeződjenek be a hinnivalók a szimbólumban, amikor azt mondjuk: „Az örök életet. Ámen”. Ezzel ellentétesen nyilatkoznak azok, akik feltételezik, hogy a lélek a testtel együtt meghal. Ám ha ez igaz lenne, az ember helyzete azonos lenne az állatokéval. Rájuk illik ez a megállapítás: „Az ember, még ha becsben állna is, nem gondolkodik, olyan, mint az oktalan állat, és hasonlóvá lett azokhoz.” (Zsolt 48,21) Az emberi lélek ugyanis Istenhez hasonló a halhatatlanság révén, érzéki természetét tekintve pedig az állatokhoz hasonlít. Amikor tehát valaki azt hiszi, hogy a lélek meghal a testtel, eltekint az Istennel való hasonlatosságtól és az állatokhoz való hasonlóságot veszi figyelembe. Ezekkel szemben mondja a Bölcsesség könyve: „Sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni. Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette.” (Bölcs 2,22-23)

Meg kell pedig először is fontolnunk ebben a cikkelyben, hogy milyen élet az örök élet. Erről tudnunk kell, a) hogy az örök életben az első, hogy az ember Istenhez kapcsolódik. Maga Isten ugyanis a jutalma és a célja minden fáradozásunknak. „Én védelmeződ vagyok és jutalmad igen nagy lesz.” (Gen 15,1)
     Ez a kapcsolat pedig a tökéletes szemlélésben áll. „Most tükör által homályban látunk, akkor pedig majd színről-színre.” (1 Kor 13,12)
     Továbbá, a szüntelen dicséretből áll. Szent Ágoston mondja „Az Isten városáról” 22. könyvében: „Látunk, szeretünk és dicsérünk.” „Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és dicséret szózata.” (Iz 51,3)

b) Továbbá, a vágy teljes kielégülésében: ott ugyanis minden üdvözült többet kap, mint amit vágyott és remélt. Ennek az a magyarázata, hogy ebben az életben semmi sem képes betölteni a vágyat, és soha semmilyen teremtett dolog nem elégíti ki az ember kívánságát, egyedül Isten elégíti ki, ugyanis a végtelenre tör, ezért van az, hogy nem nyugszik meg, csak Istenben. Szent Ágoston a „Vallomások” 1. könyvében mondja: „Magadnak alkottál minket Uram, és nyugtalan a mi szívünk, míg benned meg nem nyugszik.” És mivel a szentek az örök hazában tökéletesen bírják Istent, nyilvánvaló, hogy kielégül a vágyuk, és még a dicsőségvágy is elmúlik. Ezért mondja az Úr: „Menj be Urad örömébe.” (Mt 25,21) Szent Ágoston pedig: „Az egész boldogság nem jut el a boldogokhoz, de minden boldog eljut a boldogságra.” „Jóllakom, midőn megjelenik dicsőséged” (Zsolt 16,15), és ismét: „Eltölti javakkal vágyadat.” (Zsolt 102,5)
     Minden ugyanis, ami gyönyörűséges, ott túláradó módon van meg. Ha ugyanis kívánják a gyönyöröket, ott meglesz a teljes és tökéletes gyönyörűség, mivel a legfőbb jótól, vagyis Istentől ered. „Örömödet leled akkor majd a Mindenhatóban.” (Jób 22,26) „Jobbodon a gyönyörűség mindörökké.” (Zsolt 15,11)
     Ugyanígy, ha tisztségekre vágynak, ott meglesz minden tisztség. Az emberek mindenekelőtt királyok szeretnének lenni, ha laikusok, és püspökök, ha klerikusok. Ott mindkettő megvalósul: „Királysággá és papokká tettél bennünket.” (Jel 5,10) „Hogy lehet az, hogy az Isten fiai közé sorolták őket.” (Bölcs 5,5)
     Továbbá, ha tudásra vágynak, ott meglesz a legtökéletesebb tudás: mivel a dolgok egész természetét és minden igazságot, és amit csak akarnánk, megismerünk, és bármit akarunk birtokolni, birtokolni fogjuk ott magával az örök élettel. „Vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek.” (Bölcs 7,11) „Amit az igazak kívánnak, osztályrészük lesz.” (Péld 10,24)

c) Harmadszor, a tökéletes biztonságban áll: ugyanis ebben a világban nincs tökéletes biztonság. mert minél többet birtokol valaki, és minél inkább kitűnik, annál többet fél, és többet igényel.
     De az örök életben nincs semmi szomorúság, semmi fájdalom, semmi félelem. „Bőségben élhet, nem kell rettegnie a bajtól.” (Péld 1,33)

d) Negyedszer, az összes üdvözültek szeretetre méltó közösségében áll, amely közösség a leggyönyörűségesebb lesz, mert mindenki rendelkezni fog az összes üdvözültekkel együtt minden jóval. Mindenki úgy szereti a másikat, mint önmagát, és ezért úgy fog örülni a másik javának, mint a magáénak. Innen van, hogy annyira növekszik az egyiknek a vígsága és az öröme, amennyiben az mindenkinek az öröme. „Amint minden örvendezőnek benned van hajléka.” (Zsolt 86,7)

Mindezeket, amelyekről szó volt, és még sok kimondhatatlant birtokolnak majd a szentek, akik az örök hazába kerülnek. A gonoszoknak pedig, akik az örök halálban lesznek, nem kisebb részük lesz a fájdalomban és a gyötrelemben, mint a jóknak az örömben és dicsőségben.
     Fokozódik gyötrelmük, először az Istentől és minden jótól való elszakítás miatt. Ez az elvettetés kínja, amely megfizet az Istentől való elfordulásért, amely kín nagyobb, mint az érzés kínja. „A haszontalan szolgát vessétek ki a külső sötétségre.” (Mt 25,30) Ebben az életben ugyanis a gonoszok sötétsége belső volt, ti. a bűn sötétsége, de akkor majd külső is lesz.
     Másodszor, a lelkiismeret mardosása miatt. „Megfeddelek és mindezt szemedre vetem.” (Zsolt 49,21) „Sóhajtoznak lelkük félelmében” (Bölcs 5,3), és ez a büntetés és fájdalom mégis haszontalan lesz, mivel nem a rossz megvetése, hanem a büntetés kínja miatt van.
     Harmadszor, az érzékelhető kín, vagyis a pokol tüzének a mérhetetlensége miatt, amely a lelket és a testet fogja gyötörni. Ez a legfájdalmasabb szenvedés, ahogy a szentek mondják. Olyanok lesznek mindig, mint a haldoklók, és sohasem fognak és tudnak meghalni. Azért mondják örök halálnak, mivel amint a haldokló keservesen szenved, így azok is, akik a pokolban vannak. „Úgy hullanak bele a mélységbe, mint a juhok, a halál fogja legeltetni őket.” (Zsolt 48,15)
     Negyedszer, az üdvösség kilátástalansága miatt. Ha megadatna nekik a szenvedéstől való szabadulás reménye, szenvedésük mérséklődne, de mivel elvétetik tőlük minden remény, szenvedésük a legnagyobbá válik. „Férgük nem pusztul el, és tüzük ki nem alszik.” (Iz 66,24)

Így válik nyilvánvalóvá a jó és a rossz cselekvés közti különbség: mivel a jó cselekedetek az életre vezetnek, a rosszak pedig a halálba visznek. Ezért az embereknek gyakran kell ezeket emlékezetükbe idézniük, mert ez jóra indítja őket és visszatartja őket a bűntől. Ezért nyomatékosan ez kerül az egész hitvallás végére: „Az örök életet”, hogy egyre jobban emlékezetbe vésődjék, milyen életre vezet el minket az Úr Jézus Krisztus, az örökkön örökké áldott Isten. Ámen.