Miközben számos egyházi ember a vallás újjászületésének örül, az Isten-tagadók már ellentámadásba mentek át. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Francia-, Olaszországban és Hollandiában ateista értelmiségiek könyvei vezetik a bestseller-listákat.

A német hírmagazin, a „Der Spiegel” (Hamburg) új címlapját az „istentelenek keresztes-hadjáratáról” szóló történetnek szenteli.

Szerzők, mint például a brit evolúció-biológus Richard Dawkins („Az Isten-őrület”), az amerikai vallás-kritikus Christopher Hitchens („Isten nem nagy”) és Sam Harris („A hit vége”), a francia Michel Onfray („Nincs szükségünk Istenre”), az olasz matematikus Piergiorgio Odifreddi („Miért nem lehetünk keresztények”) és a holland feminista Ayaan Hirsi Ali szinte fundamentalista missziós buzgalommal képviselik azt a tézisüket, miszerint az Istenben való hit veszélyes.

„Der Spiegel”: „Az ő gonosz uralta birodalmukban egyaránt megtalálhatóak a jámbor ördögök, a kreativisták, a dzsihádisták, a keresztények, a pünkösdiek, a felszabadítás-teológusok, az imámok – röviden mindazok, akik a metafizikától nem akarnak megszabadulni.”

Dawkins számára az ószövetségi Isten „az irodalom-történet egyik legkellemetlenebb karaktere – féltékeny és igazságtalan, rasszista, a homoszexuálisokat gyűlölő és gyermek-gyilkos, egy megalomániás és etnikai tisztogató”. Dawkins szerint minden baj mögött az Isten-hit áll. „Képzeljünk el magunknak egy vallás nélküli világot. Nem lennének öngyilkos-merénylők, sem szeptember 11., sem keresztes-hadjáratok és boszorkány-üldözések, sem Izrael-Palesztina konfliktus, sem boszniai tömegmészárlás, sem a zsidóknak, mint keresztény-gyilkosoknak az üldözése, sem észak-írországi zavargások, sem tévéprédikátorok csillogó öltönyökben, akik a hiszékeny emberek zsebéből kihúzzák a pénzt.”

Hitchens hasonlóképpen érvelt. A vallás mindent megmérgez, a vallás a tudomány ellensége, nagyrészt hazugságokra és a félelemre épül, és bűntársi szolgálatot nyújt a népirtásoknál, a rabszolgaságnál, a rasszizmusnál és a szexuális elnyomásnál.

Az új ateisták üzenete tíz parancsolatban foglalható össze, mondja a „Spiegel”: Ne higgy; ne csinálj magadnak önarcképet, amit Istennek nevezel; ne tűrj meg magad mellett más isteneket; ne legyen teremtőd; tiszteld gyermekeidet és ezért hagyd őket békén Istennel; légy jó Isten nélkül is; ne legyenek más isteneid a tudomány mellett; rossz lelkiismeret nélkül szeresd felebarátodat; ne tiszteld a sabbatot; ne térdelj.

A „Spiegel” szerint az új ateisták leghevesebb kritikusai közé azok számítanak, akik Dawkins szerint nem is létezhetnének: tudósok, akiknek Isten nem jelent világnézetük számára támadást. Közülükaz egyik, az oxfordi molekular-biológus és egyház-történész, Alister McGrath ellenkönyvet írt, „A Dawkins-őrület” címmel.

Az Egyesült Államokban a Full-i Theological Seminary elnöke, Richard Mouw az ateista kritikában új „vehemenciát” állapít meg. „Bár nem hiszek az összeesküvés-teóriákban, de úgy tűnik, mintha mindannyian találkoztak és elhatározták volna: ‘menjünk ellentámadásba’” – mondta Mouw az Associated Press hírügynökségnek. Az Idaho állambeli New Saint Andrews lelkésze a könyvekben egy „szekuláris pánik roham” jelét látja. A nem-hívők egyszerre csak felfedezték, hogy az, amit nekik az egyetemen tanítottak, nem igaz – nevezetesen, hogy a hit kihalt volna.