A Szent X. Pius Papi Közösség általános rendfőnöke május 16-án egy Oregon/USA állambeli kisvárosban, Veneta-ban előadást tartott az Egyház kríziséről, a Vatikánról és a régi misével kapcsolatos motu proprio-ról, amit a „YouTube” videó-honlap tíz rövid részletben közölt.

Mons. Fellay elismerte, hogy a pápa feladata nagyon nehéz, mert az Egyház szinte kormányozhatatlan állapotban van. „Csak akkor sikerül neki, ha kicseréli az embereket. De mi van akkor, ha a régiek nem mennek el? Maguk azt válaszolják erre: Igen, hívja a svájci gárdát és egy jó rúgással …”

Fellay püspök két példát említett az elmozdíthatatlan kúria-tagok közül: A régi államtitkár, Sodano bíboros nem akarta hivatalát feladni. A pápa múlt év júniusában nevezte ki utódjául Tarcisio Bertone bíborost, aki szeptember 15-én szerette volna munkáját elkezdeni. Elődjének tehát három hónapja volt, hogy irodáját kirámolja. Hiába a hosszú idő, Sodano szeptemberben még mindig nem akart hivatali helyiségeiből távozni. Bertone bíborosnak végül egy kis szobában kellett irodáját berendeznie – mondta Fellay püspök. Sodano bíboros csak most, nem régen költözött ki.

Mons. Fellay másodikként a pápai ceremóniamester, Piero Marini érsek – „egy tősgyökeres modernista – esetét hozta fel. „Gyűlöli az új pápát, aki szereti a régi dolgokat.” Fellay püspök szerint a pápa már 2006 január elején ki akarta cserélni szertartásmesterét. „De Marini még ma is hivatalában van.” Holott már kinevezték a közép-olaszországi Pescara egyházmegye püspökének, majd egy másik alkalommal Svájc nunciusának jelölték – állította Fellay püspök. De Marini érsek nem hajlandó távozni.

Fellay püspök úgy véli, hogy a pápának nincs sok hatalma a Vatikánban és meg van bénítva. Ezen állításában a pápa személyi titkárára hivatkozik, aki állítólag ezt mondta: „A pápa hatalma kicsiny, körülbelül akkora, mint egy boríték felülete.”

Az elkövetkezendő hónapokban a pápának 43 fontos kúriai hivatalt kellene új emberrel betöltenie – vélte Fellay püspök. „Ha sikerül neki e posztokra jó embereket találni, reménykedhetünk a javulásban. Ha ellenben arra kényszerítik, hogy a régi gárdával dolgozzon tovább, ezután is minden úgy megy tovább, ahogy eddig.”

A pápa bizonyos tendenciákat mutat a konzervatizmus és a régi mise irányában. Eddig csak kis pontokon akart változtatni, de már ezeket is megakadályozták, már ezek miatt is megbénították. „Képzeljenek el olyant, aki nagy reformokat akar véghezvinni. Halott lenne, mielőtt belefoghatna.”

A régi mise felszabadításáról beharangozott motu proprio-val kapcsolatban Fellay püspök Tamás apostol módszerét ajánlja: „Először érinteni, aztán hinni.” Már a régi mise felszabadításának említése harchoz vezetett – mondta a püspök. A német püspökök a római ad-limina látogatásukkor világosan megmondták a prelátusnak: „Nem akarjuk a motu proprio-t.” Mire az istentiszteletek kongregációjának prefektusa, Francis Arinze bíboros így válaszolt: „Én sem.” Ezután Arinze bíboros felemelt egy új misekönyvet és rámutatott: „Ez a mi bébink.” Fellay püspök számára a prefektus ezzel „árulóvá” vált. És a pápa tudja ezt. Ezért láthatta Arinze bíboros a motu proprio-t tavaly (2006) júniusban utoljára. „Azóta nincs benne a projektumban.”

Mons. Fellay előadásában általánosságban az Egyház válságára is kitért. Ma az Egyházban pénzről, politikáról és szociális ügyekről van szó. A lelkek üdve senkit sem érdekel többé. Fellay püspök egy magát megnevezni nem akaró püspököt idézett: „Ha az Egyházra tekintünk és a lelkek üdvének aspektusára, akkor katasztrófát látunk.”

A Pius Közösség egyik papja nemrégen a közép-amerikai San Salvadort kereste fel. Egyhetes ott-tartózkodása a helyi püspök-konferenciát szükség-találkozóra késztette. Másik példájában Fellay püspök egy svájci pap esetét mesélte el, aki egyszer a pokolról prédikált. Már két nappal később hivatta a püspöke: „Mit hallok, maga a pokolról beszélt?” A pap igennel válaszolt és a katekizmusra hivatkozott. Mire a püspök ököllel vágott az asztalra: „Majd én megmondom magának: ‘A híveknek azt kell mondania, ami a híveknek tetszik.’”