Kedves Hívek!

A legszentebb húsvéti ünnepen katolikus hitünk azon vigasztaló igazságának örvendhetünk, melyen a keresztények igazi boldogsága és legszilárdabb támasza alapszik. Krisztus győztesként támadt fel és él! Az öröklétben az élet fejedelmeként mindazoknak életet ad, akik hisznek Benne és szeretik Őt. A feltámadáshoz vezeti azokat, akik bíznak Benne és szolgálnak Neki.
     Az Egyház ezért akarja ma azt, hogy mindenki örüljön. Az Exsúltet, a húsvéti éjszaka dicséretet zengő éneke lenyűgöző módon fejezi ki az Egyház érzéseit: „Ujjongjon immár az ég angyalainak serege, vigadozzanak a mennyei karok és az ily nagy király győzelmi diadalát harsogja az üdv trombitája. Örvendezzék az ily nagy világossággal elárasztott és az örök király dicsőségének fényével megvilágosított föld is s az egész föld kereksége tudja meg, hogy eltűnt sötétsége. Örvendjen az ily nagy világosság ragyogásával ékesített Anyaszentegyház is és visszhangozzék a népek hangos kiáltásától e lak.”

E húsvéti dicsőítő ének erőteljes költészetéből a legvilágosabban halljuk ki: a húsvéti győzelem, Krisztus dicsőséges feltámadása az Egyház számára valóság, amiből él, amiből reményét és bizakodását meríti.
     E bizakodástól fellelkesítve és átitatva indultak az apostolok Pünkösd után a világ minden tájára, hogy a világ-misszió nehéz feladatát teljesítsék, és ő utánuk évszázadokon keresztül a hit összes többi hírnöke.
     Ez a bizakodás vezette őket és világította meg útjukat: a feltámadt Úr él Egyházában! Győzelemről győzelemre vezeti őket, azáltal, hogy a pogány népeknél az ördög, a tévedés és a gonoszság hatalmát legyőzi, és így őket az örök életre kelti! Ezért nem riadtak vissza a misszionáriusok se a fáradtságtól, se az üldözésektől, és ezért nem hagyták magukat emberi problémáktól eltántorítani és legyűrni. Nem, mélységesen meg voltak győződve, hogy Krisztusnak uralkodnia kell, az Ő húsvéti győzelmének híre, megváltói szeretete minden emberhez el kell jusson.

Láthatják tehát, kedves hívek: Krisztus feltámadása a katolikus hit központi igazsága, az alap, amelyre minden bizalma támaszkodik! Milyen boldogok is lehetünk mi, hogy ebben az igazságban hihetünk és örvendezhetünk azon, hogy a feltámadt Úrnak hódolhatunk, Őt imádhatjuk. Milyen sokan nem hisznek már ebben, és ennek következtében minden tartásukat, támaszukat elvesztették!

Igen, olyan időben élünk, ahol már magában az Egyházban is támadják ezt az igazságot. Ez felfoghatatlan! A mostani teológusok, köztük magas rangú egyházi személyek, explicit tagadják Jézus feltámadását. Kasper bíboros például azt állítja, hogy Krisztus feltámadása objektíven nem megállapítható történelmi tény. Az evangéliumok húsvéti történetei legendák, amelyekben nem történelmi eseményekről van szó, hanem stilisztikai fogásokról, azaz irodalmi mesékről, amivel a figyelmet akarták felkelteni és feszültséget létrehozni – tehát izgalmas legendák! Semmi más. A feltámadás csupán azt jelenti, hogy Krisztus az apostolok és az Egyház hitében tovább él.
     Ez a szó legigazibb értelmében ördög-inspirálta teológia. Az ember nem jut szóhoz, mikor látja, hogyan teszik tönkre az Egyházban saját alapjukat. Ki csodálkozhat még, ha ennek következtében minden egyéb is összedől?

Holott a Szentírás olyan világos és explicit: az evangélisták és az apostolok újra és újra tanúsítják Krisztus testben való feltámadását, amiből arra következtetnek: mivel Krisztus feltámadt, mi is fel fogunk támadni. Először Krisztus a főként, azután mi a tagokként. Szent Pál apostol mondja: „Ha Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok” (1 Kor 15,17), akkor még szánalomra méltóbbak vagytok, mint a pogányok. De Krisztus feltámadt!

Mi, kedves hívek, tartsunk magunkat a Szentíráshoz és az Egyház örökérvényű tanításához! Számunkra Húsvét valóban a keresztény élet alapja.
     Ez a boldog hit világosítsa meg életüket és adjon mindig vigaszt és a bizonyosságban biztonságot, hogy a feltámadt Úrral egyesülve soha egyetlen baj nem történhet, ami valójában nem az Úr nagy győzelmének részét képezi, és ami örömmé fog változni, melyet senki nem vehet el tőlünk.