„A zsidók és keresztények” nevű dialóguskör április 4-én a régi rítus tervezett felszabadításáról nyilatkozott. A csoport a „Zentralkomitee der deutschen Katholiken” (A német katolikusok központi bizottsága) grémiuma, melyhez 16 katolikus és 14 zsidó személyiség tartozik. Ők mind egyhangúlag „komoly kételyeiknek” adtak hangot a régi mise felszabadításával kapcsolatban. Erről számolt be egy sajtóközlemény, melyet Hanspeter Heinz, augsburgi nyugdíjazott pasztorálteológus és egy zsidó történész, a bázeli Ernst-Ludwig Ehrlich (85) írt alá, és amely a Húsvét/Pessach 2007 dátumot viseli.

A „tridenti rítus” „újrabevezetése” zavarja a keresztény-zsidó kapcsolatokat – áll a szövegben. Az 1962-es Missale Romanum még tartalmazza a nagypénteki könyörgések között a zsidók megtéréséért mondott imát. Még akkor is, ha ebben a misekönyvben az olyan kifejezéseket, mint „hűtlen” – perfidus, vagy „hitetlenség” – perfidia a zsidókkal kapcsolatban már töröltek, a nagypénteki könyörgés különben mégis annak felel meg, amit a középkorban imádkoztak – szól a súlyos vád. Az, hogy a zsidó nép „vakságáról” – obcaecatio, van benne szó, és arról, hogy a zsidó nép a „sötétségben” – tenebrae, vándorol, eklatáns módon mond ellent a „Nostra aetate” zsinati dokumentumnak.

A régi misszáléval az 1962-es nagypénteki könyörgésekhez való visszatérés a zsinat jelentős teológiai változásainak tagadását jelenti – állítja a grémium. Az utolsó zsinat az Egyháznak a zsidósággal való kapcsolatában „egy bibliailag megokolt” új meghatározást és ezzel „az Egyház önmeghatározásában változást” hozott. Ezzel szemben a hagyományos nagypénteki könyörgés még határozottan azért könyörög, hogy a zsidók „a mi Urunk Jézust Krisztust, mint az igazság világát megismerjék”. A zsinatutáni új megfogalmazás „nyitottabb” és „elismeri” a „zsidók saját útját az üdv elnyerésére”.

A régi olvasmányos rend elválaszthatatlanul kötődik a zsinat előtti Missale Romanum-hoz. Ez azonban a mintegy hatvan vasár- és ünnepnapi miseszövegében egyetlen ótestamentumi szöveget sem tartalmaz vasárnapra és ünnepnapra is csak hármat. Ez – a grémium analízise szerint – „nyílt marcionizmus”, mely a Biblia első részét, „Izrael bibliáját” érdektelenségbe süllyeszti: „Marcion elítélésével az Egyház azonban már a 2. század közepén igent mondott az Ószövetségre!” Sinope-i Marcion (†160) volt az egyháztörténelem egyik első ismert eretneke, aki tagadta az ószövetséget és szektát alapított, amelyben ő lett a püspök.

De a teológia is – különösen az Egyházról és a szentmiséről szóló tanítás, miként ez a Missa Tridentina imáiban, szövegeiben és olvasmányaiban kifejezésre jut – ellentmond számos és döntő helyen a II. Vatikánumnak – állítja a grémium 16 katolikus és 14 zsidó tagja. Ez nem utolsó sorban az Egyház és a zsidóság közötti „egyedülálló” kapcsolatra is vonatkozik.

A „tridenti rítus” újraengedélyezésénél nem is a latinul mondott szentmiséről van szó – mely a zsinatutáni Missale Romanum szerint mindig és mindenütt lehetséges –, hanem alapvető teológiai kérdésekről – áll a sajtóközleményben felkiáltó jelben.

Amit a „tridenti misekönyv” újraengedélyezésével okoznának, világos mindenki számára: a II. Vatikáni Zsinat óta oly reményteljesen megkezdett katolikus-zsidó dialógus „utólagos megzavarását”. Mindkét oldal számos személyes és teológiai fáradozását tennék ezzel szándékosan tönkre.

„Reméljük, hogy XVI. Benedek pápa a keresztény-zsidó kapcsolatok ezen megkárosítását nem fogja megengedni.”