... és a vitának éppen ez a burkolt és félreérthető módja, mely mindennemű nyelvi kifejezésmódnál bűnös dolog: a legkevésbé egy szinóduson megengedett. Egy szinódusnak különösen az válik dicséretére, hogy a tanításnál a kifejezés ama világos és egyértelmű módját használja, mely a botrány, a félremagyarázás semminemű veszélyét nem hordozza magában és nem hagyja hátra, nem teszi lehetővé.

Ha tehát ebben a kérdésben vétkeztek, nem szolgálhat mentségükül az az alattomos magyarázkodás, melyet ilyen esetekben elő szoktak hozni: nevezetesen, hogy az, ami veszélyes kijelentésnek tűnik, más helyeken világosabban lesz elmagyarázva vagy akár még kijavítva is megtalálható; úgy, mintha az állításoknál használt eme könnyelmű önkényeskedés – mely mindig is az újítók csalárd fortélya volt a tévedésre való csábításhoz – nem a tévedés egyre nagyobb fokú elterjedésére, hanem mentségére lenne alkalmas.

Vagy talán különösen a kevésbé tájékozottak – akik véletlenül a szinódus egyik vagy másik részére rábukkannak, mivel a dokumentum mindenki számára saját nyelvén elérhető – mindig megtalálják a szövegben elszórt ama részeket is, melyeket a világos megértéshez szintén tanulmányozniuk kellene? Vagy tegyük fel, hogy megtalálják eme részeket is: vajon mindenki képes arra, hogy a dokumentum eme helyeit magától oly módon össze tudja hasonlítani, hogy ezáltal – miként ezt az újítók hamisan fecsegik – a tévedés mindennemű veszélyét kikerülje? A valóságban ez a legveszedelmesebb mesterfogás egy tévtan sikeres befészkeltetésére ...

Kelt Rómában, Szent Péternél, MDCCXCIV:; V: Kalendas Septemb.

VI. PIUS PÁPA