Szabad egy papnak szabadkőművesnek lennie? Gianfranco Girotti OFM Conv. püspök, az Apostoli Penitenciária régense, március elsején egy a szabadkőművesség témájáról szóló római tanácskozáson kitért a klerikusok szabadkőműves páholyban való tagságának nyilvános beismerésének kérdésére, és eközben a következőket szögezte le: „Az Egyház e témával kapcsolatos állásfoglalása változatlan.” Bemutatkozásukkor a szabadkőművesek – mint például a „Németország Szabadkőműveseinek Nagy Ország-páholya” – mindig azt hangsúlyozzák, hogy el vannak kötelezve a szabadkőművesség népeket összekötő ideájának: „A szabadkőművesség szellemi és humanitárius hatása és kisugárzása, országoktól, határoktól, nyelvektől függetlenül, a keresztény-humanitárius feladat jellegét viseli magán.” Girotti bíboros ezzel szemben leszögezte, hogy a szabadkőművesség soha nem volt összeegyeztethető a katolikus hittel.

Az e témában megjelent utolsó határozat az Egyháznak 1983-ban kiadott ítélete a szabadkőművességről. Annak idején az a kérdés merült fel, vajon az Egyháznak a szabadkőművességről hozott ítélete annak a ténynek alapján, hogy a Codex Iuris Canonici aktuális kiadásában ezt a közösséget kifejezetten már nem említik meg név szerint, megváltozott-e.

A mostani pápa, aki akkor még Ratzinger bíboros volt és a Hittani Kongregáció élén állt, az említett dokumentumban kijelentette: „Az Egyháznak a szabadkőműves közösségekről szóló negatív ítélete változatlan marad, mert elveiket az Egyház tanításával mindenkor összeegyeztethetetlennek tekintették, és ezért a belépés e közösségekbe továbbra is tilos marad.” Ezek szerint azok a hívek, akik szabadkőműves közösségekbe tartoznak, a „súlyos bűn állapotában vannak és nem áldozhatnak”. Azon papokat pedig, akik nyíltan elkötelezik magukat a szabadkőművesség mellett, fegyelmi eljárás fenyegeti.