1. Az egyházatyák mind helytelenítették a holttestek elégetését, amelyet Tertullia-nus egyik írásában „rendkívül förtelmes szokásnak” nevezett.

2. Nagy Károly császár 782-ben kiadott kapitulárékjában halálbüntetés terhe alatt tiltotta meg a halottégetést.

3. Az egyházi törvény súlyos bűn terhe alatt kötelezte a híveket a következőkre:
     a. A katolikusoknak tilos bármely halottégető egyesületbe tagként belépni, vagy saját holttestük elégetéséről rendelkezni, vagy egy másik ember holttestét elégettetni (1886. 5. 19.);
     b. Aki saját holttestének elégetésére utasítást ad, azt nem szabad az utolsó kenet szentségében részesíteni, ha előbb ezt az intézkedését érvényesen vissza nem vonja (1892.);
     c. Annak a katolikusnak a holttestét, akit önhibáján kívül fognak elhamvasztani, be szabad a házában és a templomban szentelni, de a holttestet tilos a krematóriumba elkísérni és ott bármilyen egyházi ceremóniát tartani. Ezen felül nyilvánosságra kell hozni, hogy az elégettetést nem az elhunyt rendelte el (1886.12.15.);
     d. Aki a figyelmeztetések ellenére haláláig kitart amellett, hogy holttestét elégessék, az nem részesülhet az utolsó kenet szentségében, és holtteste mellett semmilyen egyházi szertartás nem végezhető, se az ő házában, se a templomban, sem az úton, sem az elégetés színhelyén; e lélekért mindennemű nyilvános istentisztelet tartása tilos (1892.);
     e. Kétséges esetekben nem a plébános, hanem a püspök illetékes dönteni.

4. A szabadkőművesek azok, akik elégettetik magukat; ők voltak mindig a halottégetés támogatói. A „Láng” nevű egyesület, amely Ausztriában csinált propagandát a holttestek elégetésére, 1928-ban 22 ezer tagot számlált.

5. Természetes okok a hamvasztás ellen:
     A halottégetés ellentmond a természetes pietásnak. Az egészséges normál érzület undorodik a tűz általi erőszakos rombolástól. Isten anélkül rakta össze testünk alkotóelemeit, hogy erről előtte megkérdezett volna bennünket; és állandóan ki is cseréli őket: 6-7 év alatt minden sejtünk kicserélődik; és halálunk után újra a földbe engedi visszajutni őket, oda, ahonnan erednek.

6. A hamvasztásnak pogány eredete van; minél messzebb kerültek az emberek Istentől, annál inkább vált szokásossá a halottégetés.

7. „És Jézus Krisztusban” – így imádkozunk a Hiszekegyben – „aki szenvedett Pontius Pilátus alatt, megfeszíttetett, meghalt és eltemettetett.”
     Életünknek és halálunknak az Üdvözítő életét és halálát kell utánoznia, hogy a feltámadásban is Őt követhessük.

8. A koporsós temetés elleni kifogások nem helytállóak. Se a levegő, se a talajvíz nem kerül veszélybe miatta. A tudomány azt mondja, hogy 20 cm humuszföld a legjobb szűrő a romlott víz megtisztítására. Ellenben azt joggal lehetne hangoztatni, hogy a hamvasztó kemencék megmérgezik a levegőt. A földben baktériumok élnek, amelyek az elpusztult anyagokat feldolgozzák. A levegőben azonban hiányzik ez a folyamat.
     Némelyek azt mondják: A hamvasztással el lehet kerülni azt a veszélyt, hogy valakit tetszhalottként temessenek el. A tűzhalál talán kellemesebb? Vagy a nézők számára épületes látvány egy holttest elégetése?

Időben hozzuk meg tehát a szükséges intézkedéseket! Készítsünk egyházi végrendeletet, amelyben pontosan lefektetjük utolsó akaratunkat – koporsós – temetésünk mikéntjéről.