„Óvakodjatok a hamis prófétáktól” (Mt 7,15)

Nincs oly szent dolog, mellyel az ember már vissza ne élt volna. Hiába dörög feléje a büntetés szózata, ő megátalkodottan ereszti azt el füle mellett és megmarad gonoszságában továbbra is. A prófétai hivatal szent hivatal volt és voltak oly esztelenek, kik még ezzel is visszaéltek. Sohasem hiányzottak a hamis próféták. Már Jeremiás prófétánál panaszkodott az Úr a hamis próféták ellen: „Nem küldém a prófétákat, nem szólék nekik, és mégis prófétálának.” (Jer 23,21) Mivel ezek nem azt tanítják, amit az igaz próféták, Jézus Krisztus hírnökei, azért int minket az édes Üdvözítő, hogy óvakodjunk tőlük, ne társalogjunk, ne barátkozzunk velük, mert lelkünk bánja meg.
     Igaz, hogy nem könnyű dolog felismerni őket; mert juhok ruházatában jönnek. Nem mondják, hogy: én hamis próféta vagyok, nem igazat beszélek, lelkedet akarom elveszteni stb. Sőt ellenkezőleg, nagyon is barátságos külsőt mutatnak; azt akarnák elhitetni, hogy milyen jóakaróink, mennyire szívükön viselik boldogságunkat. Nagyon kell tehát vigyáznunk, ha ki akarjuk őket kerülni és nem akarunk veszélyes hálójukba esni. Volt oka tehát Jézusnak egész nyomatékkal inteni övéit: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól.”

Mivel pedig az ily álprófétákkal ugyancsak megvan a világ tömve most is, azért teljes erőmből hangoztatom Jézusunk szavait: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól.” Óvakodjatok, mert juhoknak látszanak ugyan, de ragadozófarkasok, kik széttépnek titeket, széttépik üdvösségteket. Tehát óvakodjatok a hamis prófétáktól. Hogy erre reá bírhassalak titeket, ez álprófétákról szólok, kimutatván azt is, hogy mily veszedelmes örvénybe juthatunk, ha nem őrizkedünk tőlük.
     Mai beszédem két kérdés körül forog tehát.
     Az első az lesz: Kik a hamis próféták?
     A második pedig: Miért kell tartózkodnunk tőlük?

1. Arra a kérdésre, hogy kik a hamis próféták, maga édes Üdvözítőnk adja meg a választ a most hallott evangéliumban. Azok tudniillik, kik juhok ruházatában jőnek, belül pedig ragadozó farkasok. Tehát akik másnak, jobbaknak mutatják magukat, mint aminők voltaképpen. Ezek a hamis próféták.
     Ha beszélni hallod őket, azt hiszed, hogy a legjámborabb emberek; de ha feltárhatnád szívüket, ha belsejükbe tekinthetnél, elundorodva kellene látnod, hogy egy egész fertő van ott. Pedig hát szent Ágoston szerint: szívemben vagyok, ami vagyok. Ha szívemben gonosz lakik, győzhetem én szóval bármennyire, ez mitsem használ, legfőlebb hamis prófétává tesz, ki báránynak csak bőrét viseli, de különben csak ragadozó farkas.

Mily sok hamis próféta támadta már meg az egyházat. A sok tévtanító mind hamis próféta volt, akiktől őrizkednie kellett volna a világnak. De sok ember se lát, se hall. Hiába intette őket Jézus, ők azért mégis csak bementek a hálóba. Minden tévtanító ezreket ejtett meg. Hol vannak a kisázsiai és afrikai egyházak? Nem óvakodtak eléggé a hamis prófétáktól s elestek. Ahol Krisztus világossága uralkodott hajdan, ott most Mohamed papjai terjesztik a sötétség tanát. Angolország, Németország, egész Magyarország nem voltak-e hajdan az anyaszentegyházba kebelezve? S miért nincsenek most is az egyházban? Jött Husz, jöttek Luther, Kálvin, Zwingli, ezek a hamis próféták, és azt mondották, hogy Krisztus egyháza letért az igaz ösvényről, hogy a Szentlélek őrködése alá helyezett szent társaság tévedett és ők vannak hivatva a hajón ütődött léket bedugni.
     Az okosabbak mosolyogtak e beszéden; mert mindenik tévtanító erkölcse sokkal sötétebb volt, hogysem isteni küldöttnek lehetett volna bármelyiket is tartani. De azért mégis ezren, meg ezren voltak, kik hittek nekik. Nem követték Jézus intését, nem óvakodtak tőlük, s azért elestek. És az utódok, akiknek lehetett volna alkalmok meggyőződni, hogy atyáik hibáztak, midőn az üdvösség egyházától elszakadtanak, még mindig nem teszik jóvá az elődök nagy botlását, nem igyekeznek kibontakozni azon felekezet karjai közül, melynek nem a szeretet, nem a szelídség, nem az emberiség üdvéért lángoló buzgalom adott létet, hanem egyedül csak a sértett egyéni büszkeség, a vad indulat, a nemtelen bosszú és feltűnési viszketegség.

Azt hinné az ember: Isten meg sem engedi, hogy a hamis próféták ily eredményeket érjenek el. De hisz ennek az emberiség az oka! Isten megtette a magáét, óvott a tévtanítóktól; de mi nem hallgattuk, nem fogadtuk meg intését. Ő pedig nem fog senkit, hogy ide, vagy oda menjen; de nem is foghat; mert kinek-kinek szabad akaratot adott. Tetszésünk szerint járhatunk el; lehetünk jók vagy rosszak egyaránt, s Isten egyikben sem, másikban sem akadályoz. Ő megengedi a kísértést, hogy erényünket, erőnket stb. kipróbálja; de tőlünk függ annak engedni, vagy pedig eltávolítani azt. Így megengedte, hogy találtassanak hamis próféták; de ha hallgattunk reájok, az már a mi hibánk.

Kitűnik ebből, hogy a hamis próféták azok, akik az egyházzal ellenkeznek, annak valamely tanát el nem fogadják, vagy pedig nem úgy tanítják, mint az egyház. Így tehát igaz próféta csak egy lehet: Jézus Krisztus, vagy annak jegyese, a katolikus anyaszentegyház; mert az igazság sem több csak egy. Bárki mást tanítson tehát, mint a Jézus Krisztus által alapított, a Szentlélek által őrzött és vezérelt egyház – az hamis próféta. Így minden hitkontár, minden hitújító hamis próféta volt.

Vannak azonban hamis próféták, kik nem mondanak nyilván ellene az egyháznak; kik azt mondják, hogy katolikusok, eljárnak a templomba is néha, de mégis katolikus-ellenes beszédeket folytatnak, másokat rosszra csábítanak. Az ilyenek a böjtöt csak néha napján tartják meg. Azt hiszik, úgy is jól van; s ha te vonakodol a tiltott napokon húst enni, kinevetnek, s azt mondják: Ne félj, nem visz ám el mindjárt az ördög, ha azt a kis húsdarabot megeszed. Bizonyos, hogy ezek hamis próféták; mert míg az egyház azt tanítja, hogy némely napokon tartózkodjál a húsételtől, addig ezek a törvény megszegésére csábítanak. Mások ismét más isteni törvényt vetnek meg, s azt beszélik, hogy annak áthágása nem is bűn. Ezek is hamis próféták. Tehát hamis próféták mindazok, akik mást tanítanak, mint az anyaszentegyház, vagy pedig az egyház törvényeiről kicsinylőleg nyilatkoznak, azokat úgy tüntetik fel, mint csekélységeket, melyeknek megszegése éppen nem bűn.

2. Az ily hamis prófétáktól pedig óvakodnunk kell,
     a) mivel a mi édes Üdvözítőnk Jézus Krisztus óv tőlük. Ki merné azt mondani, hogy Jézusunk nem akarná lelkünk javát? Vajon nem éppen azért áldozta-e fel drága szent életét a keresztfán? nem éppen örök üdvünkre való tekintetből alapította-e anyaszentegyházát? Úgy van, mindent miérettünk, a mi boldogságunkért tett. Ugyancsak a mi üdvösségünket akarja előmozdítani azáltal is, hogy óv a hamis prófétáktól. S ki ne fogadna szót az ő Istenének? Durva lelkűnek kellene annak lennie, aki ily szerető kebel intését is meg tudná vetni. A jó gyermek bizonyára örömmel hallgatja édes atyja szavát és készséggel teljesíti azt; örvend, ha készsége által háláját, szeretetét, vonzalmát nyilváníthatja. De hát nem édes Atyánk-e Jézus? Tett-e valaki több jót velünk, mint ő? Nem tartozunk-e iránta engedelmességgel, hálával és szeretettel viseltetni? Kinek vagyunk jobban lekötelezve, mint őneki? Ki halmozott reánk több kegyet? Ki mutat hozzánk több jóakaratot? Oh, engedelmeskedjünk, engedelmeskedjünk az isteni Üdvözítőnek, Jézus Krisztusnak; hisz javunkat akarja ő. Kerüljük a hamis prófétákat, mivel ő int erre minket.

b) Óvakodnunk kell tőlük azért is, mivel minket is rosszra csábítanak. A tűzzel nem tanácsos játszani, sem az éles kést a kis gyermek kezébe adni; mert veszedelem lehet belőle. Így nem tanácsos a gonoszok társaságát látogatni, a hamis próféták barátságát keresni; mert mi is elromolhatunk. Valamint a rothadt gyümölcs megrontja az épet, az egészségest, szintúgy a gonosz is gonosszá teheti a legjobbat. És bizonyára teszi is, ha nem őrizkedik tőle. Hányat rontottak meg a rosszak? A gonoszság nagyon ragadós nyavalya. Egyik emberről átszáll a másikra. Nem tudtok nekem egyet is mutatni, aki gonoszakkal társalogva jó maradt; hanem én akárhányat tudnék felhozni, akit feslett társai rontottak meg. Azért tehát kerüljétek szorgosan a hamis prófétákat; mert megrontanak titeket végképpen. (Zsolt 51,7) Különösen tihozzátok fordulok itt, ti szülők! Ne feledjétek, hogy gyermekeitek felett őrködni tartoztok. Őrködjetek tehát úgy, hogy egykor könnyen adhassatok számot az Úrnak e kötelességről. Mert eljön az idő, amidőn majd megkérdik ám, hogy miként feleltetek meg szép hivatástoknak? És jaj lesz nektek, ha számolni nem tudtok! Azért tehát csak okosan! A szülői őrködést lelkiismeretesen teljesítsétek. Gyermekeiteket minden gonosztól óvjátok. Nagy gondot fordítsatok azokra, akikkel társalognak, és ha erkölcseik nem állják ki a legszigorúbb tűzpróbát, akkor eltávolítandók gyermekeitektől.

c) Óvakodnunk kell a hamis prófétáktól végre azért is, mivel lelkünket igen könnyen örökös veszedelembe sodorhatják. Érhet-e minket nagyobb kár, mintha lelkünket elvesztjük? Ha ezt elvesztettük, vége mindenünknek, elvesztettünk mindent, s oly kárt vallottunk, melyet soha, soha, soha kipótolni nem lehet, a világ minden gyémántjával sem. A lélek az egyedüli kincs, melyet bírunk. Ezen kívül nincsen kincs, hanem csak por és hamu, lehelet és pára, mely egy pillanat alatt eltűnik, semmivé lesz. És a hamis próféták még lelkünket, ezt az egyetlen igazgyöngyöt is elrabolják tőlünk. Mi bizonyosabb ennél? Mert ha rosszra csábítanak, ha gonosz tanaikat belénk feleselik, ha vad nézeteiket megoszthatják velünk, nagyon természetes dolog, hogy veszedelembe kerülünk; mert mi is hamis prófétákká válunk. Már pedig halljuk csak, mily ítéletet mond az Úr a hamis prófétákra: „Azon próféta, ki kevélységtől megrontatván, olyanokat akar szólani nevemben, amiket én nem parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy idegen istenek nevében szól, ölessék meg.” (5 Móz 18,20) Tehát megöletni, kipusztíttatni parancsolja Istenünk a hamis prófétákat. És el is éri őket az örök halál, az örök tűz, a pokol lángja. Ezért kell kerülnünk őket, nehogy mi is az iszonyú örvénybe hulljunk.

Oh felséges Isten! szabadíts meg a gonosz hamis prófétáktól!

Ismeritek már most a hamis prófétákat, kiktől az Úr Jézus a mai szent evangéliumban oly féltékenyen óv mindnyájunkat. Ismeritek azon okokat, amelyek miatt kerülnünk kell őket. Tehát kerüljétek teljes szorgossággal. Óvakodjatok tőlük minden tehetségtekkel; mert különben nem kerülhetitek ki pokoli hálóikat; el fogtok veszni, el kell vesznetek. És mily halállal? Hallottátok elébb az Úr ítéletét: hogy a hamis próféták ölessenek meg! Tehát meg fogtok öletni ti is, a lélek örök halálával, ha nem fogadjátok meg Jézus óvó szavát, ha nem őrizkedtek tőlük. Amen.