Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, 2007. szeptember 14-én lép hatályba azon rendelkezés, amely – mint a római (latin) rítusú szentmise „különleges formája”-ként – a novus ordo „rendes forma”-ként való definiálása mellett – lehetővé teszi az ún. trienti szentmise bemutatását, külön engedélyezési eljárás lefolytatása nélkül, egyedül a jogszabály erejénél fogva. Tehát ettől a naptól kezdve minden római katolikus templomban megvan az elvi lehetőség, hogy a hívek minden nap trienti misét hallgathassanak, illetve hogy egy pap minden nap trienti szentmisét mutasson be.

Pontokba szedve gondolataimat, az alábbi – a cikk végére, reményeim szerint, kiderül, látszatra szerény, nem túl jelentős, apró – változásokra lehet számítani. De ami látszatra kevésnek tűnik, az a tradicionalitás iránt elkötelezett, a realitások talaján álló krisztushívő számára szinte a teljességet jelenti.

1. Minden püspök és pap nagyon óvatosan közelíti majd meg a kérdést. Függetlenül a pápa pozitív hozzáállásától, minden józanul gondolkodó klerikus a szomszédját fogja figyelni. Eufémikusan úgy is mondhatjuk, hogy tájékozódik.
     Jelenleg mindenki attól fél, hogy a trienti mise egyházmegyei vagy plébániai térhódítása kapcsán az illető papot nehogy megbélyegezzék, hogy szektás, antivatikanista, lefebrista, maradi, ökumenizmus-ellenes.
     Tehát senki ne érezzen csalódást, ha a trienti mise iránt rokonszenvet mutató pap-ismerőse is erősen vonakodni fog a trienti szentmise bevezetésétől. Legyen türelmes és megértő, hiszen egyszerűen félti a karrierjét, s ezt most a szó pozitív értelmében használom.

2. Azokon a helyeken, ahol a trienti mise bemutatása iránt maga a pap elhivatott, lesz trienti mise, mégpedig függetlenül a hívek kifejezett ilyen irányú óhajától is. Ha a hívek szeretik papjukat, elfogadják annak döntéseit, s nem ellenkeznek, akkor meg főleg nem, ha a novus ordóra is marad lehetőség.

3. Egy plébánián béke lesz, ha a plébános nyitott arra, hogy mindenféle lelkiségi mozgalom tagjai otthonra leljenek. Ha a karizmatikus gitáros miséken át a neokatekumenátusi út II. János Pál pápa által jogszabályilag bevezetett sajátos – a novus ordótól néhány mozzanatban eltérő – szentmise lehetőségével egyetemben a trienti formula is teret kap, a plébánia valóban a közösségek közössége lesz, ahol a katolikus hívek a saját karizmájuk szerint és teljes egységben a Tanító Hivatallal gyakorolhatják hitüket. A rivalizálás és szeretetlenség senkinek sem szolgálja a javát, még a „harcból” győztesen kikerülőnek sem.

4. A trienti misére járók száma kezdetben sokhelyütt meglepően magas lesz. Az ok igen egyszerű: a kíváncsiság valami új megismerésére. S itt lesz nagy felelőssége a szervezőknek és a szolgálattevőknek. A lelkesedés oda vezethet, hogy mindenki már az első szertartás alkalmával szeretné bemutatni tudását, így egy-egy szentmise hossza elérheti a két órás időtartamot is. S bármilyen felemelő és szép lesz a szertartás, a hívek menekülni fognak, s fogadalmat tesznek a kedvenc templomi szentkép vagy szobor előtt, hogy ilyen misére soha többé be nem teszik a lábukat. Ha egy vasárnapi novus ordo átlagosan 45 perces tud lenni, törekedni kell arra, hogy ne legyen hosszabb a trienti mise sem. Egy ügyes ceremonárius és egy jó kántor szinkronba hozva a szertartás egyes elemeit, ezt végre tudja hajtani oly módon is, hogy a liturgia még sem lesz összecsapott.

5. Sokan félni fognak, hogy nem értik a misét. Sem a szertartás egyes részeit, sem a latin nyelvet. Ezért fontos, hogy:
     a) A kántor azokat a magyar népénekeket vegye, amelyek a novus ordo keretében is hétről hétre felhangzanak. Mivel minden népének meghatározott helyre való (bevonulásra, felajánlásra, áldozásra, kivonulásra), a hívek a mise egyes részeit el tudják majd helyezni, s otthonosan fogják magukat érezni az ismerős dallamok és szövegek között.
     b. A lecke és az evangélium népnyelven (is) hangozzék el! Az sem baj, ha a graduale és az alleluja alatt is népnyelvű ének (népének vagy ÉE zsoltár és alleluja) hangzik el.
     c. A homília kerülje a személyeskedést, a trienti misére járók kirekesztő jellegű magasztalását, a novus ordo vagy a más misére járók akár közvetett becsmérlését is. Legyen szemünk előtt XVI. Benedek pápa szelleme, miszerint egyetlen római szentmise van, s annak két formája egymással egyenrangú.
     d. Ha van rá emberi és anyagi erőforrás, érdemes egyszerű és könnyen átlátható cédulákat osztani a híveknek, amely alapján könnyebben eltájékozódnak a szertartás útvesztőiben. Viszont sürgősen meg kell szabadítani a templomokat a babonaságot, az egyéni vallási nézeteket és más káros szövegeket terjesztő szórólapoktól.

6. Bizonyos, hogy lesznek olyan püspökök és papok, akik elhivatottan ellenzői lesznek a trienti forma bevezetésének. Viszont a velük szembeni nyílt harc, gyalázkodás, szeretetlenség nem tesz jót az ügynek, sőt, azt fogja bizonyítani, hogy lám, a „rendkívüli forma” engedélyezése rövid időn belül szakadást és széthúzást hozott az Egyházban. Ezért sem a plébános püspöknél történő feljelentése, sem a püspöknek az Ecclesia Dei-nél való bepanaszolása nem tűnik szerencsés megoldásnak. Remélni lehet, hogy az első év tapasztalatai jók lesznek, s az ellenérzések is tompulni fognak.

7. Jósolni nehéz, de valószínűsíthető, hogy az a katolikus keresztény, aki trienti misére szeretne vasárnapról vasárnapra járni, ha kisebb áldozatok árán is, de meg fogja tudni ezt oldani. A szerencsésebbek – ha megtalálják az illető papot – akár minden nap is eljuthatnak trienti miséhez. Budapesten talán több helyen is, de vidéken, egyházmegyénként is biztosan lesz akár két-három hely is, ahol a vasárnapi misehallgatás ezen formája megtalálható lesz. A jelenlegi paphiány mellett, ahol egyes falvakban még vasárnap sincs mise, lehetetlent nem lehet elvárni. A papi hivatások növekedése ebben a kérdésben is javulást hozhat.

8. Szerencsés lenne egy olyan országos lelkiségi szervezetet is létrehozni, amely koordinálja, elősegíti a trienti szentmisék szervezését, szakmai segítséget is nyújtva. Feladata lenne az érdeklődő papok felkészítése, a papok és a hívek megfelelő könyvekkel, kegytárgyakkal való ellátása, honlapon vagy saját nyomtatott sajtótermék útján a hívek informálása, lelkigyakorlatok, zarándoklatok szervezése, stb.

Nagyon fontos tudni és elfogadni, hogy lassan és sok esetben nehézkesen fog megvalósulni a trienti szentmise bevezetése a plébániákon. Sok türelemre, szeretetre és megértésre van tehát szükség. A plébános atyák sok helyütt nem fogják tudni teljesíteni a hívek kérését, pl. ott, ahol a pap maga nem kíván ilyen formában misézni vagy azon a vasárnapon már három faluban mutatott be szentmisét, s többre nincs is felhatalmazása. Biztos, hogy több plébánia híveinek kell összefognia, hogy helyet és papot biztosítsanak a trienti szentmisére, és eközben figyelembe kell vegyék a kiszemelt plébánia életritmusát is.

Sok erőt és kitartást kívánok.