Pápai Lajos győri püspök az alábbi rendelkezést hozta a Szentatya Summorum Pontificium kezdetű motu propriójával kapcsolatban. A szentszéki dokumentum engedélyezi a Boldog XXIII. János pápa által 1962-ben kiadott misekönyv szerint, a Trentói Zsinat után Szent V. Piusz pápa által megújított latin mise végzését. A Római Misekönyv XXIII. János által kiadott editio typicája szerint a szentmisét mint az Egyház liturgiájának rendkívüli formáját lehet ünnepelni, kivéve a szent három napot.

A rendelkezés célja nem az ún. trentói latin mise terjesztése és propagálása, hanem a lehetőség megadása azoknak a híveknek, akik ezt kérik.

A Győri Egyházmegyében a trentói latin mise végzésének előfeltétele a trentói latin mise rítusáról – az általam kijelölt bizottság előtt – letett vizsga.

Ezek után a 2. cikkely szerint „A nép részvétele nélkül ünnepelt szentmisénél bármely latin szertartású katolikus pap, akár egyházmegyés, akár szerzetes, használhatja a Boldog XXIII. János által 1962-ben kiadott, vagy a VI. Pál pápa által 1970-ben közzétett Római Misekönyvet, mégpedig bármelyik napon, kivéve a szent három napot (nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat).”
     A „nép részvétele nélkül” végzett szentmise az, ami a népnek nincs meghirdetve, vagyis nem vasárnapi vagy hétköznapi hivatalos szentmise. Ahol a trentói latin misét igénylők állandó csoportja jelen van, (legalább 20 fő) ott lehet számukra külön is misét végezni. Természetesen emiatt a lelkipásztor nem mondhat a három vasárnapi vagy két hétköznapi szentmise mellett még egyet.
     Idegenből jött vendégpapnak a plébános vagy templomigazgató adhat engedélyt a trentói latin mise végzéséhez, ami vagy magánmise lehet, vagy egy állandó csoport (legalább 20 fő) kérésére történhet.

E latin szentmisékben is olvashatók magyarul az olvasmányok, az Apostoli Szentszék által jóváhagyott kiadásokból.

Vitás ügyekben a megyéspüspökhöz kell fordulni.

Mivel a liturgia irányítása az egyházmegyében a püspök feladata, az ő engedélye nélkül nem lehet a liturgikus teret megváltoztatni, vagy átrendezni. (pl. elmozdítani a szembe miséző oltárt! – Vö.: Sacramentum Caritatis 69)

Hihetetlen, hogy gyakorlatilag nyíltan szembeszállnak a püspökök a Pápával. Ide vezetett a II. János Pál pápa-féle kormányzás...

„A Győri Egyházmegyében a trentói latin mise végzésének előfeltétele a trentói latin mise rítusáról – az általam kijelölt bizottság előtt – letett vizsga.” – Ez még elmegy, talán hasznos is. Kár, hogy az egész rendelkezésből az derül ki, hogy ezt nem a rítus védelme, hanem akadályoztatása miatt vezette be a püspök.

„A rendelkezés célja nem az ún. trentói latin mise terjesztése és propagálása, hanem a lehetőség megadása azoknak a híveknek, akik ezt kérik.” – Ez meg oktalanság. Sőt, nem igaz. A motu proprio kísérő levele világossá teszi, hogy a Szentatya kifejezett kívánsága, hogy a régi mise jelen legyen az Egyház életében, gazdagítsa az új rítust is.

„Ahol a trentói latin misét igénylők állandó csoportja jelen van (legalább 20 fő), ott lehet számukra külön is misét végezni.” – Ez kifejezetten ellentétes a motu proprio szövegével, de szellemével is. A latin szöveg „cetus”-t említ, aminek már 3 ember is eleget tesz! Így ez a püspöki rendelkezés, mivel ellentétes az motu proprioval, egyszerűen figyelmen kívül hagyható és hagyandó.

„Természetesen emiatt a lelkipásztor nem mondhat a három vasárnapi vagy két hétköznapi szentmise mellett még egyet.” – Ez jogos. Nyilván, ezzel a Püspök úr arra akarja buzdítani a papjait, hogy a harmadik vasárnapi és a második hétköznapi misét a régi rítus szerint végezzék a papok. Ha nem erre gondolt, akkor csak újabb akadályt akart gördíteni az elé, hogy az Egyház látható Fejének akarata érvényesüljön.

„Idegenből jött vendégpapnak a plébános vagy templomigazgató adhat engedélyt a trentói latin mise végzéséhez, ami vagy magánmise lehet, vagy egy állandó csoport (legalább 20 fő) kérésére történhet.” – Ez több ponton is hibás. Ha magánmise, akkor nem kell engedély. Azt megadja a motu proprio. Ha nyilvános mise, akkor – mivel vendég-pap – nyilván rendkívüli alkalomról van szó, és ott a motu proprio kötelezi a plébánost a mise lehetővé tételére. És újra: szó sincs 20 főről, mint minimumról a motu proprioban.

„Mivel a liturgia irányítása az egyházmegyében a püspök feladata, az ő engedélye nélkül nem lehet a liturgikus teret megváltoztatni, vagy átrendezni. (pl. elmozdítani a szembe miséző oltárt! – Vö.: Sacramentum Caritatis 69)” – Ez pedig a rendelkezés legviccesebb része. A szembemiséző oltárok a zsinat előtt épült templomokban eleve abúzusok, hiszen a Sacramentum Caritatis szerint csak az új templomokban kell új oltárt a néppel szemben felállítani, de úgy, hogy azon „háttalmisézni” is lehessen.
     Aztán, ha a szembeoltár fix, úgysem lehet elvinni onnan, ha meg mozdítható, akkor mozdítható... Ha koncertekre kiviszik, kivihetik a régi mise idejére is, hogy ne zavarja a rálátást a liturgikus cselekményre. Egyébként is, ha egy pap úgy dönt, hogy ő márpedig mától az új misét is „háttal” mondja, a püspöknek egyetlen szava sem lehet, ahogyan azt a szentszéki dokumentumok tanúsítják.

De ami igazán vicces, az a nagyon komolynak és hivatalosnak tűnő hivatkozás a Sacramentum Caritatis 69. pontjára. Nos, az a pont egészen másról szól. Arról pl., hogy a papi szék ne legyen a tabernákulum előtt (Szent Imre templom, Győr – szóval, püspök úr, először a saját háza tájékán kellene rendet rakni). Az egész pont a tabernákulum elhelyezéséről szól, és EBBEN van döntő szava a püspöknek. Szóval, ezzel a csúnya csúsztatással csak saját magát teszi hiteltelenné a püspök.

Vagy pedig Pápai püspök úr megirigyelte egyik magyar püspöktestvére „híressé-hírhedtté” válását a külföldi internetes oldalakon és sajtóban, és maga is ilyesféle ismertségre vágyik...