Mielőtt a protestáns nemzeti öntudat egyeduralkodóvá nem vált a magyar közéletben, voltak a katolikusoknak is himnuszaik. A „Dőry” kéziratos énekeskönyvből (1763) való a következő néphimnusz (szöveghű átiratban):

Ah! Hol vagy Magyarok tündöklő Tsillagja, ki voltál valaha Országunk Istápja. Hol vagy István király? téged Magyar kíván, Gyászos öltözetben te előtted sírván. Rólad emlékezvén tsordulnak könyvei, búval harmatoznak szomorú mezzej, lankadnak szüntelen Vitézlő kezzej, nem szünnek iszonyú sírástúl szemej. Virágos kert vala híres Pannónia, mely kertet öntöze hiven Szűz MÁRIA. Kátholika hitnek bő volt szép virágja, bé homályosodott örvendetes Napja. Ah! melly nagy változás minden féle Vallás már meg szaporodott sok Lelki kár-vallás, mint rósát a hivség ugy a Pannoniát ronttya eretnekség fonnyaszttya Virágját. Kertésze e kertnek István király vala, termesztője ennek ő véle meg hala, Ennek életében élt a Magyar Ország, ő halála után lett holt eleven ág. Előtted könyörgünk bús Magyar fiaid, hozzád folyamodunk árva maradékid, Tekénts István király szomorú hazádra, fordétsd szemeidet régi Országodra. Reménségünk vagyon benned, s – Máriában, mint Magyar hazánk(na)k hiv Királynéjában, Még éltedben ennek minket ajánlottál, és sz: Koronával együt föl áldoztál. Te hozzád Mária Sz.István Királlyal, Keresztfán érettünk szenvedő Fiaddal, Árva Magyar Ország sírva fohászkodik, néked mint Anyánk(na)k igy Panaszkodik.