1) A VI. Pál pápa által kihirdetett Missale Romanum a latin rítusú katolikus Egyház esetében a „lex orandi” rendes kifejeződése. Mindazonáltal a Szent V. Pius pápa által kihirdetett Missale Romanum-ra, amelyet Boldog XXIII. János pápa újra kiadott, úgy kell tekinteni, mint ugyanazon „lex orandi” rendkívüli kifejeződésére, és tiszteletreméltó és ősi használata miatt a kellő tisztelettel kell rá tekinteni. Az Egyház „lex orandi”-jának ezen két kifejeződése semmiképpen sem vezet a „lex orandi” megosztottságához; hiszen azok az egyetlen római rítus két használati módjai.

Ezért megengedett (törvényes) a szentmiseáldozatot a XXIII. János pápa által 1962-ben kiadott, és soha el nem törölt Missale Romanum szerint bemutatni, mint az Egyház liturgiájának rendkívüli formáját. Ezen Missale használatának normáit, amelyeket a „Quattuor abhinc annos” és az „Ecclesia Dei” határoztak meg, a következőkkel helyettesítjük:

2) A nép nélkül bemutatott misékben minden latin rítusú katolikus pap, akár egyházmegyés, akár szerzetes, használhatja vagy a XXIII. János által 1962-ben kiadott Misekönyvet, vagy a VI. Pál pápa által 1970-ben kiadott Misekönyvet, és ezt bármely napon megteheti, kivéve a Szent Három Napot. A mise ilyetén bemutatásához, akár az egyik, akár a másik Misekönyv szerint, a papnak nincs szüksége semmilyen engedélyre, sem a Szentszéktől, sem az Ordináriustól.

3) A megszentelt élet intézményei vagy az apostoli élet társaságai, akár pápai, akár egyházmegyei jogúak, akik a konventmisékben vagy a „közösségi misékben” a saját kápolnáikban az 1962-ben kiadott Misekönyv szerint óhajtják bemutatni a szentmisét, megtehetik azt. Ha egy közösség, vagy az egész Intézmény, az ilyen miséket gyakran vagy rendszeresen vagy állandóan akarja bemutatni, ezt a nagyobb elöljáróknak kell eldönteniük a kánonjog és a saját törvények, szabályzatok alapján.

4) A fenti, 2. pontban említett miséken, figyelembe véve a kánonjogot, részt vehetnek a hívek is, akik saját akaratukból kérik azt.

5) 1. par. Azokon a plébániákon, ahol állandó jelleggel létezik a megelőző liturgikus hagyományokhoz ragaszkodó hívek egy csoportja, a plébános szívesen tegyen eleget kérésüknek, amely a szentmise 1962-es Misekönyv szerinti bemutatására irányul. Legyen gondja, hogy ezen hívek java összhangban legyen a plébánia rendes lelkipásztori tevékenységével, a püspök vezetése alatt, a 392. kánon értelmében, hogy így elkerüljék az ellentéteket, és elősegítsék az Egyház egységét.

2. par. A XXIII. János Misekönyve szerinti misét be lehet mutatni hétköznapokon; vasárnapokon és ünnepnapokon is lehet egy ilyen mise.

3. par. Azon híveknek és papoknak, akik azt kérik, a plébános engedje meg az ezen rendkívüli forma szerinti celebrálást különleges alkalmakkor is, mint a házasságkötés, temetés vagy egyedi alkalmakkor is, mint pl. egy zarándoklat.

4. par. A papok, akik használják XXIII. János Misekönyvét, nem lehetnek kánonjogilag büntetettek.

5. par. Azokban a templomokban, amelyek nem plébániatemplomok, és nem is szerzetesi templomok, a rektor (templomigazgató) feladata megadni a fenti engedélyt.

6) A nép részvétele mellett, XXIII. János Misekönyve szerint bemutatott misékben az olvasmányok népnyelven is elhangozhatnak, a Szentszék által jóváhagyott fordításokat használva.

7) Ha a 5) 1 par.-ban említett hívek csoportja nem talált meghallgatásra a plébánosnál, értesítsék a helyi püspököt. A püspököt különösen is kérjük, hogy hallgassa meg kívánságukat. Ha a püspök nem tudja biztosítani az ilyen (régi rítusú) celebrálást, értesítsék az „Ecclesia Dei” Pápai Tanácsot.

8) Az a püspök, aki szeretne eleget tenni a hívek kérésének, de különböző okok miatt nem tudja azt megtenni, forduljon az „Ecclesia Dei” Pápai Tanácshoz, hogy onnan tanácsot és segítséget kapjon.

9) 1. par. A plébános, miután mindent figyelmesen mérlegelt, megadhatja az engedélyt a régi rituale használatára is a szentségek – keresztség, házasság, gyónás, utolsó kenet – kiszolgáltatására is, ha ez a lelkek javát szolgálja.

2. par. Az Ordináriusoknak megadjuk az engedélyt, hogy a bérmálás szentségét a régi Pontificale Romano szerint végezzék, akárhányszor ezt tanácsolja a lelkek java.

3. par. A szent rendekben lévő klerikusok használhatják a Boldog XXIII. János álatal 1962-ben kiadott Breviáriumot.

10) A helyi Ordinárius, ha azt jónak látja, felállíthat személyi plébániát az 518. kánon értelmében, hogy a régi rítust végezzék, vagy káplánt nevezhet ki e célból, megtartva a kánonjog előírásait.

11) Az 1988-ban II. János Pál által felállított Ecclesia Dei Pápai Tanács folytatja működését. Ez a Tanács olyan formát ölt, feladatokat végez, és normákkal bír, amilyeneket a Római Pápa meghatároz.

12) A fent említett Pápai Tanács, azon feladatokon túl, amelyekkel már bír, a Szentszék tekintélyével bír, hogy őrködjön ezen normák megtartása és alkalmazása fölött.

Mindazt, amit Mi meghatároztunk ezzel az Apostoli Levelünkkel, motu proprio formájában, elrendeljük, hogy „meghatározottnak és kihirdetettnek” tekintsék, és folyó év szeptember 14-től, a Szent Kereszt felmagasztaltatása ünnepétől, megtartsák, mindannak ellenére, ami ezzel ellentétesnek tűnhet.

Kelt Rómában, Szent Péternél, 2007. július 7-én, pápaságunk harmadik évében.