Tridenti rítusú főpapi mise Bécsben
(forrás: www.kath.net; kreuz.net)

Bécsben évek óta, szeptember 12-én, Mária szentséges nevének ünnepén tridenti rítusú ünnepélyes szentmisét tartanak. Ezt az ünnepet első alkalommal egy spanyol egyházmegyében 1513-ben ünnepelték meg. A törökök felett 1683-ban Bécsnél aratott győzelem emlékére XI. Ince pápa ezt az ünnepet az egész Egyház számára kötelezővé tette.
      A Sobieski által vezetett keresztény sereg Isten Anyjának zászlaja alatt indult augusztus 15-én a csatába. A döntő ütközetre szeptember 12-én került sor, amikor is a törökök megsemmisítő vereséget szenvedtek. A pápa még ugyanebben az évben e győzelem emlékére Mária nevenapjának ünnepét a Mária születése napja utáni vasárnapra helyezte és az egész Egyház számára előírta. Szent X. Pius pápa az ünnepet a győzelem napjára, szeptember 12-ére helyezte át.

Az 1970-ben bevezetett új római kalendáriumból azzal az indoklással törölték Mária nevenapjának ünnepét, hogy ez a szeptember 8-i ünnep megduplázását jelenti. A német nyelvterületen „a nyelvterülethez való viszonya és a nép körében való meggyökeredzése miatt” az ünnep továbbra is megmaradt. 2001-ben, mint nem kötelező ünnepet Mária nevenapját ismét felvették az Általános Római Kalendáriumba.

A bécsi ünnepi szentmisét az elmúlt években a Karlskirche-ben tartották, idén azonban a templomban folyó helyreállítási munkálatok miatt a misére a városközpontban fekvő ferencesek templomában került sor, mégpedig már az ünnepet megelőző este, vagyis szeptember 11-én 7 órakor. Az „usus antiquior”-ban bemutatott szentmisét Ausztria apostoli nunciusa, Dr. Edmont Farhat érsek celebrálta. A kórus Haydn Nelson miséjét énekelte.

A tridenti rítusban bemutatott szentmise értékét még az a tény is növelte, hogy arra a pápa alig két nappal előbb történt elutazása után került sor, ráadásul olyan valakinek a celebrálásában, akinél XVI. Benedek pápa ausztriai tartózkodása alatt lakott. (Ezzel kapcsolatban nem érdektelen megjegyezni, hogy a Szentatya egy-két héttel ezelőtti látogatása színhelyén, Lorettoban a napokban szintén tridenti rítusú ünnepélyes misére kerül sor: ezt szeptember 14-én Hoyos bíboros fogja bemutatni.)

Dr. Edmont Farhat érsek 2005 októbere óta Ausztria apostoli nunciusa. Farhat érsek 1933. május 20-án született Libanonban. 1959-ben Antiochia akkori maronita pátriárkája szentelte pappá. Rómában többek között a vatikáni rádió arab részlegének vezetőjeként is dolgozott. 1989-ben lépett a vatikáni diplomácia szolgálatába, ekkor Dschubail tituláris érsekévé nevezték ki. Azóta az érsek a Szentszéket Algériában, Tunéziában, Szlovéniában, Macedóniában, majd Törökországban és Türkmenisztánban képviselte.

Mint a Szentszék hivatalos képviselője Farhat érsek komoly bírálattal élt Törökországgal szemben. 2005 nyarán kijelentette, hogy Törökországban „intézményes fóbia uralkodik a kereszténységgel szemben” és a vallásszabadság a laicizált, de iszlám beállítottságú országban „csak papíron” létezik.

Farhat érsek jól beszél németül. Néhány évvel ezelőtt Bécsben vették fel a máltai lovagrendbe. Személyében a pápa első ízben nevezett ki Ausztria nunciusának egy az egyesült keleti egyházból való főpapot.

Farhat érsek prédikációját „Istennél semmi sem lehetetlen” mondattal kezdte és végezte. Ezután latinul folytatta a Zsidókhoz írt levélből merítve, hogy Krisztus értünk halt meg és ezzel az üdvöt hozta el nekünk.
      Majd ismét németül a tridenti rítus fontosságáról, értékeiről beszélt. Kihangsúlyozta, hogy a pápa motu propriojával nem „újra engedélyezte a tridenti rítust”, hanem csak rendelkezett felőle, hiszen „ez a rítus soha nem lett eltörölve, ugyanúgy, ahogy a latin nyelv sem”. A latin az Egyház nyelve, az volt csaknem két évezredig, és az is marad. A latin nyelv az a nyelv, amelyen a teológia és a hit megfogalmazást nyert. A latin egész kultúránk számára fontos alap, a tudomány, a filozófia, a teológia, a művészet, a kutatás szinte elképzelhetetlen latin nélkül. És a Szentatya most visszaadta nekünk ezt a kulturális kincset.
      A tridenti rítus nem múzeumba való, hanem a mindennapok gyakorlatába. Az Egyház számára kincsestárat jelent. „Sok papot, nem, minden papot” arra szólít fel, hogy merítsen ebből a kincsestárból.

A szentmiséről készült képek a KÉPGALÉRIA oldalon találhatóak.


vissza

a HÍREK oldalra                              a KEZDŐLAPRA