Perbete (szlovákul Pribeta): falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. Komáromtól 24 km-re északkeletre fekszik. 2001-ben 3137 lakosából 2403 magyar és 713 szlovák volt. A település első írásos említése 1312-ből való, amikor az esztergomi érsekség birtokaként Csák Máté hadai feldúlták. A 15. században kisebb vára is volt, de a török harcok idején ez a faluval együtt elpusztult, csak a 17. század végén telepítették újjá. 1910-ben 3438 lakosából 3421 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. Korábban lótenyésztéséről is híres volt.

A hagyományosan mezőgazdasággal (a szőlőtermesztésnek igen kedvező adottságai vannak) foglalkozó település lakóinak többsége Ógyallára, Gútára vagy a dél-komáromi ipari park üzemeibe ingázik. 1992 óta bútorokat, faházakat előállító fatelep működik a községben. A szövetkezet ma is működik, 230 hektáron termelnek kék szőlőfajtákat. Az érsekújvári főút mentén 2008-tól zöldmezős beruházásként rozsdamentes csöveket előállító üzem kezdi meg a termelést. Az elképzelések szerint a jövőben a falutól keletre szélerőműveket telepítenek majd.

A falu fő műemléke a barokk stílusban, 1733-ban épült Szentháromság-templom, melyet később klasszicista stílusban építettek át. Kapuja felett a 18. századból származó magyar címer látható. A templom udvarában 1788-ból származó barokk szobor áll, de itt található az első világháború áldozatainak emlékműve is. A katolikus templom melletti téren áll a millenniumi emlékmű és a második világháború áldozatainak emlékműve (2001). A barokk-klasszicista Szűz Mária-kápolna 1762-ben épült egy régi remetelak helyén.

(Sajnos a fényképeket az egyik ministráns készítette (mobil-telefonnal), akinek nem igen volt lehetősége fotózni, így csak néhány képet tudott csinálni a prédikáció és az áldoztatás alatt, aztán a mise után a karzatról és a plébánián Károly atya előadásáról.)

Szeptember 29-én Szent Mihály napján Perbetén Balogh Károly atya megtartotta a hagyományos római rítusú ünnepi szentmisét. A szentmisén két környékbeli pap is részt vett. A hívek közt voltak helybéliek, és Csacai tót anyanyelvű vendégmunkások is. Márk atya, érsekújvári káplán, aki ministrált, felolvasta a szentleckét és az evangéliumot magyarul és szlovákul is. A prédikációban Károly atya beszélt arról, mekkora kincs ez a mise, amit az Egyház felkínál híveinek a hagyományos mise formájában: amikor sok helyen viták zajlanak, milyen nyelven hangozzék a mise, itt az Anyaszentegyházunk nyelvén végeztük, mindenki megelégedésére. Közben elmondta, hogy ez az Egyház évszázadok óta elfogadott miséje, amely számtalan szentet szült Egyházunkban.

A szentmise után egy korosabb, 60 év körüli pap, aki hívőként vett részt a misén, bement a sekrestyébe, mondta, hogy úgy érzi, 40 év óta most volt először misén. A kántori feladatok elvégzésében a komáromi Szt. András templom kántora is segédkezett.

A hívek közül többen is megköszönték, hogy újra a gyermekkorukban megismert és megszeretett misén vehettek részt. A gyerekek, akik Szímőről jöttek ministrálni, azt mondták, szívesen jönnek máskor is. A mise után a misén résztvevő fiatalok, cserkészek és felnőttek a plébánián érdeklődve hallgatták Károly atyát, amint a mise részeit és szimbólumait magyarázta. (Persze, lehet, hogy a pozitív véleményt mondók között a nosztalgiázók és műkedvelők is voltak, de ki tudja ezt megítélni?)

Perbetén a következő ünnepi misét október közepére tervezik. Hétköznap, ha nem szándékra misézik Károly atya, csendes misét szokott mondani római rítusban, hetente egyszer.

Kapcsolódó cikkek: Régi mise Perbetén Képsorozat a 2008. január 5-i és 26-i szemtmiséről