Egymás után szólalnak meg a világ püspökei, püspökkari konferenciái, illetve ezek vezetői. A német sajtóban a motu proprio megjelenését követő első napokban a következők nyilatkozatait lehetett olvasni: Walter Mixa, Augsburg püspöke; Friedrich Wetter bíboros, München und Freising érsekségének apostoli adminisztrátora; Gregor Maria Hanke, Eichstätt püspöke; az osztrák püspökkari konferencia; Hofmann, Würzburg püspöke; Marx, Trieri püspök; Pater Alex Maussen, a Szent Péter Közösség bécsi főnöke; Lothar Waldmüller, a München-i dóm nyugdíjas kanonoka; a német katolikusok fóruma; a Pro Sancta Ecclesia (katolikus laikusok és papok közössége, a a Pro Missa Tridentina, a német Una Voce és a Pro Sancta Ecclesia mozgalom nevében).

Meglepő, jobban mondva csodával határos – Krisztusnak „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18) szavait ismételten bizonyítva – a püspökök reakciója a pápai iratra. A várakozással – és aggodalommal – ellentétben még a legmodernebb és a hagyomány legnagyobb ellenségeinek tartott püspökök is pozitívan fogadták a tridenti rítus „felszabadítását”. Az alábbi cikkben a német püspöki konferencia elnökének, a mainzi püspöknek, Lehmann bíborosnak – a tradíció egyik legnagyobb ellenzőjének – hivatalos nyilatkozatából, majd egy a sajtóban elhangzott beszédéből következik egy-egy részlet.

XVI. Benedek pápa „Summorum Pontificum” kezdetű motu proprio-jához csatolt kísérőlevelében a következőket írta: „A legbiztosabb garancia arra, hogy VI. Pál pápa misekönyve a plébániai közösségeket egyesíti, és hogy azok szeretettel viseltetnek iránta, előírásainak tiszteletteljes megtartásából áll, ami ezáltal spirituális gazdagságát és teológiai mélységét láthatóvá teszi.” A liturgikus megújulásnak valóban szüksége van az állandó igyekezetre, hogy az Egyház liturgiáját és mindenekelőtt a szentmisét a szent iránti tisztelettel és kellő egyházi lelkülettel ünnepeljük. A püspökök az elmúlt években többször is foglalkoztak ezzel a problémával. Ezért azokon a helyeken is, ahol nem mutatkozik igény az 1962-es misekönyv szerinti liturgikus ünnepekre, a motu proprio jó alkalmat nyújt arra, hogy az eucharisztia és más istentiszteletek méltó megünneplésére új figyelmet fordítsunk és ezt a tiszteletet támogassuk.

A motu proprio rendelkezései 2007. szeptember 14-én lépnek érvénybe. A német püspökök következő üléseiken, augusztus 27-én az állandó tanács ülésén és különösen a szeptember 24. és 27. között Fuldában megrendezésre kerülő általános közgyűlésen intenzíven fognak a motu proprioval és a Szentatya kísérőlevelével foglalkozni, különös tekintettel a rendelkezések megvalósítására országunk egyházi területén.

Egy sajtóbeszélgetés alkalmával Lehmann bíboros azután még szó szerint ezeket mondta: Szilárdan meg vagyok győződve róla, hogy ez a pozitív lépés, hogy így azokat, akik ezt a misét szeretik, ne lehessen egyszerűen mint szektásokat félretolni, mintha olyasmit tennének, ami erkölcstelennek tűnik. Egy misét, melyet az Egyházban évszázadokig ünnepeltek, nem lehet ilyen egyszerűen negatívként kezelni. Aki ilyet tett és ilyen értelemben szakadásról beszél, az alapjában véve nem értett meg belőle semmit.

Úgy gondolom, ez a mise olyan valami, ami mindig az egész Egyházé volt, végülis az enyém is. Hiszen fiatal papként én is ebben építettem fel az eucharisztikus jámborságomat. Soha nem tekintettem valami idegen dolognak. De meg kell mondanom, hogy csaknem huszonöt éves püspöki szolgálatom alatt látnom kell és látnom szabad, hogy eltekintve néhány visszaéléstől egészében véve a liturgikus reformmű kiválóan sikerült. Abban is sok hely van a megfelelő tiszteletadásra.