A katolikus nő öltözete
Írta: Ágoston Károly
1930.

„Tekintetéből ismerik meg az embert és öltözete, járása, nevetése tesznek felőle bizonyságot” (Sir 19) Kivált a hajadont meglehetős biztossággal lehet megítélni öltözéke után. Szerény öltözködés komoly erkölcsöket gyaníttat, s ledér cicoma ledér szellemet árul el.
     A női fiatalság rendetlen piperéje korunk egyik főhibája és kimondhatatlan sok baj okozója. Azoknak szívében, kik ennek hódolnak, lassankint tönkretesz minden nemes érzelmet és hideg önzéssel tölti el, az állásával járó kötelmei elhanyagolására vezeti, kiöli belőle a házias szellemet és nem egy család jólétét ássa alá.

Minden értelmes hajadon köteles komolyan és állhatatosan szembeszállni a túlzott piperészkedéssel. Jól vigyázz azért s gyakorolj magadon erős uralmat, hogy külsőd és ékességed a magad és mások vesztét ne okozza. Tartsd meg a következő elveket:
     1. Az öltözködés főcélja a test illedelmes betakarása és védelme. E kettős feladatot kell mindenkor a ruházattal elérnünk, s minden, ami ennek ellenére van, bűn. Elsősorban tehát a ruházkodásnak sohasem szabad az egészség rovására esnie. Ilyen volna például, ha a testet nagyon szorítaná, úgyhogy miatta annak fejlődése kárt szenvedne.
     2. Erkölcsi tekintetben szent Pál határozott utasítása szerint az öltözködésnek szemérmesnek és mértéktartónak kell lennie. „Az asszonyok tisztességes öltözetben, szeméremmel és józansággal ékesítsék magukat.” (1Tim 2)
     A tisztesség azt kívánja, hogy a ruházat mindent kellően befedjen és elfedjen, amit jólneveltség és szemérem elfedni valónak tart. Ezt mindig és feltétlenül meg kell tartanunk, s ez alól nem lehet soha kivétel és mentség. Az oly leány, aki szemérmetlenül öltözködik, szemérmetlen. „Csak minden szemérmet levetkőzött leányok s egészen romlott erkölcsű nők nem átallanak szerfölött cicomázott öltözékben és túlságosan nagy piperében díszelegni s emellett termetük bájait és testük formáit nyilvánosan mutogatni.” (Szent Ciprián.)
     A mértéktartás azt követeli, hogy a hajadon kerüljön minden túlzott és feltűnő ruhadíszt. Jogodban áll kedvesen öltözködni és illő módon ékíteni magadat. Ez nem bűn. De amellett a helyes korlátok közt kell maradnod. Nincs rendjén piperéddel és ékítgetéseiddel a tetszést hajhászni úgy, hogy főcélul lebegjen előtted feltűnő ruházatoddal és testi bájaiddal észrevétetni magadat és mindenkinek szemét és bámulatát magadra vonni. Állásodat és vagyoni viszonyaidat meghaladóan sem szabad magadat ékítgetned. Maradj azon állapot határai közt, amelyet Isten részedre juttatott és a ruhadíszre ne fordíts igen sok pénzt. Ha még bőves-bőven rendelkezel is vele, hamarább tarthatnának rá számot a szegények, semhogy oktalanul elpazarold.

3. Ne szegődjél a divat rabjává. A divat szeszélyes zsarnok, amely mindig újdonságra áhítozik minden észszerű ok nélkül. Akik ennek hódolnak, maguk is állhatatlanokká és szeszélyesekké válnak, sok időt elfecsérelnek és sok pénzt elpazarolnak, miatta sokat szenvednek s mindezzel legalább is a tisztítótüzet hosszabbítják meg maguknak. A divat a sátán szolgálatában is áll és az öltözék szabásába és formájába csaknem mindig vegyít valamit, ami arra céloz, hogy másokban fölkeltse az érzékiséget. Némely hajadon, ki különben erkölcsös és tisztességes szeretne lenni, minden meggondolás nélkül utánozza az ilyesmit. De óvakodjál tőle!
     Szabadságodban áll követni a divatot, de csak addig, míg tisztességes és mérsékelt. Arra se törekedjél, hogy minden új divatnál mindjárt te légy az első és legfeltűnőbb. Gondolj Máriára! Ha nem akarsz a Mária gyermeke szép elnevezésre méltatlan lenni, kerülj minden szemérmetlen piperét; és ha neki tetszeni kívánsz, öltözködjél úgy, mint ő, erkölcsösen és egyszerűen.

4. Másrészt sohase légy a ruházkodásban rendetlen vagy hanyag, öltözködjél úgy, hogy a világ lássa, hogy nem akarsz neki tetszeni; de egyszersmind oly tisztán és rendszeretően, hogy bárhol szégyenkezés nélkül megjelenhess. A test a szentségek által megszentelt nemes alkotmány, a Szentlélek temploma, amely a menny dicsőségére tart számot. Azért megérdemli, hogy megbecsüljük és tisztességesen ékesítsük. Aki ruházatában tiszta, lelkén sem tűr egykönnyen szennyfoltot. A tetszeni vágyó leányok jobbára tunyák és rendetlenek, s akik legkevésbé hiúk, legtöbbet szoktak adni a rendre.

5. Végül fontold meg, hogy értéked nem a külső ékszerben áll, hanem belső lényed kifogástalan voltában, a keresztény jámborságban és női rátermettségedben. „A te ékességed – mondja szent Péter apostol – ne a külső haj díszben vagy aranyfüggőkben, vagy keresett öltözékben legyen, hanem az elrejtett benső emberben, a csendes és szerény léleknek romlatlanságában, mi igen becses az Isten színe előtt” (1Pét 3) – Ha ennek híján volnál, külső csillogással okos embereket úgy sem tudnál megtéveszteni. „Az oly leányok, akik rendkívüli gonddal ékítgetik magukat, hogy a balgáknak tessenek, nyilván azt bizonyítják, hogy igazi belső szépséggel nem bírnak. Szemérmetesség, szerénység, hallgatagság, alázatosság – ím ezek a keresztény hajadon ékszerei.” (Szent Bernát)


Hogyan vagy a hiúsággal és tetszéshajhászással? Nem ékíted és cicomázod-e magadat, nem nagyon, feltűnően vagy talán épen szemérmetlenül?

Ima: Ó Mária, segítsd meg gyönge gyermekedet a hiúság és tetszésvágy jelentkezését leküzdeni. Könyörögj érettem, hogy ne a hiú világnak, hanem Neked és Fiadnak törekedjem tetszeni. Ámen.

Boldog Olier Jakabnak a többi közt a következő szokása volt: valahányszor új ruhát kapott, elment benne az ő Mária-képéhez, hogy bemutassa magát abban égi anyjának, s aztán arra kérte őt, hogy meg ne engedje, hogy ezen öltözetben isteni fiát megbántsa. „Amint később észrevettem – beszéli ő maga – hogy kortársaim közül senki sem követi e szokást, sokszor badarságnak tekintettem az eljárást. De ha aztán felhagytam vele és a ruhát nem Mária avatta fel, nyomban bekövetkezett a büntetés: még aznap vagy kevéssel utána elszakadt vagy különben megsérült. Félreismerhetetlen büntetésnek tekintettem azt, amelynek arra kell intenie, hogy e hanyagságot ismét el ne kövessem.”

Mária gyermeke ! Állj te is minden egyes új ruháddal elébb égi anyád elé, s aztán kérdezd magadtól, vajon oly erkölcsös-e az, hogy a legtisztább Szűz nem kénytelen szemeit tőled elfordítani; és oly egyszerű-e, hogy az alázatos Szűznek nem kell hiúságodat gáncsolnia.


VISSZA


a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA