„Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot és ott letelepedtek. Így szóltak egymáshoz: «Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki.» A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. Azután így szóltak: «Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak és ne szóródjunk szét a földön!» Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Így szólt: «Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelven beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósulását elgondolják. Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!» Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnan szórta szét őket az Úr, az egész földön.” (Ter 11,1-9)

A Biblia e történetét juttatja az ember eszébe az a híradás, mely 2007. augusztus 26-án délben, a Világóra adásában hangzott el a Kossuth rádióban, s amelyet Zentai Péter a Magyar Rádió berlini tudósítója készített.

Íme a riport:
Az utóbbi hetek globális pénzügyi krízisét mintha magunk mögött hagytuk volna, bár várjuk ki a végét: ki tudja még mi vár világunkra – gazdasági, pénzügyi tekintetben. Most az elmúlt öt-hat napban mindenesetre megint emelkednek a tőzsdei árfolyamok.

Persze magam is tisztában vagyok azzal, hogy amiket mondani akarok, az nagyon kevés honfitársam számára izgalmas, mert hogy nálunk – ellentétben mondjuk Kínával – nem sokakat érdekel, hogy mi újság a tőzsdéken. Legjobb lenne, ha tudnék kínaul és a kínai rádióban szólhatnék tíz talán százmilliókhoz – mert ott bizony hallatlanul sokan adnak-vesznek a részvényekből – szóval akkor érezhetnék egyfajta sikerélményt talán, ha valóban tömegeknek hirdethetném: emberek vigyázzatok, ahogy a fák nem nőnek az égig, úgy a részvényárfolyamok sem.
     S emberek, ha azt halljátok, olvassátok, vagy mondjuk Sanghajban éppen a saját szemetekkel azt látjátok, hogy mind magasabbra építik a felhőkarcolókat, akkor pláne fogjon el benneteket az aggodalom, mert ilyenkor pláne nem szabad bízni a növekedésben.

Rövidítve és magyarul azt akarom csak üzenni, hogy kimutatható – ez számomra az utóbbi idők egyik legérdekesebb felfedezése – hogy mindannyiszor, mikor az elmúlt és a jelen században felépülőben volt az éppen a világ legmagasabb építményének nevezett valami, akkor összeomlottak a tőzsdék, némelykor bedőlt az egész világgazdaság. Például ugye 1929-ben, minden idők legnagyobb krachjának előestéjén adták át New Yorkban az addigi legmagasabb épületet, a maga 283 méterével. A nagy depressziónak nevezett időszakban, 1930-32 között épült meg ugyancsak Manhattenben, a hosszú évtizedeken át világcsúcstartó, a háromszáznyolcvanegy méteres Empire State Building. A World Trade Center tragikus sorsú négyszáztizenhét méteres ikertornyait 1974-ben adták át, épp egy gazdasági stagnálással, olajárrobbanással vegyes kivételesen magas infláció jellemezte világgazdasági szituáció kezdetekor. 1997-i szuperválság Ázsiában: természetesen akkor készül el egy új csúcstartó, a malajziai főváros ékessége: a négyszázötvenkét méteres két Petronas torony.

S most itt vagyunk 2007-ben, egy már kitört és talán ismételten kitörni látszó nemzetközi hitel és pénzügyi válság, valamint három szuper-felhőkarcoló közötti ádáz verseny kellős közepén. Hiszen ezekben a világgazdasági szempontból oly kritikus hetekben érték el az ötszáz méteres magasságot egy jakartai, egy chikagoi és egy dubai toronyház építői. A dubainál titokban tartják ugyan a végcélt, de nem kizárt, hogy az végülis hétszáz méteres, sőt talán ezer méteres lesz.

Ez borzasztóan rossz ómen. De legalább az én lelkiismeretem nyugodt, mert előre szóltam: minél inkább akarja az emberiség házaival elérni az eget, annál kevésbé fog ez sikerülni a részvényeivel, gazdasági növekedésével. Egyébként pedig egy toronyház sem nőhet valójában az égig. … Nem is értem ezt az erőlködést. ...

E témához kapcsolódva álljon itt érdekességképpen néhány jövendölés W. J. Bekh: Bajor látnokok című könyvéből:

1. Mühlhiasl molnár 1790 és 1830 között lejegyzett jóslataiból: „A háború után (a II. világháború után) úgy gondolják, hogy végre nyugalom jön, de nem így lesz. Mindenütt hirdetni fogják az igét, mindenütt misszionálnak, de már senki nem törődik ezzel, az emberek nagyon rosszak lesznek. Leginkább a katolikus hitet fogják gúnyolni, elsősorban saját hívei. A kereszteket is letépik a szent sarokból. Végül már nem lehet a férfiakat a nőktől megkülönböztetni. Mindenütt építkezni fognak, mást sem csinálnak, csak építenek. A parasztok úgy fognak viselkedni, mint a városiak, és a városiak, mint a bolondok. Akkor nézzétek meg az erdőt! Olyan lyukak lesznek benne, mint a koldus kabátjában: és ekkor jön a nagy rombolás.”

2. A „Becsavarodott cipésznek” csúfolt látnok 100 évvel ezelőtt lejegyzett szavaiból: „Magas, égig-érő házakat látok, rengeteg ablakkal egymással szemben. De háborút, pusztítást és vérontást is látok. Csak azután lesz béke, hogy ha ott, ahol a magas házak voltak ismét sík föld lesz.”

3. Wudy Sepp bajor szolga 1910 és 1914 között lejegyzett szavaiból: „Közeledik a vég, már el is kezdődött.” Ezt követően megdöbbentő részletességgel ecseteli egy olyan pusztítás következményeit, amelyekről ma már tudjuk, hogy az atomrobbanásénak felelnek meg, majd így folytatja: „Azután olyan lesz, mint 100 évvel ezelőtt volt. Ez a csapás ilyen messzire fogja az embereket visszavetni, így bűnhődnek önteltségükért. Ennek az lesz az oka, hogy az emberek nem ismerik fel többet az ördögöt, mert az szépen felöltözködik, és mindent megígér nekik. A hit egyre inkább eltűnik; mindent ki fognak csavarni. Senki nem fogja magát többé kiismerni. Az egyházi elöljárók már semmiben nem fognak hinni, az egyszerű embereket pedig megtévesztik. A templomokban tánczenét fognak játszani, és a pap velük énekel. Még akkor is táncolni fognak, amikor kint már megjelenik az az égi jel, amely a nagy borzalom kezdetét jelzi.”

És e kis eszmefuttatás befejezésül álljon itt ismét Isten szava, egy másik részlet a Bibliából:
„Térjetek meg mindannyian gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből, hogy megmaradhassatok ezen a földön, amelyet az Úr nektek és atyáitoknak adott öröktől fogva és mindörökre. Ne ingereljétek haragra kezetek alkotásaival, nehogy lesújtson rátok. De ti nem hallgattatok rám – mondja az Úr –, sőt haragra ingereltetek kezetek alkotásaival a saját vesztetekre.” (Jer 25,5-7)

„És így rosszra fecsérelt fáradtsággal ugyanabból az agyagból hiábavaló istent készít, aki nem sokkal előbb maga is földből lett, és rövid idő múltán oda tér vissza, ahonnét vétetett, amikor majd visszakövetelik tőle a kölcsönbe kapott lelket. De nem gondol vele, hogy hamarosan elmúlik, sem azzal, hogy rövid az élete. Inkább versenyre kel az arany- és ezüstművesekkel, utánozza az ércöntőt, és nagyra van azzal, hogy csalóka képeket készít. Hamu a szíve, pornál hhitványabb a reménye, és az élete értéktelenebb az agyagnál, mert ismeri azt, aki alkotta, és aki tevékeny lelket lehelt bele, és bele lehelte az élet leheletét. Ehelyett azt hiszi, hogy létünk csak játék, életünk meg hasznot hajtó vásár. Mert – azt mondja – mindenünnen, még a rosszból is hasznot kell húzni. Az ilyen mindenkinél jobban tudja, hogy vétkezik, amikor a föld agyagából egyszerre törékeny edényeket és bálványokat csinál.” (Bölcs 15,8-13)