Alois Aßmayr (†1980) Ausztriában az innsbrucki egyházmegyében fekvő Biberwier község plébánosa volt. Az itt következő cikk egy sorozat része, melyben az idős plébános az Egyház zsinatutáni helyzetével kapcsolatos észrevételeit rögzítette. Tehát ezek az írások 1980 előttről valók, de kis változtatással korunkra is jellemzőek.

Abban, aki manapság sok pap, teológia-professzor, püspök, bíboros, sőt a pápa beszédeit, írásait és tetteit átgondolja, óhatatlanul felmerül Pilátusnak Jézushoz intézett kérdése: „Mi az igazság?” Mert ezekben annyi és olyan ellentmondásos dolog van, hogy nem csak egy egyszerű hívő, de még egy pap sem tudja többé megállapítani, mi az, ami egyáltalán még igazságnak számít? Mert e megnyilatkozások szerint minden, amit korábban tanítottak, hittek és tettek, tévedés volt. Mert ma már mindent jobban tudnak, hiszen a tudomány nagy fejlődést tett.

Ha például az Ecône-ban járt pápai vizitátor, Albert Descamps (†1980) püspök szavait olvassuk, melyben ez a tiszteletreméltó úr azt állítja, hogy az aszkézis értelmetlen, ha Krisztus feltámadását ma egészen másképp kell magyarázni, mint ahogy eddig tettük, ha nincs maradandó, változatlan igazság, ha a halállal valószínűleg mindennek vége van, akkor az ember kezdi megérteni, hogy a katolikus vallást és az Egyházat ma már csak emberi alkotásnak tekintik, és ezért az egyházi vezetés azt hiszi, mindent megváltoztathat, mint egy államban, ahol a „törvényeket” és „előírásokat” önkényesen változtatják meg.

Aki mindezeket hallja és olvassa, elkezdi megérteni, hogy ma Krisztus tanításával, parancsaival és szentségeivel úgy akarnak bánni, mintha mindezek csak emberi kéz művei lennének, melyek felett tetszőlegesen lehet rendelkezni.

De, tisztelt Uraim, egy változtatható igazság maga az esztelenség! Ha önök nem hisznek az egy, változhatatlan igazságban, akkor önöknek számunkra nincs több mondanivalójuk, és nincs joguk tovább tőlünk engedelmességet követelni. Önök fölöslegessé váltak, sőt még ennél is több: az önök reformjai saját hitetlenségükről tesznek tanúbizonyságot.

A „reform” szónak olyan jelentést adnak, mely ezzel nem rendelkezik, hogy ezáltal a híveket megtévesszék. Egy lezüllött rend megreformálása annak eredeti állapotába való visszahelyezését jelenti, nem pedig fordítva. Önök ezt a szót a rombolásra használják!

Mi mindent nem tettek tönkre például a kommunisták a béke és szabadság jelszavai alatt? És mit nem tettek önök még tönkre a „reform” leple alatt a katolikus Egyházban?

Alois Aßmayr plábános atya további cikkeinek közlése hamarosan folytatódik