A jeruzsálemi háziorvosunk praxisa a régi falu, Deir Jassin falai mögötti Har Nof-ban fekszik, annak a falunak a helyén, melyből a csillag-csoport egy mészárlással minden palesztinai lakost elűzött, hogy az utat a tengertől Jeruzsálemig szabaddá robbantsa. Ma e helyen a főváros idegklinikája található, amelybe az úgynevezett Jeruzsálem szindrómában szenvedő pácienseket is szállítják, ha azok Messiásnak képzelik magukat, vagy ha egyszerűen csak ennek a városnak az egyidejűsége száll a fejükbe. Egyébként Menachim Begin, aki ezért a hadműveletért, mely az itt található házakat kiürítette, felelős volt, is itt töltötte elborult aggyal élete utolsó éveit. A „Jeruzsálem szindrómát” legjobban mégis az öreg városban lehet megérteni, mondjuk az osztrák kórház tetejéről. Az innen látható kilátás megbolondítja az embert. Ott balra építette Salamon király a zsidók első templomát Krisztus előtt 996-ban, ott jobbra feszítették keresztre Krisztust. Ott elől tört be Titus a városba, mielőtt lángokban hagyta Jeruzsálemet elpusztulni, amott hátul pedig a kereszteslovagok, miután mezítláb körbejárták a város falait. Ott szemben építették a muzulmánok legszebb mecsetjeiket a 7. és 8. században. E föld e pontja már a babiloniaknak, az asszíroknak és a rómaiaknak is célpontjuk volt. A zsidók kétezer évig ehhez a városhoz intézték imáikat és vágyakozásukat, míg 1967-ben újra egészen maguknak szerezték meg. Különös módon itt nem létezik múlt, jelen és jövő, hanem mindig minden csak együtt, kozmikus egyidejűségben. Jeruzsálemben mindig végidő van. A város az öröklét előcsarnoka. Láthatják, már én is Jeruzsálem szindrómában szenvedek. Ezért – mint minden őrült – alig tudom azokat megérteni, akik ismerik Jeruzsálemet, és mégsem szenvednek ettől a betegségtől. Persze, ennek a szeretethez van köze. Ezért özönlik Karácsony előtt megint annyi őrült a városba. Mert Betlehem szindróma nem létezik. Mert magát azzal a gondolattal azonosítani, hogy Isten csecsemő lett, szemmelláthatóan felülmúlja magának a legügyesebb őrültnek a képességét is.