November 22-i dátummal egy másik kedves olvasó küldte el saját „megtérésének” jeligés történetét:

Kedves Olvasók!

Mivel általában mindenki szeret magáról beszélni, a felhívásának eleget téve, pár sorban és is leírom, hogyan lettem tradicionalista:
     Illetve, csak lennék, mivel a régi rítus szerinti misére nincs alkalmam járni (kb. 60 km-re innen havonta egyszer van a környékünkön ilyen, és mivel autónk nincs, nagyon körülményes lenne oda eljutni).

Családunk (nagymamám) eléggé hagyományhű volt, emlékszem, kislánykoromban nem nagyon tetszett neki a szentmisében a Miatyánk után elmondott „Mert tiéd az ország...” kitétel, mindig mondta, hogy ez protestáns hatásra került a mise szövegébe. Kislány koromban viszont szerettem a gitáros miséket is, ezek a misék meg tudják ragadni a fiatalokat, emlékszem, hogy a kommunista párt tiltatta be nálunk az ilyen miséket, még a káplán atyát is elhelyezték, mert a párt szemében ezekkel a misékkel ő tette túl népszerűvé a katolikus hitet.

Tehát ilyen háttérrel kerültem ki Hollandiába 1989-ben, ahol egy valóságos kultursokk ért. Senki nem járt gyónni, egy pap gyűlölködve beszélt „Rómáról”, kézbeáldozás, totális hitetlenség az Oltáriszentség tanában, tiszteletlenségek stb. A nem valami példamutató életet élő pap ilyetén megnyilvánulásai után kezdtem el a latin nyelvű misékre járni itt a városunkban. A Gregorián szkóla, a latin nyelven mondott NOM mise annyira megragadott és boldoggá tett, s ez azóta is így van, igazán elmélyülni csak latin nyelven mondott misén tudok itt Hollandiában (ez a nyelvi különbözőségek miatt is van, én nagyon szeretem a magyar nyelvű miséket is...).
     Az, hogy ezek a latin nyelvű misék megmaradhattak, a nagy hollandiai szabadosságnak volt köszönhető, mivel pl. Magyarországon nagy szigorral vezették be magyar nyelvű misézést, itt Hollandiában meg tolerálták, mint mindent... Ennek ellenére sajnos, a gyónás szentségével igen kevesen élnek, de ez azért is van, mert itt a katolikus egyház 1858-ig be volt tiltva, így soha nem volt a püspöki hierarchiának olyan tekintélye, mint otthon.

Tehát az én tradicionalizmushoz való vonzódásom oka az a kultursokk, ami itt ért, a magyar és az itteni katolikus hagyományok közötti különbség. Nem lenne jó, ha otthon is átvennék az itteni modernista, protestantizálódó katolicizmust, mert otthon alig tudja valaki, hogy itt szinte semmi hagyománya nem volt a katolikus egyháznak. Ezért az is jó lenne, ha erre minél hangsúlyosabban figyelmeztetnék az embereket. Mert otthon mindenki azt gondolja: ami nyugatról jön, az mind jó, pedig nem az, ellenkezőleg, nagyrészt csak protestáns.

Isten áldását kérve Önökre maradok tisztelettel

„Hollandia”