A CNA november 12-i beszámolója alapján

Az úton levők és a bevándorlók lelki gondozásáért felelős pápai tanács titkára, Agostino Marchetto érsek a II. Vatikáni Zsinatot a „tradíció és a megújulás szintézisének” nevezte, melyet nem lehet önkényesen értelmezni, mint ahogy ezt például Giuseppe Alberigo „Bolognai Iskolájának” hatására sokan teszik.

„A II. Vatikánum nagy esemény volt, szintézis a tradíció és a megújulás között, mely nem hozott szakítást a múlttal és még kevésbé jelentette egy új egyház létrehozását”, bár sokan ezt tévesen így állították be, szögezte le az érsek egy „a katolikus Egyház a XX. században” címmel Ancona-ban rendezett ülésszakon.

Azok az értelmezések, melyeket a Bolognai Iskola képvisel a II. Vatikáni Zsinatról, tévesek és megtévesztőek. Az érsek többek között elmondta, hogy a Bolognai Iskolához tartozók arra törekedtek, hogy a II. Vatikáni Zsinattal kapcsolatban megszerezzék az „értelmezés monopóliumát”, és nagyon eredményesek voltak abban, hogy ezt „az egyetlen interpretálást másokra rákényszerítsék”. Ez az inteerpretálás állításaiban messze túlment azon, amit XXIII. János és VI. Pál pápa eredetileg akart – nevezetesen olyan messzire, amivel „kopernikusi fordulatot és egy új katolicizmusba való átmenetet” szuggeráltak a fejekbe.

Marchetto érsek kifejtette, hogy Alberigo azzal az állításával, miszerint „az intézményi szisztémának az Egyház élete feletti uralma a római püspök primátusáról és csalatkozhatatlanságáról szóló dogmával érte el csúcspontját” az Egyház egyfajta demokratizálását célozta meg. „Holott az Egyházat a hit, a közösség és a szolgálatra való készség teszi ki”, állapította meg a prelátus, és azt ajánlotta, hogy a „fordulat” és az „átmenet” szavak helyett a „fejlődésben való identitás” és „a megújulásban való hűség” kifejezéseket használják.

Marchetto érsek felszólította a katolikusokat, hogy olvassák el XVI. Benedek pápának 2005. december 22-én a római kúria előtt tartott beszédét, melyben a pápa a zsinat szellemére való hivatkozást a „múlttal való szakításnak” és a „médiák kedvenc ideájának” nevezte. A zsinat helyes értelmezése, folytatta a pápa, bár eddig csak a háttérben működött, most végre megmutatkja, hogy ő az erősebb.

A Bolognai Iskola
Giuseppe Alberigo, a bolognai egyetem egyháztörténész professzora 1995 és 2001 között egy 5 kötetes művet jelentetett meg az Egyház történetéről, melyben a II. Vatikáni Zsinat foglalja el a központi helyet. Nézetei Pater Giuseppe Dosetti teóriáihoz állnak közel, aki egyike volt Lercaro bíboros bizalmasainak és a zsinat négy moderátorának. Mindkét történész azt az álláspontot képviselte, hogy a II. Vatikánum „sokkal több, mint csak néhány dokumentum összessége”. A zsinat „mindenekelőtt egy új pünkösd”, mely különböző, sőt tetszőleges értelmezési lehetőségeket kínál. XXIII. János pápát ezen „újdonság” képviselőjeként állították be, míg VI. Pált és utódait inkább a „zsinati szellem elárulóinak” nevezték.

Agostino Marchetto érsek
prelátus, maga is írt egy egyháztörténelmi művet (Il Concilio ecumenico Vaticano II. Contrappunto per la sua storia) a II. Vatikáni Zsinatról, amelyben a zsinat fogadtatását bírálta.